időjárás 6°C Vilma 2022. december 5.
logo

Többlépcsős lesz a bővítés?

Harsay György
2000.09.22. 22:00

Günter Verheugen, az EU brüsszeli bizottságának kibővítési tisztviselője nemrégiben nagy visszhangot kiváltó interjút adott a müncheni Süddeutsche Zeitungnak. Az interjú leglényegesebb és legvitatottabb pontja Verheugennak azon ötlete az volt, hogy a kibővítésről népszavazást kellene tartani az unió országaiban. Sokan azonban – így Romano Prodi brüsszeli EU-bizottsági elnök, Joschka Fischer német külügyminiszter, a jelölt országok politikusai és sokan mások is – elutasították ezt a javaslatot. A népszavazás gondolata már jogi szempontból is problematikus, mert amíg egyes országokban, így Dániában ez megengedett, addig Németországban az alkotmány ezt nem teszi lehetővé. Egy alkotmányváltoztatás csak kétharmados parlamenti többséggel lehetséges, ennek létrejötte pedig valószínűtlen. A szociáldemokrata Verheugen, aki a Schröder-kormány kezdetén német külügyi államtitkár is volt, mielőtt Brüsszelbe váltott, természetesen tisztában van az alkotmány szabta korlátozással. Erre utalt is az interjúban. De javaslatával tulajdonképpen egy meglévő problémára utalt, amelyet nem lehet minden további nélkül ignorálni.Az EU-tagországok, különösképpen Németország és Ausztria bizonyos félelemmel és bizalmatlansággal tekint az unió kibővítésére. Itt több tényező játszik jelentős szerepet. Az unió valutája, az euró az elmúlt másfél évben a dollárral szemben jelentősen romlott. De gyengült az angol font, a japán jen és a svájci frank viszonylatában is. Pillanatnyilag nem úgy néz ki, mintha ez a negatív tendencia megváltozna. Ez mindenkit meglepett, mert a politikusok, a bankárok és a lakosság is úgy remélte, hogy az euró éppen olyan erős valuta lesz, mint a német márka. Az euró árfolyama tehát tovább csökken, annak ellenére, hogy az uniós gazdasági mutatók továbbra is egyértelműen pozitívak. A gazdaság változatlanul növekszik, a munkanélküliség lassan, de csökken, az infláció rendkívül alacsony. Az EU-export a erősen növekszik a fejlett országokba a gyengülő euró miatt.Az euró gyengeségének okai között az európainál erősebb amerikai konjunktúra és az ottani magasabb kamatok is jelentős szerepet játszanak, de nyilván az is, hogy az európai politikusok még nem látták szükségét az árfolyamcsökkenés elleni erőteljesebb fellépésnek. Mégsincs kielégítő válasz, amely megmagyarázná a permanens gyengülést. Az is hátrányos, hogy az olajárak, amelyeket nemzetközileg dollárban számolnak el, az utóbbi hónapokban jelentősen megnövekedtek. Ezáltal a fogyasztók pénztárcája duplán terhelődik. Az euró nem várt gyengesége is növelte az Európai Unió országaiban meglévő kétségeket és félelmeket a kibővítéssel szemben. Bizonyos problémakörökben, így a kibővítés finanszírozásában, az agrárpiac terén, valamint a munkaerő-vándorlás vagy a bűnözés kérdésében fenntartások hallhatók.Talán ezért gondolt Verheugen az uniós polgárok intenzívebb tájékoztatására. A kritikusok szerint azonban a népszavazás nem a legalkalmasabb eszköz erre. Verheugen úgy véli: elsősorban az EU politikai és gazdasági elitje a bővítés egyértelmű támogatója. A lakosság széles rétegeinek a tájékoztatásában viszont még komoly hiányosságok vannak. A jogi akadályoktól eltekintve a népszavazásnak megvan az a veszélye, hogy egy külpolitikai témából egy belpolitikai ügy lesz, ahol nemcsak szakmai érvekkel argumentálnak, hanem egyes szélsőséges csoportok hozzáértés hiányában, előítéletekkel és érzelmi alapon keltenek majd hangulatot a kibővítés ellen. A brüszszeli bizottság 12 országnak helyezte kilátásba a belépést, annak ellenére, hogy a koppenhágai kritériumok alapján valószínű, hogy közülük néhányan az évtized vége előtt nem nagyon érik el az előírt feltételeket. Ez is irritálhatja a közvéleményt, mert sokan vélhetik úgy, hogy néhány éven belül több mint százmillió lakossal és majdnem egy tucat országgal növekszik az