Tíz év után tényleg aktivizálódott az orosz titkosszolgálat Közép-Európában? Ki másnak is tegye fel a kérdést az ember, mint az egyik leghíresebb orosz kémnek, Oleg Gordijevszkijnek...Tárcsázom a londoni számot, kicseng, klimpírozik, dallamot muzsikál, azután fölveszik a kagylót, s mogorva hang dünnyög bele. Jó, rendben, találkozzunk! Szívesen beszélget, de ne ma, mert fáradt, az egyetemen tartott előadást, különben is, mire odaérnénk hozzá, öreg éjjelbe fordulna, mert hát ő nem is Londonban lakik, hanem valahol Dél-Angliában. De másnap vár bennünket a megadott falucska vasútállomásán pontban déli tizenkettőkor.Másnap a megbeszélt időben ott vagyunk a megadott falucska – romantikus dél-angliai település – vasútállomásán. Egy kék Laguna mellett ácsorog. Nem ismerem fel. Pedig ő az: a kém, aki „a hidegből” jött. Ide, Dél-Angliába. Ő Oleg Gordijevszkij, a volt szovjet kém, aki 1985-ben brit földre menekült.Egy csúfocska nagypapát látok magam előtt, mondom is Vilmos barátomnak, akivel együtt érkeztünk, lám, a nagy kém úgy fest, mint a gátőr a Tanúból. Neki is vasfoga van – fogszabályzó vagy vipla? nem merem hosszasan vizslatni –, fekete keretes, rút SZTK-szemüveg ül az orrán, és fehér lobonca is kilóg a sapkája alól. Ápolatlan öregember benyomását kelti. És bizalmatlan is.Tekervényes utakon követjük autóját, míg elvezet a házához, azon morfondírozom, hogy a kémtörténeteknek mindig van valami meseszerű hangulatuk, különösen ha oroszok és amerikaiak kukkolásairól és füleléseiről van szó. John le Carré regényei és a hidegháború esztendei idéződnek fel emlékezetünkben, és nosztalgikusan sóhajthatunk. S íme, itt van mellettem a megtestesült nosztalgia. Egy vasfogú lobonc. Ő beszéli el majd nekünk, hogy most, a hidegháború után az ügynök éppen hogy nem meghal, hanem él, sokasodik, furfangosan vagy tán most még furfangosabban kémkedik.Megérkezünk egy erdő széléhez. Kétszintes, takaros ház, angol középosztálybeliek jellegzetes otthona. Míg a földszinten a beszélgetéshez készülődünk, Gordijevszkij eltűnik az emeleten. Negyedórába is beletelik, míg visszajön. Leülünk, s ekkor veszem észre, hogy egy másik embert látok: eltűntek a vasak a fogáról, modern szemüveget visel, rövid hajú, jó arcú úriemberrel találom szemben magam. Hja, a kötelező álca és konspiráció! Végtére is a telefonja is londoni számon csöng, pedig...Gordijevszkij csak legyint, mikor erre utalok, nem bonyolódik részletekbe. Csupán elmosolyodik, s a kertjében, valamint a bejáratnál felállított kamerákra mutat. De nem beszédes. Legalábbis ilyen ügyekben nem. Mert amikor az egykorvolt KGB mai dolgairól kérdezem, dől belőle a mondandó.– Érdekes, de talán még inkább paradox, hogy a KGB – vagy ahogyan most hívják, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az SZBSZ – ma még aktívabb az egykori kelet-európai kommunista országokban, mint korábban. Különösen Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Észtországban és Magyarországon – elemzi a mai helyzetet az egykori kém. – A magyarázat egyszerű. A múltban ezeket az országokat az oroszok a csatlósaiknak tekintették. Hírszerző és biztonsági szolgálatuk akkoriban gyakorlatilag teljes egészében a KGB-nek dolgozott. Például Budapesten a KGB-nek nem egyszerű rezidensei voltak, hanem kapcsolattartó, összekötő állomáshelye. Ez azt jelenti, hogy nagy KGB-iroda működött ott, s szoros együttműködést épített ki és tartott fenn a magyar hírszerző szolgálat és a KGB külföldi hírszerzése, de a KGB többi része és az elhárítás