Bűn, ami megtörténhetett

Kardos Klára könyvének igazi aktualitása azért is nyilvánvaló, mert látszólag nincs semmi aktualitása. Az ő nézeteit, úgy látszik, manapság kevesen osztják. A holokauszttal kapcsolatosan mostanában gyökeresen eltérő vélekedések látnak napvilágot; egyrészt a zsidó nép közelmúltbeli szenvedéseinek egyediségét és összehasonlíthatatlanságát hangsúlyozzák, másrészt összehasonlíthatóságát és ez alapján jelentéktelenségét is. Nagyobb, kegyetlenebb népirtások is voltak a XX. században, a holokauszt figyelmet sem érdemel, vélekednek egyesek. A mennyiség ugyanis minőségbe csap át. Talán vannak még, akik emlékeznek arra a rendszerváltás táján zajlott, roppant épületes vitára, hogy vajon a kereszténység ölt-e meg több embert, avagy a kommunizmus? A mintegy végső szentencia az volt (ha jól emlékszem, egyik ismert, elkötelezett baloldali költőnk írta le), hogy minden eszme hamis és gyilkos, mihelyt kizárólagosságra törekszik. A kereszténység éppúgy, mint a kommunizmus.Azután a felszabadult könyv- és folyóiratpiacon egyre-másra jelentek meg olyan művek, amelyek kimondva-kimondatlanul a kommunizmust a zsidóság bűneként említik, illetve olyanok, amelyek szerint az antiszemitizmus a kereszténységből fakad. A mind gyakoribb gulág–Auschwitz párhuzamból pedig arra következtethetünk, hogy ezek a nézetek hamarosan általánossá válhatnak. Kardos Klára auschwitzi élményei után tizennégy esztendővel megírt „naplója” a kvalitatív és kvantitatív összehasonlítási kísérletekkel szemben a probléma egészen új perspektíváját nyitja meg. Illetve nem új az, csak a mostani vitákban tűnhet annak. Leírta például Pilinszky is: mindaz, ami a lágerekben történt, bűn, amennyiben megtörténhetett, és szent, amennyiben megtörtént. Kardos Klára P. Lenz Christus in Dachau című könyvének egy tételét igyekszik igazolni: „A világ egyetlen iskolája nem adott volna nekem lelkileg olyan roppant értékeket, mint a lágernek a szenvedésiskolája. A föld minden aranya és gazdagsága föl nem ér számomra az öt lágeresztendővel.” Kemény beszéd. És fogadjuk el: nem pózolás, nem szerepjátszás áll mögötte. Aligha van olyan ember, aki a lágerek után feltűnési viszketegségből képes lenne ezeket a mondatokat leírni. Kardos Klára azt értette meg és vetette papírra, hogy mi a megélt szenvedés értelme. A szenvedés pedig szorosan összefügg azzal a nem elhanyagolható gonddal, hogy mi az ember rendeltetése, a katekizmus első kérdése alapján, kissé régiesen fogalmazva, hogy mi végett vagyunk a világon. Érdekes kérdés. Kár, hogy manapság nincsen semmi aktualitása.(Kardos Klára: Auschwitzi napló. Szent Gellért, Budapest, 2001. Ára: 430 forint)