A középkori Pesten és Budán rendszeresen megtizedelte a lakosságot a gyermekágyi láz és a különböző járványok. A különböző égtájakról érkező járványok hazánkon keresztül terjedtek át Európára, ez a tény országunk hírnevét rövidesen megpecsételte. A pestist, kolerát, vérhast vagy mirigyhalált gyűjtőnevén „morbus pestilentialis hungaricusnak” nevezték Európa-szerte.
A pestisjárványról 1348-ban a párizsi orvoskollégium a következő szakvéleményt hozta le: „Az Indiai-óceán tájékán a csillagok harcba szálltak a Nap sugaraival, s éreztették hatalmukat a tenger vizével is. Az így fejlődött gőzök elhomályosították a Napot. A tűz és a Nap magához szívta a tenger egy részét. A víz gőzzé vált, s a levegőbe emelkedett. Ez okból a víz egyes helyeken annyira bűzössé vált, hogy megrontotta a halakat. Ahová azután ez a gőz eljutott, ott élve nem maradt ember”.
Mindez persze a betegség tudományos megközelítéséhez tartozott. A népi orvoslás ténylegesen is megpróbált tenni a járványok ellen: elkülönítést, vesztegzárat alkalmaztak, vagy elégették a ruhákat. 1440-ben I. Ulászló vidéki nyaralójába menekült, amikor Budán fél évig pusztított a döghalál. Heltai krónikájában olvashatjuk: „Mátyás király búdosik vala az erdőkbe, Beatrix királyasszonyt pedig Kassa felé bocsátotta, mert nagy mirigyhalál vala”. Kolera pusztított 1495-ben, ’96-ban, 1510-ben, és 1520-ban is. Az udvar rendszerint ilyenkor elmenekült Budáról.
A betegek egyik reménysége volt Margit hercegnő, IV. Béla király 1276-ban elhunyt lányának a sírhelye. Az önsanyargató életű apáca sírjánál a legenda szerint többen is meggyógyultak.
Remete Szent Pál budaszentlőrinci ereklyéje ugyancsak sokakat meggyógyított. Hadnagy Bálint budaszentlőrinci pálos barát bénulásokat, vakságot, kígyómarást és még számos esetet felsorolt, amelynek szerencsés kimenetelét Remete Szent Pálnak tulajdonította.
A XVI. századi történetírásban már a vérbaj is feltűnik. A betegségnek abban a korban sem az okát, sem a gyógyszerét nem ismerték. Hadnagy Bálint szerint például kígyómarás okozza a szörnyű kórt. Zsigmond herceg idején a vérbajo-sok a város határán túl élhettek csak. Általában otthontalanul az út szélén kóboroltak, hiszen családjukat és lakásukat is el kellett hagyniuk.
Az írott emlékek szerint Bakócz Tamás esztergomi érsek is ebben a betegségben szenvedett. Bakócz és a többi főméltóság életét kuruzslók próbálták megmenteni gyógyfüvekkel. A vérbaj valódi gyógysze-rét csak évszázadokkal később, a XX. században találták meg.
origo.hu
Schobert Norbi megszólalt a stroke után, így van most
