De a pünkösd jelképei közé tartozik a lángnyelv, a tűz és a szélzúgás is. Ezek mind megjelennek a bibliai történetben, amikor a Szentlélek kiáradt az apostolokra. Erre emlékezve a középkorban pünkösdkor a lángnyelvekre utaló szalmacsóvákat dobáltak le a templomok tetejéről. Gyakran kürtöket, harsonákat szólaltattak meg, amely pedig a szélzúgásra emlékeztetett. A tűz általános értelemben a szenvedély, az életerő, a megtisztulás, illetve a bűnhődés szimbóluma. A mozgó láng az élet jelképe, de lehet a lélek vagy az istenség megnyilvánulása is.
A pünkösd liturgikus színe a piros. Pünkösdkor a misét celebráló pap piros miseruhát és stólát ölt. Ez azért van, mivel a katolikus hagyományban a piros a Szentlélek színe, amely az eljövetelekor lángnyelvek képében jelent meg. De a piros utalhat a vértanúságra is, ezért nagypénteken, virágvasárnap és a vértanú szentek ünnepén is megjelenik.
Milyen események és szokások tartoznak az ünnephez?
A pünkösdhöz számos népszokás és hagyomány tartozik. Az egyik ilyen szokás a májusfaállítás. A májusfát jellemzően udvarlási szándékból állította a legény egy lánynak. De előfordult, hogy egy-egy település is állított magának egyet. A 18. században még a templomokban is állítottak májusfát, ami a tanítók és a diákok feladata.
A májusfabontás szoros összefüggésben állt a pünkösdi királyválasztással. A királyt versenyjátékokkal, ügyességi feladatokkal választották a fiatalok maguk közül. A pünkösdi király jutalma az volt, hogy egy évig ő lehetett a legények vezetője, bírája, és minden lakodalomba és összejövetelre hivatalos volt.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!