Szerdahelyi indoklásában kifejti: „teljesen nyilvánvaló, hogy dr. Varga Gergely vagy 2007. szeptember 27-én, a spontán beszélgetés alkalmával, vagy 2008. január 17-én és január 21-én, a fegyelmi eljárás során nem mondott igazat”. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni – vélekedik Szerdahelyi –, hogy dr. Vargát a fegyelmi eljárásban nem terhelte igazmondási kötelezettség. Ugyanakkor érdekében állt korábbi kijelentésével kapcsolatban beismerni, hogy az hazugságot tartalmazott, még akkor is, ha nem így volt – vélekedik a szervezet elnöke. Mint írja: „Ha elhisszük dr. Varga Gergelynek, hogy a fegyelmi eljárás alatt igazat mondott arról, hogy korábban hazudott, akkor ugyanilyen erővel hihetünk abban is, hogy dr. Varga Gergely nem korábban, hanem a fegyelmi eljárás alatt állított valótlanságot, vagyis korábban igazat mondott, és később hazudott.”
Szerdahelyi emlékeztet arra is, hogy a spontán beszélgetés során Varga Gergely azt állította, hogy nem az elkövetők ülnek a vádlottak padján, és ezt a rendőr kollégáktól tudja. Tényként állapítható meg Szerdahelyi szerint, hogy Varga Gergely az érintett rendőrökkel részben baráti, részben kollegiális viszonyban áll, akikkel annyira szolidáris, hogy a bírósági tárgyalásra is elment, és érdekükben vitába szállt a sértett tanúkkal. A bizalmi viszonyra tekintettel biztosra vehető, hogy a rendőröknek nem volt titkuk Varga Gergely előtt, tehát Varga valóban sok mindent tudhatott a „rendőr kollégáktól” – fogalmaz a közleményben az elnök.
A rendőrök általában tagadtak
A 2006. október 23-i rendőri túlkapások miatt indult eljárásokban a rendőrök általában megtagadták a vallomástételt, hogy még véletlenül se tegyenek egymásra és esetleg feletteseikre terhelő vallomást – hívja fel a figyelmet Szerdahelyi. „Teljesen nyilvánvaló, hogy a rendőrök felső utasításra és összehangoltan nem viseltek azonosító jelet, takarták el az arcukat és tagadták meg egyöntetűen a vallomástételt”.
A közleményben az áll: S. Gábor rendőrhadnagy tagadta a cselekmény elkövetését, azonban a valóságos elkövetőket nem jelölhette meg, mert kötötte az ezzel kapcsolatos bajtársi szolidaritás, de barátjának, Varga Gergelynek elmondhatta, hogy kik voltak az elkövetők. A spontán beszélgetés során Varga elszólta magát, amikor közölte: azt is tudja, hogy kik voltak a valóságos tettesek. Varga ügyészi mivoltára való hivatkozásával egyidejűleg kifejtette, hogy erről nem hivatalos eljárása során szerzett tudomást. (Vagyis – tehetjük hozzá – a rendőrökkel folytatott baráti beszélgetések alkalmával, ami teljesen életszerű.) Varga Gergely a fegyelmi eljárás során a következőket vallotta: „A velem együtt lévő rendőrrel körülbelül három ízben mondtuk el a beszélgetés során, hogy nem tudjuk, kik az elkövetők, hiszen ha tudnánk, akkor már csak a közös ismerős vádlott érdekében is elmondanánk azt.”
A képlet azonban nem ilyen egyszerű – állítja Szerdahelyi –, mert „a közös ismerős vádlott” sem fedte fel a bíróság előtt a valóságos elkövetők személyét, tehát az ő akarata ellenére már nem nyilvánvaló, hogy elmondják, mit hallottak erről. A Büntető törvénykönyv (Btk.) 243. § (1) bekezdése szerint: „Aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy felmentése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közöl, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ha valaki a vádlottól tudja, hogy ki volt a valóságos tettes, annak ezt a tényt nyilván nem kell közölnie a vádlottal, de vajon a védővel vagy a hatósággal sem kell közölnie?
Szerdahelyi szerint a nyomozás során el kellene végezni az Index hírportálon megtalálható hangfelvétel teljes átiratát, ki kellene hallgatni tanúként a beszélgetésben részt vett, valamint a beszélgetésnél jelen volt valamennyi személyt, ki kellene hallgatni gyanúsítottként Varga Gergelyt, és az ezek után megállapított tényállás alapján kellene eldönteni, hogy megvalósult-e a feljelentésben szereplő vagy esetleg más bűncselekmény – zárul a Deport '56 közleménye.
(MNO)
