Mégsem akadt kivándorló Ózdon

A város vezetői és a romák helyi képviselői is állítják: Ózdon nem a rasszizmus, hanem a szegénység jelenti a legnagyobb problémát.Valamint a 70-es évek hibás lakáspolitikája, amelynek következményeit Ózd ma is nyögi.Ózddal kapcsolatban már egy évtizede csak a pusztulásra, a cigányság életkörülményeire kíváncsi a hazai sajtó. Pedig ezt megelőzően a kohászat sikereiről áradozott. Ma már nincs Ózdi Kohászati Üzemek, de annak hozadékaként megjelent a városban a mintegy 14 ezres lélekszámú cigányság. Közülük egyes családok állítólag követni akarták zámolyi társaikat Strasbourgba. Csakhogy ezeknek a híreknek kevés a valóságtartalma.A nehézipar egykori borsodi fellegvára szenvedte meg a magyarországi települések közül a legkeményebben a rendszerváltást. Bezárták a kohászati üzemeket és a környező bányákat, a szociális háló pedig túlságosan laza szövésű volt. A szakképzett emberek nem estek kétségbe, és igyekeztek elmenekülni a térségből, ám a „lapátosok” nem találtak munkát a környéken. Ez utóbbiak többsége roma származású, és alacsonyan iskolázott.A Kádár-rendszer a hetvenes évek elején hirdette meg tervét a városszéli putrik felszámolására. Százával telepítettek be ekkor cigány családokat Ózd legmodernebb városrészébe, a Béketelepre, majd az Újtelepre és a Velencébe. Történt ugyanis, hogy az ötvenes évek közepén kezdődött városfejlesztés során elsősorban félkomfortos lakások épültek, amelyeket jó tíz év múlva már összkomfortosak követtek. Az igényesebbek igyekeztek kieszközölni a minőségi cserét, a félkomfortos lakások viszont üresen maradtak, illetve a bérlakásigénylők listáján megjelentek a cigány családok. Így kerültek be aztán a roma famíliák a számukra addig idegen környezetbe. A hatás rövidesen lemérhető volt. Akadtak, akik nem voltak képesek változtatni régi életmódjukon, és így a virágzó parkok szemétlerakóvá változtak, egyesek a lakásuk parkettájával fűtöttek, a korábban ott lakók közül pedig sokan pánikszerűen elmenekültek. Ezzel újabb lakások üresedtek meg, amelyeket az új lakók rokonsága foglalt el. Bekövetkezett tehát az önkényes lakásfoglalások időszaka, amely ez év elejéig tartott. Közben két, 96 lakásos épület annyira megrongálódott, hogy a város vezetői jobbnak látták lerobbantani őket, pedig ez óriási vagyonvesztéssel járt.Mivel a kialakult helyzetért sokan a tanácsi rendszert teszik felelőssé, megkerestük Varga Dezső egykori tanácselnököt, aki azonban elzárkózott a nyilatkozattól. Horváth Imrével viszont sikerült szót váltanunk. Elmondta, hogy a városi tanács lakásügyi osztályvezetőjeként nemegyszer a pártbizottság utasította a cigány családok elhelyezésére. A környezettanulmány sohasem szerepelt a lakáskiutalás pontrendszerében. Dr. Németh Tamás egykori városi titkár arra emlékszik, hogy Básti János városi párttitkár sokszor hangoztatta: „Nem úgy kell a cigányságot nevelni, hogy a város szélére költöztetjük.” Eközben a városi és a pártvezetők közelében egyetlen cigány család sem akadt. Egyébként már a hetvenes években is történtek kilakoltatások, csak akkor hallgatott róla a sajtó.Az önkormányzati lakások privatizációja is felemásra sikerült Ózdon, így frekventált helyeken is maradt eladatlan bérlakás. Többek között az utóbbi hónapokban a sajtóból megismert Árpád vezér úton, ahová a CS lakásokból kilakoltatottak költöztek. A kezükre játszott a lakásfoglalásban az idevonatkozó törvény, miszerint csak bírósági végzés után lehet végrehajtani a kényszerkilakoltatást. Az ügyek így 2-3 évig is elhúzódhattak. Végeredményként, a törvényi következetlenség miatt, Ózd óriási adóssághalmazt görget maga előtt. Az ingatlankezelőnél a bérlakásban élők és az önkényes lakásfoglalók 105 millió forint adósságot halmoztak fel. A távhő-, villany- és vízdíjakból mintegy 400 millió forint kintlevőség gyűlt össze. A felsorolt összeg évek óta megegyezik Ózd forráshiányával. A legnagyobb baj azonban a hátrahagyott lakások állapota. Ezekre egyenként átlagosan egymillió forintot kell költeni ahhoz, hogy lakhatóvá váljanak. A lakásokból mindent kiloptak, csak a csupasz falak maradtak hátra. A rendőrség pedig szinte mindig csupán annyit tudott megállapítani, hogy a „tettes ismeretlen”.Ózd, Árpád vezér út 11. Az épület 21 lakása a kilakoltatások után felújítás alatt áll. Október körül végeznek a renoválással, ám lakásonként kevés volt a tervezett egymillió forint. De kik költözhetnek majd vissza a felújítás után?