Maczó Ágnes: Reménykedjünk együtt

Nagy meglepetést okozott, hogy a kisgazdapárt hét végi ceglédi gyűlésén Torgyán József szólítására G. Nagyné Maczó Ágnes, a pártból 1997-ben eltávolított egykori alelnök is megjelent az emelvényen. Nem csupán megjelent, de vissza is fogadták az FKGP-be, méghozzá ismét alelnöki rangban. Emlékezetes, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak igencsak heves vitákkal terhelt éveiben is feltűnést keltett az a vihar, amely nyomán a parlament egykori alelnöke távozott a kisgazdáktól. Lapunk így többek között arról is kérdezte G. Nagyné Maczó Ágnest – aki jelenleg Üröm polgármestere –, miként tudott a viharos előzmények után megbocsátani a kisgazdapárt elnökének, akiről könyvet is írt – Isten, Haza, Torgyán Család címmel. A politikus aszszony úgy fogalmazott: kölcsönösen lezártak egy korszakot. Hozzáfűzte: egy keresztény embernek nem kell különösebben megmagyarázni, mi a megbocsátás. A Magyar Nemzetnek adott interjújában hangsúlyozta: ma is úgy gondolja, hogy a kisgazdapárt ellehetetlenítése veszélyezteti a demokratikus politikai rendszer stabilitását.Felvetődik a kérdés: hogyan tudott megbocsátani Torgyán Józsefnek? Hiszen ő egy-két évvel ezelőtt még úgy nyilatkozott önről, hogy „Horn Gyula szekerét tolja, mivel az ellenzéket szalámizza”.– Ahogy szokták mondani, örülök ennek a kérdésnek. Ugyanis az elkövetkező hetekben számos hasonló kérdést fognak feltenni nekem. Egyrészt azért, mert sokan nagyon nehezen emésztik meg, hogy úgy léptem előtérbe, hogy erről előzőleg semmi hír nem szivárgott ki. Másrészt azért, mert igen sokan lebecsülték képességeimet, s álmukban sem gondolták, hogy ez megtörténhet. Az újságírók, a tévések annyira megdöbbentek, amikor Torgyán József kimondta a nevemet, hogy a tudósítások is felemásra sikeredtek. A ceglédi események első húsz percéről részletesen tudósítottak, s aztán mintha elszakadt volna a film. Pedig engem nemcsak viszszavettek, hanem elhangzott a kisgazda tömegek előtt, hogy velem szemben tévedtek, mert amikor én ott voltam, 29 százalékon állt a Független Kisgazdapárt. Beszédet is mondtam az elnök kérésére, de erről mélyen hallgatnak. Ezután Torgyán József kezdeményezésére az országos nagyválasztmány és nagygyűlés visszahelyezett alelnöki jogaimba. Ennyi történt. Kölcsönösen lezártunk egy korszakot. A keresztény embereknek, azt hiszem, nem kell különösebben megmagyarázni, hogy mi a megbocsátás. Azt nagyon sajnálom, hogy nem láthatta az ország, hogy kézfogásunk után minden hangoskodás megszűnt a teremben, s több órán keresztül békés, nyugodt munka folyt.– 1997 őszén zárták ki önt a kisgazdapártból, a MIÉP-pel való együttműködés felvetése miatt. Mi az ezzel kapcsolatos álláspontja ma?– Nem csak ez volt az ok. Amikor 1997-ben újkori történetének legmagasabb pontján volt a kisgazdapárt – Révész Sándor politológus szerint félő volt, hogy Torgyán-kormány alakul –, akkor olyan veszélyekre hívtam fel a figyelmet, amelyek a kisgazdapártot néhány év alatt tönkreteszik. Senki nem hitt nekem. Akik pedig pontosan tudták, hogy miről beszélek, olyan aknamunkába kezdtek, amelyet nem szívesen idézek fel. A vecsési elnök azt mondta, hogy látnok vagyok. A parlamentben rám ragasztották a Kasszandra nevet, de csak arról van szó, hogy jól ismerem a kisgazdapárt történelmét. Valóban javasoltam egy tanulmányban, hogy a nemzeti pártoknak szorosabban kellene együttműködniük. Ma is úgy gondolom, hogy a kisgazdapárt ellehetetlenítése veszélyezteti a demokratikus politikai rendszer stabilitását. Kétszer történt meg hasonló, az egyik következménye a nyilas őrület volt, a másiké a Rákosi-diktatúra. Azt mondtam a ceglédi beszédemben: „Ha igaz az a megállapítás, hogy a mai politikában a Fidesz jelenti a racionális, technokrata gondolkodást, ha a Fidesz a politika esze, akkor annál inkább igaz, hogy a magyar politika szíve a Független Kisgazdapárt. És szív nélkül nem lehet élni, és a szívet nem lehet beültetni az agyba!”– Mely irányban szeretné alakítani a párt szövetségi politikáját?