Sikertörténet

Rablóból lesz a legjobb pandúr – tartja a régi mondás, de manapság a rablók aligha igazolnak át a pandúrokhoz, kevés pénzért rengeteget dolgozni, még a megtért bűnösöknek sem ez az életideálja. De mi lesz a pandúrból, ha úgy dönt, hogy szögre akasztja a gumibotot? A szolgálunk és védünk jelszó végigkíséri a legtöbb rendőr életét, még akkor is, ha az egyenruhát végleg civil gúnyára cseréli. Sokan mennek biztonsági őrnek, magánnyomozónak, de a többiek is igyekeznek a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás mezsgyéjén maradni. Az utóbbi napokban ismét feltűnt a televízió képernyőjén Sógor Zsolt, a BRFK volt szóvivője. Évekkel ezelőtt többet szerepelt, mint Friderikusz, majd eltűnt. Otthagyta a rendőri hivatást, egy ideig a Juszt László vezette Kriminális című műsorban kamatoztatta tapasztalatait, mostanság ügyvédként látjuk újra. Nem ő az első, nem is az utolsó exrendőr, aki ezt az utat választja, nincs ebben semmi szenzáció. Mégis elgondolkodtató, etikus-e, ha az egykori bűnüldöző bűnügyi védőként lép fel. Az átigazolt rendőr kedvező hendikeppel indul az ügyvédi pályán. Mert ki a jó ügyvéd? Aki képes kivinni védencét az előzetesből, eléri a bűncselekmény átminősítését, felmenteti ügyfelét, a lehető legenyhébb büntetést ügyeskedi össze. Egy rendőrből átvedlett védő jól ismeri a bűn világát, de a bűnüldözők sajátos lehetőségeit és korlátait is. Tökéletesen tisztában van a gyanúsított javára felhasználható formulákkal, trükkökkel, a nyitható kiskapukkal, a nyomozás, a vizsgálat gyenge pontjaival, a visszatérő eljárási hibákkal.A jogállamiságból fakadó bürokratikus kibúvók ismerete lételeme minden védőügyvédnek, de rendőrnek is, hiszen hetek, hónapok megfeszített munkáját teheti tönkre egy apró eljárási hiányosság. De egy rendőrből lett ügyvéd nemcsak a tapasztalatokból származó előnyöket élvezi, hanem a kapcsolatait is kihasználhatja. A rendőrök nem rajonganak az ügyvédekért, de kötelességük munkakapcsolatot tartani velük. Nyilván másként viszonyulnak az egykori sorstárshoz, kicsit szívélyesebbek vele, készségesebbek hozzá. A rendőrből lett védő könnyebben mozog volt kollégái között, hamarabb szót ért velük, mint az egyszerű „mezei” ügyvéd. A kapcsolati tőke az igazságszolgáltatás területén is nagy nyereséget hozhat. Nem állítjuk, hogy bármelyik ügyvéddé avanzsált rendőr él (visszaél) ezzel a helyzettel, de egyiküktől sem várható, hogy mereven eltuszkolja magától az óhatatlanul adódó kedvező lehetőségeket. Szikinger István évekig tanított a rendőrtiszti főiskolán, manapság ő is vállal bűnügyi védelmet. A legtöbb nyomozó, vizsgálótiszt a „tanár urat” látja benne, joggal feltételezhető, hogy Szikinger más elbánásban részesül, mint a nagy átlag.Az összeférhetetlenségi szabályok némileg korlátozzák a rendőrből (bíróból, ügyészből) lett bűnügyi védők mozgásterét, de egy ilyen típusú váltás nem csak a jogi normák tárgykörébe tartozik, legalább annyira etikai kérdés is. Annak ellenére az, hogy általában arra hivatkoznak: rendőrként is és ügyvédként is az igazság kiderítése a céljuk.Sok rendőr hagyja el hivatását, többségük az alacsony fizetések miatt. De számosan vannak, akik belefáradnak a küzdelmekbe. Látástól vakulásig robotolnak egy ügyben, összeállítják a nyomozati anyagot, majd megjelenik egy ravasz ügyvéd, aki valamilyen jogi furfanggal érvényteleníti az egészet. Sok ilyen eset után érthető, hogy a rendőr reménytelennek és hiábavalónak érzi a munkáját. Egyszerűbb és jövedelmezőbb, ha ő „keseríti” egykori kollégái életét. Nálunk ez is egyfajta sikertörténet.