Eörsi írása Mécs „árulásáról”

Felszállt a füst. Imre nemrégiben az SZDSZ II. kerületi csoportjában bejelentette, hogy szívesen indul az SZDSZ jelöltjeként Budapest I–II. kerületében, kivált szívesen veszi, ha az MSZP is támogatja, de az MSZP listáján akar indulni. Amint elmondta, megkérdezte Kuncze Gábort, hogy garantálni tudja-e azt, hogy bejutó helyre (azaz az első 20 hely valamelyikére) kerül az SZDSZ országos listáján, de Kuncze Gábor ezt nem garantálta. Jól tette, hiszen Kuncze Gábor az SZDSZ elnökeként javaslatot tehet az SZDSZ Ügyvivő Testületének, az Ügyvivő Testület pedig javaslatot tehet a párt Országos Tanácsának, és a végső döntés ott születik meg. A párt elnöke hazudott volna, ha bármit ígér Mécs Imrének. Mécs Imre erre válaszul bejelentette, hogy elfogadja az MSZP ajánlatát arra, hogy az ő listáján szerepeljen.

A II. kerületi ülésen elmondta, hogy amennyiben az I–II kerületben egyéni mandátumhoz jut, az SZDSZ frakcióba ül, ám ha az MSZP listáján kerül a parlamentbe, akkor az MSZP frakcióját fogja gyarapítani. Arra a kérdésre, hogy miként képzelhető el az, hogy egyéni képviselőként liberális, listás képviselőként azonban szocialista, nem tudott érdemben választ adni. Nem is igen lehetséges.

Mindenki számára világos, hogy az SZDSZ és Mécs Imre között az elmúlt 15 évben egyetlen komolynak tekinthető politikai nézeteltérés volt, ez pedig a közelmúlt köztársaságielnök-választás. A Szabad Demokraták Szövetsége nem tudta támogatni Szili Katalint, Mécs Imre pedig nem csak támogatta az MSZP jelöltjét, hanem rá is szavazott. Mint emlékezetes, Szili Katalin támogatásában Mécs Imre nem volt egyedül, hiszen hasonló döntésre jutott Béki Gabriella és Wekler Ferenc is. Mind Béki, mind Wekler azonban az SZDSZ-frakció előtt vitatható, ám racionális magyarázatot adtak döntésüknek. Nem így Mécs Imre. Döntésének valódi és érdemi okát soha nem fejtette ki, bár az elnökválasztás idején sokat szerepelt a médiában, ezeket az alkalmakat azonban nem álláspontja megmagyarázására használta fel, hanem arra, hogy légből kapott súlyos kritikákkal illesse pártját. Lelke rajta.

„Ennek a pártnak – amelyet saját gyermekemnek tekintek – a vezetése engem az elmúlt években rendszeresen megalázott, és többször is rendkívül méltatlan helyzetbe hozott” – nyilatkozta a Hírszerzőnek Mécs Imre. „1998 óta nem kapok a képességeimnek és az érdemeimnek megfelelő feladatot és pozíciót. A két utóbbi választáson a lista körüli tolongás közepette valahogy mindig én csúsztam egyre hátrább. Az országos listán olyanok is elém tolakodtak, akik csak hírből ismerték a demokratikus ellenzéket, és csak könyvből a forradalmat. Érdekes módon, mindig éppen én maradtam ki, az előttem lévő még bejutott.”

Igen, igaza van Mécs Imrének a politika tele van versengéssel. Minden pozícióra sok a jelölt, és minden egyes jelölt sikere valaki másnak a kudarcát jelenti. De úgy tűnik, Mécs Imre nem a versengéstől, hanem a párt vezetésétől várta volna, hogy a hóna alá nyúljon. A listákon Mécs Imre valóban nem garantáltan bejutó helyekre került, ezeknek a döntéseknek az előzménye azonban nyílt versengés volt, amelynek végeredménye az volt, hogy Mécs Imre önképét az SZDSZ Országos Tanácsának többségi döntése nem igazolta vissza. Mécs Imrét ezt követően az SZDSZ vezetése úgy alázta meg, úgy hozta méltatlan helyzetbe, hogy először Bencsik János, másodszor pedig Demszky Gábor parlamenti mandátumról való lemondását követően, tehát két alkalommal is őt hozta be képviselőnek.