– Még csak most rehabilitáltak. Először kölcsönösen egyeztetnünk kell elképzeléseinket a párt jelenét és jövőjét illetően az elnökséggel, a frakció tagjaival. A szövetségi politikával nincs problémám.– A kisgazdapárt népszerűségi mutatói már nagyon mélyen vannak. Ön szerint mit lehet tenni ebben a helyzetben?– Amikor 1993-ban a kisgazdapárt alelnöke lettem, hasonló volt a helyzet. Lengyel László fogadásokat kötött Budapesten, hogy a kisgazdapárt kiesik a parlamentből. Hét képviselőnk volt. Egy év múlva majdnem tízszázalékos választási eredményt értünk el, és négyszer annyian ültünk az Országházban. A mai válságos helyzetben minden kisgazdának el kell döntenie, hogy a párt megmaradásáért dolgozik, vagy ellene. Harmadik lehetőség nincs. Én minden erőmmel azon leszek, hogy a népszerűségünk felfelé íveljen, hogy a kisgazdapárt régi dicsősége visszajöjjön. Tudom a megoldást. Hamarosan mindenki láthatja a változásokat, hisz láttam a tagságon, hogy nagyon is szívükön viselik a kisgazdapárt sorsát.– A könyvében megjelenteket ma is fenntartja-e? Csak egyetlen példát említek: „a proletárdiktatúrát megszégyenítő módon távolítottak el a pártból.”– Mint említettem, életemben lezártam ezt a korszakot. Kevesen vették észre, hogy könyvem elsősorban rólam szól, az én életemről, vagyis életrajzi jellegű. Sinka István: A fekete bojtár vallomása című könyvéhez hasonlítanám. Vannak ebben a könyvben olyan mondatok is, amelyek szerint „a kipányvázott lélek szabadságharcának hosszú ideje következik”. A lélek szabadságharca, nem mások ellen, hanem anyanyelvünkért, kultúránkért, Istenünkért. A könyv polcra kerül, s aki akar, okuljon belőle. Nem haraggal, jobbító szándékkal írtam.– Legújabb könyvében, amelyet a kisgazdapárt jövője címmel írt, egy új kisgazda pártalkotmányt tesz közzé. Megvalósíthatónak tartja-e az ott leírtakat? A kisgazdapárton belüli viták ugyanis többek közt éppen a jelenlegi pártalkotmány körül csúcsosodtak ki.– Alapvetően kompromiszszumra, együttműködésre hajló ember vagyok. 1995-ben írtam a férjemmel közösen egy Új magyar alkotmányt. Nem azért, hogy most ezt azonnal, ellentmondást nem tűrve be kell vezetni, hanem azért, hogy ha úgy alakul a helyzet, legyen kéznél egy-egy hasznosítható gondolat. Ennek az alkotmánynak az öt százaléka megvalósult. A magyar Szent Korona a Parlamentbe került. Így vagyok a kisgazda alkotmánnyal is. Ha szükség lesz rá, meg lehet vitatni. Ha használni lehet belőle valamit, örülni fogok neki. Üres dézsából nem lehet vizet meríteni.– Egyeztetett-e Torgyán Józseffel a kisgazdapárt jövőjéről, alelnöki elképzeléseiről?– A kisgazdapárt jövője című könyvemet minden képviselőnek elküldtem még februárban. Sokan meg is köszönték. Az elnök úrnak is küldtem. A címmel azt jeleztem, hogy nem a múlton, hanem a jövőn gondolkodom. A politikai közvélemény és az ország felé is jelezni kívántuk, hogy egyetemes célok érdekében kötött békesség megnyitja az utat az isteni segítség előtt. „Ha el is tévedünk olykor, tudnunk kell, hogy azért kezdődik a kisgazdapárt hármas jelszava Istennel, hogy el ne felejtsük, merre van a kiút, merre van az igazság, merre van az élet.” Ezt mondtam Cegléden. Remélem, hogy a kisgazdapártról szóló tudósításokban az ilyen gondolatok is helyt kaphatnak. Reménykedjünk együtt.Egyre inkább gyakorlattá vált, hogy ahol a munkám következtében megindultak a pozitív változások, azokat a megyéket az elnök gyalázta. Egyre féltékenyebb lett az irányomban megnyilvánuló szeretetre. Így aztán a vezetői körökben kezdett kialakulni az a gyakorlat, hogy aki kicsit szembefordult velem, az jó pontokat szerzett az elnöknél, akitől végül is függött minden. ...1997 őszén már tisztán lehetett látni, hogy milyen irányba terelik a dolgokat. Az elnök soha nem látott győzelemről beszélt, s közben eladta a pártot. Szinte mindenki tudta, hogy a kisgazdapárt nem demokratikusan működő párt... Végül is egy demokratikus gesztusomnak köszönhetően tört ki a párt elnökén az az őrület, aminek következtében a proletárdiktatúrát megszégyenítő módon távolítottak el a pártból. (Idézetek Maczó Ágnes Isten, Haza, Torgyán Család című 1999-ben megjelent könyvéből.)