EU. Ami viszont pénzügyi terheket és megnövekedett problémákat okozna az EU-polgárainak.A brüsszeli komisszió az Agenda 2000 című tervében – amelyről kétségtelen, egyes pontjaiban már túlhaladott – 2006-ig meghatározta a bővítésre fordítandó pénzügyi kereteket. Mégis számtalan egymástól erősen eltérő szám forog közszájon a bővítés jövőbeni költségeiről. Köztük van jó néhány olyan szám is, amelyekről nem lehet tudni, hogy hozzáértés hiányában születtek, vagy azért terjesztik őket, mert valakik ezzel akarnak hangulatot kelteni a bővítés ellen. Természetesen a legnagyobb objektivitás mellett is más eredményre lehet jutni a költségeket illetően, ha a számításoknál az elkövetkező években négy-öt új belépő taggal számolnak, vagy egy tucattal. A brüsszeli bizottság elvben helyesen hirdette meg a startvonal elméletét, ami azt jelenti, hogy minden jelölt egyenlő belépési esélyekkel indul, és csak az illető országon múlik, hogy mikor éri el az előírt feltételeket. De az unió lakosságával jobban tudatosítani kellene azt a tényt, hogy vannak olyan országok, amelyeknek még nagyon sok időre van szükségük arra, hogy a kívánt kritériumoknak megfeleljenek.Ezért a kisebb lépésekben történő felvételi folyamat sokkal célravezetőbb lenne, mint egy egyszeri, nagy bővítés, amelynek az előfeltételei sem az unió, sem az egyes jelölt országok részéről még nincsenek meg. A várható költségkeretek is jóval kisebb dimenziók között mozognának, ha első lépésben csak mintegy fél tucat országot vennének fel. Sajnos, arról kevés szó esik, hogy milyen előnyökhöz jutott eddig az unió a társulási szerződésekkel. A kelet-közép-európai országok piacai az elmúlt évtizedben megnyíltak és dinamikusan fejlődtek. Az EU-országok exportja ezekbe az országokba jelentősen megnövekedett, és ez nagyban hozzájárult az unión belüli foglalkoztatottság növeléséhez. A legtöbb tagjelölt országban további gazdasági növekedés várható a következő években, így az ide irányulóEU-export és a befektetések is tovább növekedhetnek.A kelet-európai rendszerváltozás után az unióban sokan a dömpingszerű mezőgazdasági importtól óvtak. Ennek éppen az ellenkezője következett be, mert gyorsabban nőtt az EU mezőgazdasági exportja a társult országokba, mint fordítva. Ezért egyoldalú az a szemlélet, hogy az EU polgárai számára a bővítés csak költségekkel és veszélyekkel jár. A lakosság jövőbeli tájékoztatásakor tehát arra kellene súlyt helyezni, hogy a bővítés mindkét fél számára nemcsak költségekkel, hanem jelentős előnyökkel is jár. Verheugen a kritikákra adott válaszában megerősítette, hogy nem annyira a népszavazás gondolatát hangsúlyozta, hanem inkább a széles körű tájékoztatás szükségességét.Michael Schreyer, a másik német brüsszeli megbízott, aki az EU mintegy 180 milliárd márkás éves költségvetéséért felelős, szintén nyilatkozott a Süddeutsche Zeitungnak és kijelentette, hogy nincsenek olyan pénzügyi okok, amelyek a bővítés ellen szólnának. De utalt arra is, hogy például Románia és Bulgária felvétele később történhet meg, mint a többi jelölté. Politikai megfigyelők szerint jelenleg Magyarország, Szlovénia és Észtország felelnek meg leginkább az EU felvételi követelményeinek. Német és francia vélemények szerint az integráció folyamatát Lengyelország nélkül nem lehet megkezdeni. A lengyel tárgyalások viszont – főleg a mezőgazdaság pénzügyi támogatásának vitás kérdései miatt – lassan haladnak előre. Új tagok felvétele tehát Lengyelország nélkül nehezen képzelhető el.Az időponttal kapcsolatban Verheugen úgy nyilatkozott: a bővítés folyamatának nagyobb részét 2005-ben le kell zárni.Az uniós reformok elmaradása, vagy lassú végrehajtása kihat a bővítés folyamatára is. A nizzai uniós csúcskonferencia remélhetőleg olyan döntéseket fog hozni, amelyek meggyorsítják a szervezeti reformok megvalósítását. És a kibővítés folyamatát is. A szerző Münchenben élő közgazdász

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.