Régi szakácskönyvek megsárgult oldalait lapozgatva, néprajzi leírásokat olvasva képet kaphatunk elmúlt korok embereinek ételeiről. Sajátos színfoltja az étkezési kultúrának a böjti időszak, mert az azonos szabályozás mellett koronként és társadalmi rétegenként eltérő volt a gyakorlat. A szigorú, olykor önsanyargató böjtölést megörökítő adatok mellett találhatunk szép számmal olyanokat is – elsősorban a tehetősök köreiben -, amelyek bizony nem az önmegtartóztatás tanúbizonyságai.A nagyböjtöt negyvennapos böjtként is szokás emlegetni, pedig hamvazószerdától húsvétig negyvenhat nap telik el. A közbeeső vasárnapokon az egyházi szabályok enyhítésként engedélyezték a húsevést. A böjt jellemzője egyrészt a tej, tojás, és hús fogyasztásának tilalma, másrészt az önmegtartóztatás, a jóllakás korlátozása – egyházi előírásra. Vannak a tiltásnak racionális okai is: a szervezet pihentetése a nehéz téli ételek után, a test megtisztítása, felkészülés a munkára.A katolikus egyházban nagyon régiek a böjtölés gyökerei, az egységes szabályozás azonban sokáig váratott magára, az előírások pedig gyakran változtak. A 6. században a böjtölők ehettek tejterméket és tojást, száz évvel később azonban zsinati határozatban megtiltották ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztását. Magyarországon Mátyás király uralkodása alatt olajat, kenyeret, gyümölcsöt sem ehettek a böjtölők. A reformációig a hal kivételével tilos volt nagyböjt idején állati eredetű ételt enni. A magyarországi hívek számára a 17. században engedélyezte Róma a tojás és a tejtermékek fogyasztását böjti napokon. A 20. század elejétől sokat enyhültek a szabályok, ma csak hamvazószerdára és nagypéntekre vonatkozik a hústilalom, engedélyezett a disznózsír használata is.A halétel fogyasztását a böjti szabályok mindenkor engedélyezték. Vizeinkben a középkorban a mainál lényegesen nagyobb volt a halbőség; úgy tartották, hogy a folyóknak csupán kétharmada víz, a maradék egyharmad hal. Ennek megfelelően a régi szakácskönyvek böjti ajánlatában rengetegféle különleges halételt találunk. Egy 1622-ből származó leírás szerint a korabeli szakács 30 halfajból készíthetett ételt: csukából 27-, pontyból 19-, vizából 12-, kecsegéből 11-félét. Úri körökben bizonyosan a legnépszerűbb böjti eledel volt a hal, olyannyira, hogy időnként abban is kételkedhetünk, lehet-e egyáltalán böjtnek nevezni a gazdag halételválasztékot. Galeotto Marzio szerint „efféle országban még a böjt is lakoma”. A Thurzó Szaniszlónak, Galgóc kapitányának 1603. január 3-án, pénteken, tehát böjti napon feltálalt étrend a következő volt:1. Sóban főtt csuka2. Kecsege éles lével3. Viza gyümölcsös lével4. Csuka fehér lengyel lével5. Csík mazsolalével6. Csuka éles lével7. Lencse faolajjal (a. m. olívaolaj)8. Csík káposzta levében9. Savanyú káposzta faolajjal10. Hal rántva, vajban, faolajjal11. Pozsár (a. m. ponty) tiszta borssal, vajban12. Sült hal borsporral13. Aszú meggy14. Tejes étek vajban15. Kecsege sóban16. Aszú szilva17. Török rizskása18. Aszú hal ecetben19. Süllő, hideg étek
origo.hu
Átszakította a híd korlátját egy autó Nagyrákoson