között is. A magyar kommunista rendszer bukása, majd a szovjet kommunista rendszer szétesése után most mindkét ország – Oroszország és Magyarország is – teljesen független. Magyarország szabad állam, s nyilvánvaló, hogy nyugati beállítottságú, a NATO tagja, és előbb vagy utóbb, de tagja lesz az Európai Uniónak is. Ám mindez az oroszok számára már-már ellenséges lépés. Gyűlölik még a gondolatát is annak, hogy a kelet-európai országok – vagy még inkább a balti államok! – a NATO tagjai lettek vagy lehetnek.Gordijevszkij szerint ez ellenlépésekre, tiltakozásokra ösztökélte Moszkvát, amely mindig is azon igyekezett, hogy megakadályozza Magyarország NATO-csatlakozását. Csakhogy ez nem járt sikerrel. „Mióta Magyarország a NATO tagja, azóta a KGB, illetve utódszervezete ellenségnek tekinti az önök országát” – állítja, hozzátéve, hogy a KGB utódszervezetének Észtország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Magyarország elleni munkálkodása „nagyon aktív és intenzív”.– Az eszközök alapjában véve ugyanazok, mint régen – kezdi lajstromozni Gordijevszkij a módszereket. – Hogyan dolgozik egy hírszerző szolgálat? Informátorokat gyűjt. Mindig minden hírszerző szolgálat ezt teszi. Az orosz is. A magyar lakosságból toboroz magának munkatársakat. S az illető legyen lehetőleg a kormány tagja vagy a kormány valamelyik hivatalának munkatársa, katonai szakértő, politikai párt vezetője avagy parlamenti képviselő. De persze „jól jönnek” az egykori kommunista párt tagjai közül azok is, akik szimpatizálnak Moszkvával, s ráadásul az üzleti életben – nagyvállalatoknál, bankoknál – tevékenykednek. A virágzó kereskedelem, valamint a magyar–orosz vegyesvállalatok nagy lehetőséget jelentenek, jelenthetnek a KGB-utódnak.Arra is magyarázattal szolgál, hogy Oroszország mire használná ezeket a lehetőségeket.– Oroszország szomorú, keserű, elégedetlen a jelenlegi pozíciója miatt. Azt mondogatja: „Milyen kicsi vagyok! Mit tettek velem! Feleakkorára zsugorodtam, mint egykor voltam! Elvesztettem Ukrajnát, az európai részeket, a második világháború győzelmének minden gyümölcsét!” És Putyin ismét versenyképessé akarja tenni Oroszországot. Részben manipulálni is akarja a nyugati közösséget, s arra számít, hogy egykori csatlósain keresztül tudja megtenni. Végül is valaha a Szovjetunió ugyancsak a kommunista befolyás alatt tartott országokat használta fel arra, hogy a Moszkva javát szolgáló álláspont szerint manipulálja a Nyugatot. Manapság Moszkva a magyar, cseh és lengyel Moszkva-párti erők segítségével próbál befolyást gyakorolni a nyugati szövetségesekre abban az irányban, amelyet szükségesnek vél.Gordijevszkij, figyelemmel kísérve az európai politikát, úgy látja, hogy Moszkva időről időre sikeres is ebben a törekvésében. De Lengyelországban például egyáltalán nem jár sikerrel. A lengyelek ugyanis keményen visszautasítanak mindenféle orosz kísérletet, amely megpróbálja Lengyelországot manipulálni. Viszont eredményeket könyvelhet el magának Csehországban és Magyarországon.