Nemzetőr

Újság indult minap Nemzetőr címen, egyelőre hetente jelenik meg, aztán – a szándékok szerint – naponta. Isten áldja meg, ha sikerül. Hiánypótló lap lesz ez a Nemzetőr, kevés ma a mellettünk szóló hírlap, a redakciók zöme a túloldalra ír. Sok lúd disznót győz – lásd az áprilisi választást –, pedig errefele sem csenevészek az érvek.
Dobban a szívünk, könnyes a szemünk: indul a Nemzetőr. Orbán Viktor néz ránk az első oldalról, semmi póz nincs a képen, valami mondat közepén kapta le a fotós. Talán éppen azt mondta: miért hagytuk, hogy így legyen? Én a választ várom az újságtól. A Nemzetőrtől. Nemzetem őrétől. Merész arcok néznek ránk az első oldalról: Csoóri Sándor, Czakó Gábor, Tőkéczki László, Makovecz Imre, Malgot István, Kerényi Imre. Egy sem szorul segítőre.
Azért én kiáltani szeretnék, hogy emberek, ide gyertek, ezt az újságot vegyétek a színes gagyilap helyett, amelyben a pisztoly és a melltartó mellett csak rágógumi van meg Coca-Cola. Innen dobban a szívetek. Innen indulunk. Jó érzés, ha mi sem leszünk egyedül itt, a Magyar Nemzetnél.
Nemzetőr. Ha nem lábadsz könnybe a szó hallatán, már haladj is tovább, rád nem vonatkozik a szó, elvesztegetett minden pillanat.
Mondom, újság indult, új élet született, valami új gondolat is kijöhet
a rotációs gépből, csókot is kaphatsz a homlokodra. Minden megtörténhet. Emeljük szívünkre az újszülöttet, hátha lesz benne nekünk szóló gondolat, egy eszme, amelyben hiszünk vagy hisszük, hogy hiszünk.
Szép a lap, fekete-fehér, tizenhat oldalas, öthasábos, szépen tördelték, talán az írásokat is összeválogatták.
Merjünk nagyok lenni!