A terasz

Némileg elfogult vagyok, mert a Liliom és Tűzoltó utca sarkán található „Time out corner” étterem a szerkesztőség számos munkatársának törzshelyévé vált. Pedig, mint a neve is mutatja, a „Szabadidősarok” nem kifejezetten a hagyományokhoz ragaszkodó, konzervatív ízlést szolgáló intézmény. Az étterem belső tere olyan, mint egy babaház, ahol újabban már dohányozni sem lehet, úgyhogy előre rettegünk a zord időktől, hiszen hószakadáskor, a röpködő mínuszokban mégsem ülhetünk ki a teraszra. Mert a teraszt módfelett megkedveltük. Általában jó a csapolt sör, a felszolgáló hölgyek csinosak, szépek, kedvesek, s aki nem szereti az ebédjét egy randa fémtálcán a tömegen keresztül egyensúlyozni, az itt megkíméltetik az effajta tortúrától, mert ételét az asztalához hozzák. Az étlap meglepő olvasmány. A konyha követi a mai trendet, főleg zsírtalan húsokat kínál, sok és sokféle zöldséggel, ezért szinte meghökkentést kelt egy-egy olyan fajsúlyosabb étel, mint a dödöle vagy sztrapacska. Mindkettő nagyon finom, miként a marhapörkölt is, nem sajnálják belőlük a kalóriát, meg a koleszterint. Ugyanakkor például a gulyáslevessel nincsenek kibékülve kollégáim, ami azért is érthetetlen, mert aki remek marhapörköltet készít, annak gulyásügyben is jónak kell lennie, de ez az egyetemes igazság itt valamiképpen nem érvényesül. Egyébként a levesekkel nincs semmi gond, sőt a cipóban felszolgált hagymaleves az ínyencek mércéjét is megüti. A hosszú „használat” során az ember kitapasztalja a konyha gyengéit, de erősségeit is. A sok globalista különlegesség között szerényen bújnak meg a főzelékek, pedig olyanok, mintha édesanyánk csinálta volna. Főleg a spenót esik kézre a szakácsnak, az valami remek. Kérésünkre még azt is megteszi, hogy a spenótot palacsintába tölti, reszelt sajtot szór a tetejére, a sütőben ráolvasztja – fenséges étek. Aki tartalmasabb, laktatóbb, nehezebb fogásra vágyakozik, az nem jár rosszul a hagymás rostélyossal. A hagymás rostélyos viszonylag egyszerű étel, ám könnyű elrontani. Itt a teraszon nekem még nem okoztak csalódást ebben a műfajban, az érlelt rostélyos vastag, puha és zamatos, bőségesen kerül hagymakarika a tetejére. Nagyon jól pácolják a bélszínt, kívánságunknak megfelelően sütik, ha végképp nem tudunk dönteni a menü felől, a bélszín mindig jó választás. De a konyha legnagyobb erénye, hogy rendkívül gondosan paníroznak. A morzsát alaposan átszitálják, így a különböző rántott húsok, sajtok, zöldségek kifogástalan bundát kapnak. A panír nem pereg le, nem ázik szét, nem ég meg, nincsenek benne fogakat kitörő, kemény morzsadarabok – apróságnak látszó szakmai követelmény ez, de, sajnos, nem mondhatni, hogy minden étteremben ügyelnek rá. A rántott húsok és gezemicék köreteként a majonézes burgonyát javasolnánk jó lelkiismerettel, kellemesen ízesített, a hagymát sem sajnálják belőle, s a produkció dicséri a séf kreativitását.
A terasz most, a külső körülmények parancsának engedve, átmenetileg bezár. Aki füst nélkül is képes leélni az életét, behúzódhat az étterembe, ahol továbbra is jó lesz a csapolt sör, szépek és kedvesek a felszolgáló hölgyek, omlós a rostélyos… A dohányzás nemcsak az egészségre ártalmas, lelki válságot is okozhat.