Az idei évben is komoly aszályhelyzet lehet. A korábbi évek tapasztalatai alapján kell felkészülni a nagyméretű csapadékhiányra és a hőségre. Ezt teszi most a kormány az idei intézkedésekkel – mondta a Magyar Nemzetnek Bíró Tibor, az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője azzal kapcsolatban, hogy Aszályvédelmi Operatív Törzset hozott létre a kormány az aszálykárok elhárításáért.
Mint ismert, a közelmúltban Magyarországon egyre gyakoribbá váltak az aszályok és a vízhiányos időszakok. A HungaroMet közlése szerint a tavalyi nyár volt a legmelegebb a mérések kezdete, 1901 óta, az évszak középhőmérséklete országos átlagban 2,7 fokkal haladta meg az 1991–2020 közötti évek átlagát, csapadék pedig szinte alig volt.
Tavaly az éves csapadékösszeg országos átlagban 517,4 milliméter volt, ami 16 százalékkal maradt el az 1991–2020 közötti évek 616 milliméteres átlagától.
Részben emiatt a 12,6 millió tonnás gabonatermés 2,3 millió tonnával kevesebb lett az egy évvel korábbinál.
Erre a döntéshozók is reagáltak, és kísérletek kezdődtek a talajgazdálkodás átalakítására: pár hónapja startolt el a Vizet a tájba névre keresztelt program, amelyet azért indítottak, hogy a felesleges, eddig a lehető leggyorsabban levezetett víz visszatartásával emeljék a talajvízszintet, késleltessék a kiszáradást, csökkentsék a hőmérséklet-ingadozásokat, és elősegítsék a helyi ökoszisztémák regenerálódását.
Milyen intézkedések jöhetnek még az aszálykárok mérséklésére?
A következő hetekben elkezdik feltölteni a rendszert, hogy ha egy nagyobb volumenű öntözésre lesz szükség, akkor a vízmennyiség rendelkezésre álljon. A Vizet a tájba programmal pedig visszatartják a helyben keletkezett csapadékot – részletezte a szakértő.
Tájékoztatása szerint a hazánkban lehulló csapadék kétharmada a Kárpát-medencén kívülről származik, míg harmada keletkezik helyben.
A lokális csapadék keletkezésének feltétele, hogy helyben is legyen elegendő vízterület. A szakértő szerint az elmúlt száz évben azonban nem voltunk túl jó gazdái a víznek, lecsapoltuk a lápokat, mocsarakat, belvizeket. A folyóinkat gátak közé szorítottuk, az ártereket eltüntettük. A szakértő szerint
a vizes élőhelyek nagyságát Magyarországon meg kéne növelni 10, vagy akár 20 százalékkal is.
Mint fogalmazott: bár a Vizet a tájba program nem teljesen egyedülálló magyar kezdeményezés, mégis úttörő Európában. Több országában alkalmaznak hasonló vízvisszatartási és tájrehabilitációs megoldásokat, de a magyar modell eltér ezektől.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) létrehozott egy online platformot a gazdák számára, ahol jelezhetik, ha szeretnék, hogy – nem árterületen lévő – földjeiket időszakosan szándékosan elárasztják.
Ezek a gazdák az önkéntes jelentkezésért cserébe élvezhetik az elárasztás várható előnyeit. A rendszeres vízborítás segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, csökkenti az öntözési igényt, és a por ellen is véd.
De ezt leginkább azok értékelhetik, akik nem a következő hónapokban akarják learatni a termést.
„A mikroklíma-javulás, a párásabb levegő és a kisebb hőingadozás is a program mellett szóló érvek listáján szerepel. A visszamaradó víz tápanyagokat visz a talajba, ami előnyös a talajélet számára. A várakozások szerint a táj zöldebb, frissebb, élettel telibb lesz az elárasztás után” – tájékoztatott a szakértő.
Több lehet a szúnyog, választást is bukhatnak rajta
Bíró Tibor úgy véli, a mozaikos vízvisszatartást kellene a tájban bevezetni, mert ez a tájat építi, szépíti, számos pozitív hatása van. „Vannak negatív hatásai is, mert több lesz a szúnyog és a béka. A lakosság elszokott a békabrekegéstől és a szúnyogcsípéstől.”
Ez is komoly problémákat szül, egy polgármester választást is bukhat a sok szúnyog miatt, de a jövőnk a tét
– magyarázta. Bíró Tibor tájékoztatott: szükség lenne egy mederkezelésre is, hiszen egy közepes árhullám esetén sem lehet a vizet a talajba kivezetni a folyókból, csakis szivattyúzással.
Ezek mind nagy költséget jelentenek.
A szakértő tájékoztatása szerint homokhátság alól évente több mint 250 millió köbméter talajvíz távozik amiatt, hogy a Tisza medre berakódott. „A feliszapolódások miatti hullámtérszűkülés, de a tartós kisvizek miatt elburjánzó növényzet is gondot okoz a levezetőképességben.”
Ezért is szükséges, hogy a nagyvízi mederkezelések az új viszonyokhoz alkalmazkodva megtörténjenek
– fogalmazott. A klímaváltozás és Magyarország kapcsolatáról Bíró Tibor azt mondta: semmiképp nem tudjuk magunkat kiszakítani a globális folyamatokból, de különböző intézkedésekkel helyben jelentősen mérsékelni tudjuk azok hatását.
Borítókép Illusztráció (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
