Energiapolitika magyar módra – konkrétumok nélkül

Elkészült a gazdasági tárca az új magyar energiapolitika tervezetével. A negyvennégy oldalas számvetés kevés konkrétumot tartalmaz, inkább csak laza keretbe foglalja a minisztérium elképzeléseit. A dokumentum azt sugallja, hogy akár még a kormányon belülről is érkezhetnek ellenvélemények.

Ahhoz képest, hogy évekig készült, túl sok időt nem hagyott az SZDSZ-es irányítású Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, hogy a szakma hozzászólhasson az új magyar energiapolitikához. A 2007-től 2020-ig tartó időszak energiastratégiáját vázoló dokumentum június 15-én került ki a tárca honlapjára. A kísérőszöveg szerint a „konszenzusos megoldások kialakítását és a döntések társadalmi elfogadását” segítő vitára alig több mint két hét maradt, mivel véleményt, hozzászólást június harmincadika után már nem fogadnak. Információink szerint több civil szervezet, kutató- és az iparágban tevékenykedő társaság is lázas munkába kezdett, hogy „beleférjenek” a szűkre szabott határidőbe, ám egyelőre még nem akadt túl sok hozzáfűznivalójuk a dokumentumhoz. Ráadásul a stratégiát meghatározó szöveg minden lapján ez virít: „Tervezet, a kormány álláspontját nem tükrözi.”

A gazdasági tárca három évvel ezelőtt egyszer már közzétette középtávú energiapolitikai téziseit – a jelenleg is érvényben lévő alapvetés 1993-ból való –, ahhoz azonban olyan mennyiségű hozzászólás érkezett, s azok olyan mértékben kérdőjelezték meg az egész stratégia hitelességét, hogy a minisztérium azt a szöveget végül nem nyújtotta be elfogadásra a parlament elé. Ez a mostani verzió már összeszedettebbnek tűnik első ránézésre, igaz, most nem is hagytak annyi időt a társadalmi vitára, mint akkor.
Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni az új stratégia lényegét, az talán úgy hangozhat, hogy az állam a jövőben a lehető legjobban kivonul az energiaellátás gyakorlati terepéről, s csak a közvetett irányításban, illetve a piaci modell kialakításában szán magának szerepet.

Az olcsó energia kora lejárt, emeli ki a dokumentum, hozzátéve, hogy az a korszak is a végéhez közeledik, amikor az állam még szociális kérdésnek tekintette az alapvető energiahordozókhoz való hozzáférést. A stratégia külön kiemeli, hogy Magyarországnak – főleg a gázellátás terén – gondoskodnia kell energiaforrásainak színesítéséről és arról, hogy a jövőben ne emelkedjen tovább a földgázfogyasztás részaránya a teljes energiaszerkezeten belül, ám nem foglal állást arról, hogy ezt miként kellene elérni. Az ügyben ugyanis a magyar kormány nincs döntési helyzetben, így szerepvállalása nem lehet több „iránymutatásnál”, illetve „kommunikációs támogatásnál”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a jövőben elengedhetetlenné válik két új atomerőművi blokk építése Magyarországon, s versenyképessé kell tenni a távhőszolgáltatást.

Bizonytalanok voltak a terv készítői, vajon idehaza sikerül-e elérnünk 2020-ra az EU által elvárt húsz százalékos megújulóenergia-részarányt. A stratégia függelékében található diagram szerint a megújuló célérték 15 százalék – némiképp csökkenő szén-, földgáz-, olaj- és nukleáris energia, illetve valamennyivel növekvő gázfelhasználás mellett.

Erdősi Csaba