Modern köztársaság fejezetcím alatt olvasható a második Gyurcsány-kormány programjában 11,5 sor arról, hogy a kormány „megkülönböztetés nélkül biztosítja a hitélet szabad gyakorlásának feltételeit”, illetve „számít az egyházak erkölcsi, nevelő-, kulturális, oktatási és szociális tevékenységére”. E szűk bekezdésen belül egy apró érdekesség tűnik fel: a vallást a kormány a polgárok „»legszentebb« magánügyének tekinti”. Ez visszautal a legutóbbi kampányban a balliberális sajtó által gerjesztett vitára, hogy beleszólhat-e a közéletbe az egyház. Az Orbán Viktor vezette ellenzék emlékezetes reagálása erre az volt, hogy a vallás a „legszemélyesebb közügy”.
Egy kormányprogramban furcsa, és fölfogható akár cinizmusnak is, hogy az ateista alapszínezetű kormány a hitet a magánügyek legszentebbikének nevezi. Olyan ez, mintha azt üzenné: az egyházak fogják be a szájukat. A bekezdés zárása szerint a kormány „az egyházi finanszírozás korszerűsítésével támogatja az egyházak részvételét az állam kötelező feladatainak ellátásában”. Ez arra utal, hogy a balliberálisok ismét átvariálnák az egyháziintézmény-finanszírozás rendszerét, és netán felülvizsgálnák a vatikáni szerződést is. Konkrétum itt nem szerepel, csak az oktatási alfejezetben egy kódolt fenyegetés az intézményfenntartó egyházak címére: „Átalakítjuk az állam, az iskolafenntartók teherviselési arányát (…), egyszerűsítjük a normatív finanszírozás rendszerét.” Ez még a kormány közeli médiumok szerint is Magyar Bálint szellemének kísértését jelenti; a tüntetéseket is kiváltó volt oktatási miniszter hangoztatta előszeretettel: az egyházi iskolák méltánytalanul többet kapnak, mint az önkormányzatiak. Nem a kormányprogramból derül ki, lapunk információja, hogy az egyházi kapcsolatok vitelét az államtitkáriról alacsonyabb szintre süllyesztik.
Balog Zoltán, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság fideszes elnöke: Csak mosolyogni tudok azon a megfogalmazáson, hogy a vallás a „»legszentebb« magánügy”. Miért nem bízzák azokra, hogy mit tartanak szentnek, akiket ez érint? Ennél még az is jobb lett volna, ha minden jelző nélkül, pusztán magánüggyé degradálta volna ez a kormány a hitet. Egyébként pedig a balliberális kormányok a kezdetektől ugyanezeket a semmitmondó általánosságokat fogalmazzák meg programjaikban az egyházakról. Vagyis továbbra sem tekintik partnereknek a közintézmény-fenntartó egyházakat. Ismét elmarad az intézményesült egyeztetés bevezetése; erre utal Hiller István kulturálisminiszter-jelölt kérdésemre adott válasza is a bizottsági meghallgatáson. Szerinte nincs szükség erre, elég, ha ő egyeztet negyedévenként a felekezetekkel.
Nyakó István, az MSZP szóvivője, a párt vallásos tagozatának tagja: Parlamentáris demokráciában, ahol állam és egyház szétválasztva működik, a kormánynak nem az egyházpolitikára, hanem az egyházakkal való folyamatos kapcsolattartásra kell helyeznie a hangsúlyt. Fontosnak tartottuk viszont, hogy a kormányprogram kiemelje azokat a fő területeket, amelyeken a kormány elvárja és támogatja az egyházak tevékenységét. Ami a vatikáni megállapodást illeti, jövőre lesz a tizedik évfordulója a megkötésének. Ez alkalmat teremthetne arra, hogy a megállapodás sokszor, sokféleképpen értelmezett definícióit végre közmegegyezéssel egyértelműsítsék az érintett felek.