Mécs Imre szeretne képviselő maradni, és ez teljességgel érthető. Elmondása szerint az MSZP ajánlata a listán való szerepeltetésről azt követően hangzott el, hogy Mécs Imre Szili Katalin mellett szavazott. Csakhogy a hírek ennek ellentmondanak. Emlékezetes, hogy az MSZP számára mennyire fontos volt, hogy Szili Katalin ellenzői közül néhányat megnyerjen támogatónak. Nem csupán számos jel, hanem számos szocialista információ is inkább azt látszik alátámasztani, hogy a szocialista ajánlat Mécs Imre listán szerepeltetéséről a szavazásokat megelőzően hangzott el. Ha pedig így van, akkor Mécs Imre – hogy lehetne finomabban fogalmazni – megvásárolt egy biztos mandátumot egy szavazatért.

Kuncze Gábor mind a három „kiszavazóval” kapcsolatban világossá tette, hogy nem lesz akadálya az SZDSZ színeiben való indulásnak, amennyiben bármelyik helyi csoport úgy dönt, hogy indítja őket. Az SZDSZ II. kerületi csoportja – hasonlóan 2002-höz – Mécs Imre indítása mellett döntött, ám döntésekor nem tudta, hogy Mécs Imre az MSZP listáján akar indulni. Amikor ez kiderült, érthető módon úgy döntött, hogy Mécs Imrének el kell döntenie, MSZP-s vagy SZDSZ-es. Ha SZDSZ-es, akkor induljon, de nem lehetséges egyszerre két lovon ülni. Nem annyira komplikált dolog eldönteni, hogy valaki liberális vagy szocialista. Azt könnyű eldönteni, hogy a vajon a szocialista párt vagy a liberális párt listájáról könnyebb a parlamentbe kerülni.

Mára biztosnak tűnik, hogy Mécs Imre 2006-tól szocialista lesz. Mécs Imre – a részleteket soha ki nem fejtve – néha ostorozta pártját a liberális eszmék képviselete során kötött kompromisszumok miatt. Most azt gondolja, az MSZP-ben megtalálja az igazi liberalizmust? Dehogyis gondolja. Egészen egyszerűen biztosítani akarja, hogy 2006 után is országgyűlési képviselő maradhasson.

Kevesen vannak, akik 1956-ban olyan bátran és markánsan álltak ki kőkeményen meggyőződésük mellett, mint Mécs Imre. Rendkívül lehangoló most ismét hallani azokat a hangokat, hogy „ki tudja, Imre valóban milyen áron menekült meg a kötél alól”, arra utalva, hogy esetleg beárulta bajtársait. Bár igaz, hogy Mécs Imre most elárulta pártját, igaz, hogy az élet összehasonlíthatatlanul nagyobb érték, mint az országgyűlési képviselőség, ám mégis szögezzük le, hogy Mécs Imre az 1956 utáni fogságban nem árult el senkit. Történelmi tény, hogy amikor Mécs Imrét kiengedték a siralomházból, már nem volt kit feladni --- akiket fel lehetett volna adni, azokat már felakasztották…

Jómagam az SZDSZ–MSZP-koalíció híve voltam és vagyok is, minden ésszerű bírálat ellenére. Teszem ezt azon az alapon, hogy ennek a két pártnak a programja a leginkább összecsiszolható, és meggyőződésem szerint ez a koalíció szolgálja leginkább az ország liberális jövőjét. A jövőre való – és helyes – koncentrálás azonban nem feledteti a múltat. A két pártnak meglehetősen eltérő a mögöttünk álló fél évszázad értékelése. Lehet pártot is váltani, előfordult ez máshol is. Csak azt az érvelést tudnám feledni, hogy Mécs Imre a szocialista pártban tudja az ’56-os eszméket hatékonyan képviselni...

(Eörsi Mátyás írása, a képviselő saját honlapján jelent meg – szerk.)