Korok – istenek

Indiából a perzsák földjére, a mai Iránba utazunk, s olyan alapfogalmakat tekintünk át, amelyek hozzájárulhatnak eligazodásunkhoz a mitológiák világában.A kerék és a kocsi számos hagyományban előfordul: ismeretes Illés próféta szekere, napkocsit említ az egyiptomi Ehnaton fáraó himnusza; a Biblia elmondja, hogy Józsué király a bálványimádók elleni harcban „a Nap szekerét tűzbe vetette és elégette”. A szekérnek elképzelt Nagymedve (Göncölszekér) ismeretes az ókori Mezopotámiában, az antik görögöknél és az ókori Kínában.A kereszt az egyik legelterjedtebb szimbólum a vallási rendszerekben, gyakran szerepel az ember vagy az ember alakú istenség modelljeként; mintha a kereszt széttárt karú emberre emlékeztetne, ugyanakkor kapcsolódik a kínszenvedés és a halál képzetéhez is, elsősorban mert kivégzési eszköz. Kínában, Indiában, Skandináviában viszont a kereszt az ég jele, a babilóniaiaknál, egyiptomiaknál, főníciaiaknál a tűz csiholására szolgáló két fadarabból összetett kereszt a jövő élet jelképe, Asszíriában meg az ókori Britanniában a teremtőerő és az örökkévalóság szimbóluma.A kétnemű lények, a hermafroditák és androgünok olyan mitikus ősök, akiken egyaránt megtalálhatók voltak a férfi és a női nemi jegyek. A görög mitológiában Hermaphroditosz – Hermész és Aphrodité fia – személyében férfi és női vonások egyesültek. A rendkívüli szépségű ifjú egy forrásban fürdőzött, a forrás nimfája, Szalmakisz beleszeretett, de hiába könyörgött, szerelme Hermaphroditosznál nem talált viszonzásra. Szalmakisz kérésére az istenek egyesítették őket. Platón Lakomájában olvasható, hogy az emberek őseinek két arcuk, négy karjuk, négy lábuk és három nemük volt: férfi, nő, valamint androgün; ez utóbbiak mindkét nem ismertetőjegyeivel rendelkeztek. Zeusz kettévágta az arcukat s nemi szervüket. Az emberek azóta keresik elveszett felüket, s ha megtalálják, létrejön az erósz, a szerelem.Szinte valamennyi nép mitológiájában előfordul a kígyó, amely a termékenységgel, földdel, női teremtőerővel, vízzel, esővel, a tűzzel, valamint a férfi nemzőerővel áll kapcsolatban. Alvilági lényként való elképzelésével függ össze a gazdagságra, kincsre utaló felfogás. A gyógyerejű föld természetfeletti vonásai mutatkoznak meg Aszklépiosznak, a gyógyítás görög istenének alakjában, akit gyakran kígyónak képzeltek el.A király a mitológia egyik központi alakja. Az ősi hagyományokban ő a közösség vezére, isteni származású nemzetségalapító, máskor épp az istenek királya. Egyes elképzelések szerint ő a világmindenség közepe: az életet testesíti meg, ezért nem halhat meg. Az indiai mitológiában Manu, az első király és az emberiség ősszülője egyben a Napnak is gyermeke. Az egyiptomi Rét, az istenek és emberek első királyát is Napnak tartották. Diodórosz szerint Egyiptomban a Nap volt az első király, s a fáraó halála után elfoglalja a napisten trónját.Természetfeletti alkotóerővel megáldott szereplő a kovács, aki nemcsak szerszámot tud készíteni az isteneknek, hanem varázserejű fegyvereket is. Vulcanus a római mitológiában a pusztító és tisztító tűz istene volt, megfelel a görög Héphaisztosznak. Akhilleusz pajzsát Héphaisztosz készíti, ő a tűz őrzője is: Prométheusz tőle lopja el, hogy átadja az embereknek.A világmindenség teremtését, keletkezését ismertető hagyományokat összefoglaló néven kozmogonikus mítoszoknak nevezzük. A teremtés rendje általában a következő sémának felel meg: káosz – ég és föld – Nap, Hold, csillagok – idő – növények – állatok – ember – annak háza és eszközei. A változatok száma pedig végtelen.