A fanatikus pilóták napja

Nemcsak történelmi és politikai szempontból történtek példátlan események tavaly szeptember 11-én az Egyesült Államok keleti partvidéke felett, hanem az emberi fanatizmus és az emberfeletti teljesítmény szempontjából is. S ahogy a terroristák úttörő vállalkozásba kezdtek, amikor utasszállító gépeket használtak fel csapásmérő fegyverként, úgy a velük szemben álló amerikai légvédelemnek is egy korábban elképzelhetetlennek hitt helyzetben kellett helytállnia.

Amikor Mohamed Atta, a gépeltérítő öngyilkos merénylők Egyesült Arab Emirátusokból származó parancsnoka és 18 társa utolsó útjukra indultak, aligha gondolták, hogy tettük a nemzetközi hadviselés teljesen új fejezetét, egyesek szerint korszakát nyitja majd meg. A tény azonban az, hogy korábban még senki nem hajtott végre ilyen jellegű akciót: vagy azért, mert nem ismerte fel a kétszáz tonnás, üzemanyaggal teli utasszállítók célpontra zuhanásában rejlő ördögi lehetőségeket, vagy azért, mert emberi gátlásai miatt elvetette ezt a gondolatot. Attának és csapatának az al-Kaida hosszas előkészítése és tervezése nyomán azonban nem voltak ilyen gondjaik. Küldetésük súlya persze elöljáróik munkálkodásával egyetemben a célnak megfelelő, szigorú és fegyelmezett fanatizmust nevelt beléjük, amire persze szükségük is volt a feladat bonyolultságát tekintve.
Tulajdonképpen ötvözniük kellett a második világháborús japán kamikazék hagyományát a palesztin öngyilkos merénylőkkel, mi több, a fegyverként felhasznált eszközt először meg kellett szerezniük, szembeszállva a benne ülő kétségbeesett, ártatlan utasokkal.
Noha roppant nehéz rekonstruálni a fedélzeten történteket, bizonyos, hogy a különféle késekkel (amelyek maradványait később felfedezték a roncsokban) végrehajtott hatalomátvétel nem volt problémamentes. A gépekről kezdeményezett telefonhívások is (amelyek a közkeletű vélekedésekkel szemben nem személyes mobiltelefonokon, hanem beépített fedélzeti telefonokon keresztül bonyolódtak) dulakodásról, megkötözött utaskísérőkről, a gépek hátsó részébe terelt utasokról számoltak be. Három gépen végül is sikerült teljesen úrrá lenniük: az Atta vezette American Airlines (AA) 11-es Boston–Los Angeles járata problémamentesen csapódott a támadás nyitányaként a Világkereskedelmi Központ északi tornyába, a 95. és a 103. emelet közé. Hasonlóképpen járt negyed óra múlva a déli toronyba zuhanó United Airlines (UA) 175-ös Boston–Los Angeles járata és a washingtoni Pentagonra csapást mérő AA 77-es járat is.
Nem így történtek az események viszont az UA93-as járata esetében, amelynek valódi sorsa máig viták tárgyát képezi. Ez a gép ugyanis Washingtonból tartott San Francisco felé, amikor visszafordult, hogy új pilótái szándéka szerint a fővárosban kijelölt célpontra (valószínűleg a Capitoliumra) zuhanjon, ám mégis idejekorán, Pennsylvániában csapódott a földnek. A hivatalos vizsgálat szerint – amelyet alátámasztani látszanak a fedélzeti telefont üzemeltető társaság alkalmazottainak, illetve a felhívott rokonoknak a beszámolói is – az utasok megrohanták a terroristákat, és eközben vált kormányozhatatlanná a gép. A nem szűnő pletykák szerint azonban távolról sem ilyen romantikus kalandfilmekbe illő jelenetek előzték meg a becsapódást, hanem a gépet egyszerűen lelőtték azok a vadászgépek, amelyek a kibontakozó nemzeti tragédia perceiben különleges utasításoknak engedelmeskedve emelkedtek a levegőbe.
Furcsamód az ilyesfajta vélekedések világítanak rá a még a hidegháborús időkben életre hívott észak-amerikai légvédelmi rendszer (NORAD) szeptember 11-i szerepére. Beigazolódott, hogy az ellenséges bombázók elfogására kialakított rendszer az azonosíthatatlan, terroristák kezére kerülő repülőgépekkel szemben kis híján tehetetlen: a virginiai Langleyből még a Pentagonra mért csapás előtt felszálltak a vadászgépek, de a becsapódás pillanatában még mindig nyolcpercnyire jártak. Roppant keveset javít a helyzeten, hogy a közelmúltban nyilvánosságra hozott információk szerint a Fehér Ház által közvetlenül, a Washingtonhoz közeli Andrews légitámaszpontról riadóztatott, fegyverzet nélküli F–16-osok pilótái, köztük egy nő, még arra is felkészültek, hogy életüket áldozva nekirepüljenek az eltérített gépnek.
Hasonlóképp gyenge vigaszt nyújt, hogy noha a támadásoknak nem tudták elejét venni, a légvédelem és a légügyi hatóság sikeresen, baleset-mentesen földre parancsolt hatezer gépet, és sikerült elkerülni, hogy halomra lövöldözzék azokat a tv-helikoptereket is, amelyek a felszólítások dacára még több óráig igyekeztek felvételeket készíteni a füstölgő romokról.

Eltérített gépek. 1. American Airlines 11. járata, Boeing 767-es típusú gép, a Boston–Los Angeles útvonalon közlekedett 92 utassal. Ez ütközött a Világkereskedelmi Központ egyik tornyához. 2. American Airlines 77. járata, Boeing 757-es, 64 fő, ebből 58 utas, a Washington–Los Angeles útvonalon közlekedett. A Pentagonra ez a gép zuhant rá. 3. United Airlines 93. járat, Boeing 757-es gép, amely Newarkból (New Jersey) San Franciscóba indult eredetileg. Ez zuhant le Pittsburgtől 128 kilométernyire délkeletre Shanksville-nél. 4. A United Airlines 175. számú Boston–Los Angeles járata, egy Boeing 767-es, ez csapódott a New York-i Világkereskedelmi Központ másik tornyába. (Z. G.)