Szerencsére nem anyámasszony katonája, nem ejtette rabjául a pánik. Csak a túlbuzgó rendőrség. Délután két órától este tízig raboskodott. Senki meg nem kérdezte a nyolcórás fogvatartás alatt, kér-e egy korty vizet, nem óhajtaná-e fölkeresni a mellékhelyiséget, mobiltelefonját elvették, családját, férjét, nővérét nem tudta értesíteni. Este tízkor könyörültek meg rajta, engedték ki, de a kocsi papírjait vissza nem kapta. Ekkor kezdődött az igazi kálvária. Többízben idézték kihallgatásra Editet, órák hosszat várakoztatták, csak éppen az ügyeletes ügyintéző volt távol, „intézkedésre” kellett helyszínre mennie, jöjjön legközelebb. Egyszer a férj, Marika néni veje ment helyette, ugyanígy járt. Hosszú hetek, feszültségek, izgalmak után úgy ért véget az ügy, hogy a mamát kezelés közben a főorvosasszony kellő igazolással kiengedte a kórházból, neki is órák hosszat kellett várnia, amíg visszakapta a kocsi papírjait. Semmi bocsánatkérés, utalás, hogy a behajtott 15 000 forintot visszaadják, hiszen a „tettenérés” nem bűnös helyen történt, hanem kórház előtt, ahol néha, ha kell, mozgássérültek parkolnak.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2011. július 6.)
origo.hu
Pánik van Brüsszelben: Orbán Viktor szövetségesei sorra nyerik a választásokat
