Megoldatlanok a Samax-ügy rejtélyei

Halász Miklós
2000. 05. 12. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Éppen tíz éve annak, hogy meghirdették a Lada Samara-akciót: négyszáztízezer forint befizetése ellenében azt ígérték, néhány héten belül az akkor még hiánycikknek számító gépkocsik boldog tulajdonosai lehetnek az „áldozatra kész” állampolgárok. Dombóváron a Samax Kft., Békéscsabán a Sigmus Kft., Budapesten pedig az Autotrade Szövetkezet verbuválta a jelentkezőket és kasszírozta a pénzt. Rövid időn belül 560 millió forint gyűlt össze. Néhányan kaptak a Samarából, de nyolcszázan a mai napig sem jutottak ahhoz a kocsihoz, aminek árát tíz évvel ezelőtt lepengették.A kilencvenes évek közepéig a gazdasági bűnügyek toplistáját vezette a samaxosok kálváriája, amelyet az elhíresült, de már felszámolt dombóvári kft.-ről neveztek el. A história nagy visszhangot váltott ki a társadalomban, még külföldön is cikkeztek róla az újságok. Ami a legszomorúbb, hogy a hosszú megpróbáltatások után már többtucatnyian meghaltak. Talán nem áll meszsze az igazságtól, ha azt mondjuk: néhányukat az idegeskedés a reménytelenségbe vitt el. Az első jelentősebb fordulat ugyanis 1998 októberében következett be, amikor a Fővárosi Bíróság a szerteágazó ügyben először hozott ítéletet, és a másodrendű vádlottat, a Samax Kft. egykori vezetőjét három évre ítélte csalásért.A döntés csak részben jelentett gyógyírt, hiszen a becsapott emberek a mai napig nem tudják, hova lett a befizetett 560 millió forint, és az sem világos előttük, kik keverték a sötétben a kártyákat. Egy évtized sem volt elegendő a fontos kérdés tisztázására. Részleges, hatvanhét százalékos kárpótlást 1997-98-ban kaptak ugyan a károsultak – amelyen akkor már új Ladát nem lehetett venni, hiszen egymillió felett volt az ára – de ezt az összeget sem a samaxosok befizetéseiből folyósították, hanem az egyik bank büntetési bírságából. A kívülállók számára szinte követhetetlen jogi útvesztők oda vezettek, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvényességi felülvizsgálati kérelme során az egyik bankot – amely a samaxosok pénzének egy hányadát kezelte – megbüntették, és így törleszthettek vissza némi pénzt. Talán a rejtvénynek is beillő Samax-ügy bizonyos részleteiről az elsőrendű vádlott, Mátrai György, az Autótrade Szövetkezet egykori elnöke tudná lerántani a leplet, de a felelősségre vonás elől 1997-ben külföldre szökött, s máig nem tért haza. Így a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok és a károsultak közös képviselőjének, Százi Miklósnak a segítségével próbáljuk a sokak számára kínos eset jelentősebb fordulóit, buktatóit megmutatni.A ma hatvannyolc éves Százi Miklós, akinek az ügy szintén megrendítette egészségét, 1991-ben néhány társával együtt akkor kezdett magánnyomozásba, amikor január elsején, egy jól eltöltött szilveszter után, ismeretlen személy telefonon kereste, és azt közölte:- Ne kérdezze, ki vagyok, de jól jegyezze meg, amit súgok. Az önök pénze 1991. február 26-ig lesz a dombóvári Hitelbanknál, utána onnan kiveszik és bottalüthetik a nyomát.Az akkor még aktív garázsmester nem esett kétségbe, bár ösztöne megsúgta, valami nincs rendjén a Lada Samarákkal, aminek vételárát 1990 augusztusában befizették, és úgy telt el fél év, hogy senkit sem értesítettek az autók sorsáról. Némi töprengés után felhívta a Samax Kft. ügyvezetőjét, aki arra kérte Százit, forduljon az Autótrade Szövetkezethez, mert ott kapják meg a kocsikat.- Jól emlékszem, 1991. január 20-án mentem be az Autotrade központjába, és személyesen megismertem Mátrai Györgyöt, aki elhárította magáról a felelősséget. Kategorikusan kijelentette, náluk nincs a lóvé, de a Samarákat se tőle kérjük. Ettől a perctől kezdődött a máshol a pénz, máshol a Lada játék.A károsultak delegációja még 1991. február 5-én elutazott Dombóvárra, hogy körülnézzen a Samax Kft. háza táján. Samarákat nem láttak a társaság udvarán, ezért úgy felbőszültek, hogy felelősségre vonták a kft. főnökét, aki riposztként egy mozdonyvezetőt és a feleségét kilök-te az irodájából. Száziék nem akartak dolgavégezetlenül távozni, ezért felkeresték a dombóvári ügyészséget, ahol panaszt tettek.- Az az ügyésznő, akihez fordultunk, nem hallott a Samara-akcióról – mondja Százi, majd így folytatja: -, és megdöbbenéssel hallottam tőle, hogy a Samax Kft. ügyvezetője nemrég szabadult a börtönből. Azt a tanácsot kaptuk, valamilyen módon szerezzükvissza a pénzünket, mert bűnözők kezébe került.Február 6-án csalás alapos gyanúja miatt Százi megtette az első feljelentését az ORFK-nál. Az illetékesség miatt a Tolna megyei rendőrséghez adták le a Samax-ügyet, ahonnan a károsultak 1991. március 10-én nyomozást megtagadó határozatot kaptak.