– Ez a két ország nem akar konfrontálódni Oroszországgal. Amennyire tudom, Magyarországon például nemcsak SZBSZ-állomás van – meglehetősen nagyszámú, körülbelül húsz tiszttel –, valamint katonai hírszerző állomás, legalább tizenöt tiszttel, hanem majdnem ugyanannyi ügynök és katonai hírszerző is utazgat, mint ahányan állandóan ott állomásoznak! Magyarországot tehát bizonyos értelemben elárasztották a Kreml ügynökei – fest riasztó képet a hazai helyzetről az egykori kém.Mikor azonban adatainak forrásairól kérdezem, szűkszavúan az európai elhárításnál dolgozó barátait említi, majd kijelenti: két szakma van, amely nem adhatja ki a forrásait: az újságírás és a titkosszolgálat.Hitetlenkedésemre, hogy ez a nagy orosz aktivitás azért is tűnik különösnek, mert Oroszországnak ennél nagyobb gondjai is vannak, Gordijevszkij leszögezi: Oroszország gazdaságilag valóban gyönge, de nem szabad alábecsülni az orosz potenciált. Az utóbbi két esztendőben például az orosz nemzeti jövedelem nagyon gyorsan nőtt az olajáraknak köszönhetően. De bizonyos jelek arra utalnak, hogy több gazdasági ágazat is kezd magához térni. Ráadásul Putyin most próbálja győzködni a nyugati pénzintézeteket, hogy engedjék el az orosz adósságot. S ha ez megtörténik, Oroszország igencsak könnyű helyzetben lesz; újra gyarapodni kezd. Vlagyimir Putyin pedig jó néhány esetben briliáns politikusnak bizonyult. A „csecsen hangot” például teljesen elnyomták, a Nyugat úgy tesz, mintha Csecsenföld nem is létezne. Putyin ugyanis – képletesen szólva, de – ezt mondja: „Felejtsétek el Csecsenföldet! A jövő Oroszország és Oroszország reformjai. S ez mindennél fontosabb!” A Nyugat pedig, mivel elkényelmesedett, szót is fogad. S Putyinnak sikerült azt a képet kialakíttatnia, hogy pontosan ő az, akire Oroszországnak szüksége van: jó hivatalnok, reggel kilenckor már az irodájában van, Oroszország egyik részéből a másikba repül, másnap pedig külföldre utazik és vissza, s a következő nap reggel kilenckor megint az irodájában van. Cinikus ugyan a megközelítés, de igaz: ma már maga a Nyugat is úgy gondolja, hogy Putyin a megfelelő ember, ő majd rendet teremt, kézben tartja az egész országot, tehát rá van szükség!Sok mindenről beszél még a kém, aki a hidegből jött Dél-Angliába. Aztán kikísér, de az utcára már nem jön ki. Ahhoz megint „be kellene öltöznie”. A falubeliek állítólag nem tudják, ki is ő valójában. Vagy meglehet, hogy csak nekünk játszik?Az orosz kémtörténetek valóban többnyire nosztalgikus sóhajokat csalnak ki az emberből. De egyúttal a bizalmatlanságot is felébresztik benne. Csak a hidegháborúnak van ugyanis vége, a régi mese viszont folytatódik. Az utóbbi hetek amerikai–orosz kémháborúja mindenesetre ezt az érzetet erősíti.Folytatás a következő számunkban
Oleg Gordijevszkij volt a legmagasabb rangú KGB-tiszt, aki valaha is dolgozott a brit titkosszolgálatnak. Tizenegy esztendőn keresztül, 1974–1985 között vitte a híreket a briteknek, miközben változatlanul tevékenykedett a KGB-ben is. Magyarán: kettős ügynök volt.1938-ban született Moszkvában. A Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult, német szakot végzett. 1961-ben küldték először diplomáciai szolgálatra Kelet-Berlinbe. Augusztusban érkezett meg a megosztott birodalmi városba, éppen két nappal azelőtt, hogy elkészült a fal. 1962-ben lépett be a KGB-hez, majd Koppenhágában és Londonban teljesített szolgálatot. „Fedőmunkája” mindig a diplomatatevékenység. 1985-ben – mint tíz évvel később kiderült, a KGB-nek dolgozó amerikai CIA-alkalmazott, Aldrich Ames júdáskodása nyomán – drámai körülmények között Angliába menekült. Nyugati titkosszolgálatok szerint átállásakor oly részletes információkat és képet rajzolt a KGB-ről és az egész szovjet rendszerről, oly sokirányú és mély betekintést engedett a gonosz birodalmába, hogy ezzel mindenki másnál többet tett a kommunizmus összeomlásáért.Ma a brit titkosszolgálat védelmét élvezve Dél-Angliában él, s különféle egyetemeken tart előadást.
