Esterházy Pál nádor és a Mennyei harmónia

Lettem ez világra minden fogam meglévén számban születésemkor, kik azután csakhamar kihullottak, s más jelek is lévén rajtam, kiket csak atyámuram tudott…” – utal elhivatottságára, „táltos voltára” gróf (később herceg) Esterházy Pál (1635–1713) hadvezér, költő és zeneszerző, Magyarország nádora.
Ifjú korában Zrínyi Miklóst bálványozta – akinek méltó emléket állított Mars Hungaricus című heroikus poémájában –, későbbi verseit molltónusúra hangolta át. Így poétai életműve átmenet a barokk meg a rokokó között. Részt vett Buda 1686-os felszabadításában – húszezer maga fizette katonával –, ezért kapott 1687-ben hercegi címet.
„Liliomok, rózsák drága illatokkal, / Csillagok ragyognak szép fényes voltokkal. / Az idő meg áldott földnek termésével, / Erejét kiadta gyönyörűségével, / Megörvendeztetett édes gyümölcsével, / Fölemelte füvét termő bőségével…” – írja Az nyárról való ének című dalában. A vers a mezei, réti, erdei mikrovilágok kedves rajza, ugyanakkor ellepik a mitológiai árnyékok, a görög istenek, Kübelé és Apollón, Erósz és Artemisz. Hasonló hangot ütnek meg a többi, bizonyítottan a nádor tollából származó versek: az Egy sólyommadárról való ének, az Egy gondolom táncének egy szép rózsavirágrul, a Kerti virágokról való versek – a vers ez esetben strófát jelent –, továbbá a Palas s Ester kedves tánca.
Esterházy Pál fő műve a Harmonia caelestis (Mennyei harmónia) című, 55 tételes zenemű – a magyar barokk muzsika egyetlen zenetörténeti jelentőségű alkotása –, amely 1711-ben Bécsben jelent meg. Hogy benne pontosan mennyi a sokoldalú nádor alkotása és mennyi a muzsikus famulusaié, nem dönthető el. A biztos, hogy az invenció tőle származott. Zenei felkészültségéhez nem férhet kétség.
Kortársai feljegyezték: remek virginál- és csembalójátékos (és kitűnő táncos!) volt Paulus Palatinus Princeps, ahogy a nevét latinosan használta. A magyaros palotás muzsika egyik legrégebbi előfordulása e könyvben található. Európai mintákat követ a Harmonia caelestis, ám a magyaros motívumok sem hiányoznak belőle.
Esterházy gyakran vett részt udvari koncerteken, s ezek kelthették fel érdeklődését az oratórikus muzsika iránt. Művében a passiótéma éppúgy előfordul, mint az esztendő többi évnapja, kitüntetetten pedig a karácsonyi ünnepkör. Gyakran alkalmaz meglepően eredeti hangszer-összeállításokat: például két brácsa mellé fuvolát és orgonát, három brácsát hárfával, két hegedűt fuvolával és orgonával. Magyar karácsonyi népénekek variációi (Dormi, dormi Jesule, illetve Jesu dulcedo) is megtalálhatók a jeles műben.
A palatínus sokoldalú munkásságát nem könnyű áttekinteni. Nem becse, inkább érdekessége okán említjük meg az 1700-as megjelenésű Trophaeum Nobilissimae ac Antiquissimae Domus Estorasianae című – családja genealógiáját taglaló – művét.
Sejthető persze, hogy e munkát is másokkal együtt alkotta. Az Esterházy família ezen ősleltár szerint Ádámig-Éváig, Noéig, Atilláig, Csaba királyfiig, Decebálig vezethető vissza. Tartalmaz a mű számtalan (kitalált) oklevelet Szent Istvántól Szent Lászlóig, Nagy Lajostól Mátyásig. Egy bizonyos Podesta lovag, poéta – aki ódát írt a nádorhoz – egyenesen azt állítja, hogy az Esterházy név a perzsa Ezder (sárkány) és a magyar ház szó összetételéből való, tehát Sárkányházit jelent.
Paulus Palatinus Princeps nem ment a szomszédba némi öntudatért. Még életében lovas szobrot állíttatott magának a fraknói Esterházy-várban. Ezt barokkos túlzásnak mondhatjuk, akkor is, ha nincs okunk elvitatni a nádor katonai, költői és muzsikusi érdemeit.