- Furcsa volt, hogy akkor a rendőrség úgy érezte, nincs teendője a tömeges átverés után. Pedig a pénzünk akkor még megvolt, ezt utólag sikerült kinyomoznunk.A károsultak még abban az évben arra ösztönözték Százit, hogy utazzon Németországba. A garázsmester nem sajnálta a fáradságot, és a Lada Samarák külföldi forgalmazójáról, Marcus Biberről információkat gyűjtött. A samaxosok előtt ismertetett forgatókönyv szerint az 560 millió forint fejében Németországból akarták behozni a Ladákat, és ebben a tranzakcióban Bibernek kulcsszerepet szántak. Azonban a gazdagnak hitt közvetítő lelepleződött, Százi gyorsan felmérte: Bibernek semmije nincs. Tőle nem remélhetik a nyolcszáz Ladát. Deggingenben a rendőrségnél hiába tettek panaszt a kétségbeesett károsultak, a zsaruk sajnálkozva széttárták kezüket, és azt mondták: Biber magyarországi kapcsolatai-val csak akkor foglalkoznak, ha onnan hatósági értesítés jön. Akkor még Száziék nem tudták, hogy Marcus Biber 2,5 millió márkát kapott, de kocsit nem szállított. Később jutottak arra a következtetésre, hogy ezt a pénzt azért vehette át, hogy a nagy átverésben stróman legyen, akire sok mindent rá lehet kenni. A samaxosok előtt ekkor kezdett derengeni néhány fontos, kuliszszák mögötti részlet, ezért megpróbálták a bűnügyet politikai síkra vinni. Felvették a kapcso-latot Dombóvár országgyű-lési képviselőjével, Horváth Lajossal, aki 1993. február 16-án interpellált a nyolcszáz becsapott ember sorsa miatt a parlamentben, de a honatyák úgy döntöttek, folyamatban lévő bűnügybe nem avatkoznak be. Időközben a károsultak tüntettek is, Százi pedig megkezdte a kilincselést a minisztereknél, amire így emlékszik vissza:- Két választási ciklusban, 1997-ig több igazságügy-miniszterrel személyesen beszéltem, de mind azt mondta, annyira homályos az ügy, hogy nagyon nehéz kideríteni, kik állnak mögötte. Még 1993-ban sikerült elérni, hogy a rendőrség komolyan vegye a vizsgálódást, és ennek következményeként kezdődhetett 1994-ben a perek sorozata, amit én sem látok át, hiszen valóban rendkívül szövevényes az ügy. Az első ítélet 1998-ban született. Az elmúlt tíz évben több magas rangú rendőrtiszt fogadott, és mind azt bizonygatta, a nyomára sem bukkantak az 560 millió forintnak. Azt már én állítom, hogy olyan zseniális technikával tüntették el Mátraiék a pénzünket, aminek módját rendkívül képzett pénzügyi szakemberek találták ki.- Mátraira haragszanak a legjobban?- A törvény szerint is ő a leginkább felelős elsőrendű vádlott, de mi is úgy látjuk, ő húzta a legtöbb hasznot az ügyünkből. Különben nem menekült volna el 1997-ben külföldre az ítélet elől. Annyit tudunk, hogy az USA-ban él, és hozzátartozói havonta látogatják, kimennek hozzá. De az egész háttér nagyon sötét. Mi nyomoztuk ki, hogy 1990-ben az Úri utca 4. szám alatti befizetőhelyen két egykori elhárítótiszt gyűjtötte a Samarák árát, havi százezer forintos fizetésért. A későbbi években Békésből nálam jelentkezett egy őrző-védő kft. vezetője, aki feltárta előttem titkosszolgálati múltját, pontosan azért, mert szerinte az jó ajánlólevél lehet, hogy rá bízzuk jó honoráriumért az 560 millió forint hollétének kiderítését. Amikor azonban meg akarta tudni, milyen dokumentumokkal rendelkezünk az ügyről, elküldtem, mert csapdát sejtettem. Amit elmondtam, pusztán csak a jéghegy csúcsa, és nem is beszéltem a rejtélyes halálesetekről, no meg a névtelen telefonhívásokról, valamint arról: többször próbáltak megvesztegetni, kifizetni, hogy ne folytassam harcomat.A samaxosok ügyük számlájára írják több könyvelő, felszámoló infarktusát, halálos gépkocsibalesetét. A tengeri kígyó hoszszúságú eseményben erre külön azért nem térek ki, mert nincsenek bizonyítékok. A felszámolók is sok mindent megtudtak, ez kitűnik az egyik REORG-biztos leveléből: „Az Autótrade Szövetkezet felszámolási eljárása, melyben mintegy 2,5 milliárd forint az adósság, sokkal rosszabb helyzetben van, mert ott sem irat, sem vagyon nem áll rendelkezésre. A Samax és az Autótradeösszefüggéseivel kapcsolatban, mint felszámoló, nincs lehetőségem minősíteni. Kétségtelen, Mátrai György New Yorkban van, és elfogatóparancsot adtak ki ellene. Külföldi tartózkodása, illetőleg annak fedezete nem kétséges, honnan származik.”A cselekmények sok szálon futnak még ma is, de az egyiket semmiképpen sem akarják elvarrni a károsultak. Várják haza az USA-ból Mátrai Györgyöt, ami jóslatuk szerint 2004-ben következhet be, mert akkor évül el az elsőrendű vádlott ügye,és büntetlenül visszajöhet. A samaxosok ma már nem éhesek a bosszúra, csak arról szeretnének beszélgetni Mátraival, kik segítették a nagy átverésben, és hol van, hova lett az 560 millió forint.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.