Az előzmények kronológiája a következő volt:
2021. április. Von der Leyen és Bourla telefonüzenetekben egyeztet a vakcinabeszerzésről. Ennek híre megjelenik a The New York Timesban, és már akkor szemet szúr, hogy az Európai Bizottság elnöke milyen bizalmas módon, a beszerzési eljárásrend megkerülésével tárgyal eurómilliárdos üzletekről Bourlával, aki több mint harminc éve dolgozik az amerikai gyógyszergyártó vállalatnál és a tenyészkosok spermiumának lefagyaszthatóságáról írta doktori értekezését.
(Von der Leyen sms-ezései és törölt üzenetei más ügyekben ekkor már ismertek voltak.)

2021. szeptember. Egy német hírportál az európai ombudsmanhoz fordul, miután hiába kérte ki az sms-eket az Európai Bizottságtól.
2022. Brüsszel Emily O’Reilly ombudsman adatigénylését is elutasítja, azt állítva, nem kötelessége, hogy tárolja az ilyesfajta üzeneteket. Vera Jourová, a Magyarországgal szemben egyébként igen kritikus akkori bizottsági alelnök – aki az átláthatóságért (!) felelt a brüsszeli testületben – azt közli az ombudsmannal, nem járt eredménnyel a kutatás, amellyel Von der Leyen üzeneteit próbálták előkeresni. Az ombudsman éles bírálatokat fogalmaz meg a jelentésében. Az Európai Ügyészség is vizsgálódik a lefolytatott vakcinabeszerzési eljárással kapcsolatban. Az Európai Számvevőszék is aggályait fejezi ki.
2023–24. Tovább dagad a Pfizergate. A The New York Times kiadója beperli az Európai Bizottságot az EU bíróságán. Nyilvános meghallgatást akar tartani az Európai Parlament Covid-kezelését vizsgáló különbizottsága, ám az EP a fősodorbeli pártcsaládok által uralt vezetősége ezt nem teszi lehetővé, tartva Von der Leyennek – és az európai elitnek – kellemetlen faggatózásától. Frédéric Baldan belga lobbista bepereli Von der Leyent egy belga bíróságon. Az EP erre megvonja lobbistaakkreditációját, ügyvédjét biztonsági őr „dobja ki” az Európai Ügyészség épületéből.

