– Nem szeretnénk újabb vagyonvesztést, ezért csak szigorú feltételekkel adjuk bérbe a lakásokat. Négyzetméterenként évi 1800 forint lesz az óvadék, a bérleti díj pedig 90 forint per négyzetméter havonta, ami Ózdon ma elfogadott ár – adja meg a választ Papp Anna, az IKI igazgatója. Ezenkívül a pályázónak olyan keresettel kell rendelkeznie, amiből biztosan tudja fizetni a költségeket. A városban egyébként a bérlakások 50 százalékában élnek cigány családok, és a többségükkel az önkormányzatnak semmilyen gondja sincs. Akadnak azonban olyanok, akik sok borsot törtek már a városatyák és a közüzemi cégek vezetőinek orra alá.Ebben az áldatlan helyzetben jelentette be Krasznai József, hogy 300 cigány elhagyná Ózdot. Az Ózdi Hírek című hetilap főszerkesztőjét már másnap bombázni kezdték telefonon lakossági apróhirdetésekkel – mivel ott az apróhirdetés ingyenes –, a következő szöveggel: „300 fős strasbourgi társasutazáshoz szponzorokat keresek.” Az újság azonban ezeket nem közölte le, mivel senki sem tudta, ki a feladó: az utazni szándékozók vagy azok, akik szívesen látnák máshol a cigányokat. Krasznai bejelentésén minden ózdi meglepődött. Az általa bejelentett hírről ugyanis senkinek sem volt tudomása.– Ózdon sem politikai, sem faji üldöztetés nincs, ezért a menedékjog kéréséhez szükséges bizonyítékok beszerzése nehézségekbe ütközne, mivel a körülményeket a francia illetékesek is feltérképezik – szögezi le érdeklődésünkre az Országos Cigány Önkormányzat Ózdon élő alelnöke, Aradi Pál. – A demokráciában mindenki oda megy, ahova akar, ha pedig útlevele van, mehet külföldre is. A szóban forgó kivándorlási szándékról azonban nem hallottam – mondja az alelnök. Egy ismeretlen telefonáló ugyan felhívta, hogy „két autóbusznyi cigány” külföldre készül, mire megkérdezte: „Ott talán ingyen osztogatják a jólétet?” Kicsit még győzködte, hogy a problémákat határon belül kell megoldani, de az ismeretlen letette a kagylót. Azóta nem keresték ebben az ügyben.– Krasznai és segítői az ózdi szegénységet igyekeznek felhasználni a saját ügyük érdekében, mert a szegény ember könnyen manipulálható. Márpedig itt sokan élnek egyik napról a másikra, főleg a nagycsaládosok – mondja az alelnök, aki szerint átfogó koncepcióra van szükség a cigánysággal kapcsolatban. Leszögezi: az Országos Cigány Önkormányzat egyértelmű célja a cigányság integrálása a társadalomba, méghozzá „az össztársadalmi érdekek” figyelembevételével.Nemrég a francia nagykövetség főtanácsosa, Jean-Charles Berthonnet kérésére Budapestre utazott egy háromtagú ózdi cigány küldöttség. A diplomata velük együtt elemezte az ózdi helyzetet. A tárgyalásról Kótai Aladár, az ózdi kisebbségi önkormányzat elnöke számolt be.– Elmondtuk a nagykövetségen is, hogy a kiutazás ötlete nem Ózdról indult ki, hanem máshonnan manipulálják az itt élő cigány családokat. Sajnos ehhez támaszt nyújt a sajtó nagy része, amely már régen nem beszámol az eseményekről, hanem kreálja őket. Enélkül eszébe sem jutott volna senkinek a kivándorlás gondolata. Ózdon egyébként éppúgy van cigánykérdés, mint bárhol az országban. Az itt élő cigány származásúak közül jó, ha 500 talált magának munkahelyet, amibe már a közhasznú foglalkoztatás is beleértendő. A kormányoknak a munkanélküliség kezelése lett volna az első számú feladatuk, hogy ne lehessen a szegénység kérdéséből etnikai kérdést csinálni – vélekedik az elnök, hozzátéve, hogy a jelenlegi helyzet ugyan sok kárt okoz az országképnek, de egyben felhívja a figyelmet a valós gondokra is. A követségen felvetődött, hogy egy napra kimenne a küldöttség meggyőzni a zámolyiakat, jöjjenek haza.Dr. Mészáros Miklós alpolgármester-háziorvos körzetéből sem érkeztek kivándorlási hírek, csak a sajtóból értesült ő is az állítólag küszöbönálló eseményekről.– A város vezetőihez ilyen hír nem jutott el, így a valóságtartalma még inkább megkérdőjelezhető. Ha lenne is némi alapja, azt arra a tényre vezetném vissza, hogy az önkormányzat „bekeményített”: nem tűri tovább a városrombolást.Az Árpád vezér úton sikerült megtalálnunk L. Ferencet, akinek a neve felvetődött a Strasbourgba kívánkozóké között.– Csak ötezer forintért adok interjút – válaszolt érdeklődő kérdésünkre, majd távozott. Társaságának tagjai tudni vélték, hogy ő tartja Krasznaival a kapcsolatot, és nála van az utazni szándékozók névsora. Tizenkét családból 28 személy, gyerekek és felnőttek. Állítólag komolyak a szándékai. Pedig a Strasbourgban járt három cigány képviselő még fórumot is tartott Ózdon. Gallyas Bertalan, Kótai Aladár és Berki Lajos arra hívta fel a figyelmet, hogy próbálkozásuk kudarccal járhat. A francia vezetők ugyanis kinyilvánították, hogy minden kivándorlási akció rosszul végződhet, mivel a letelepedés első számú feltétele a biztos munkahely és az önálló lakás bizonyítása. Márpedig mindez azt feltételezi, hogy a kivándorlók komoly iskolázottsággal és jelentős tőkeerővel rendelkeznek.Kótai Aladár mindenesetre azonnali segítségként harminc közhasznú munkahelyet ajánlott fel a kivándorolni vágyóknak, ám ez idáig senki sem jelentkezett a felhívására.