Balra zárva

Azt előre megmondom, hiába a jajveszékelés, ez az utolsó Balra zárva. Egyelőre azonban foglalkozzunk a mai tudományos szenzációval. Demszky Gábor véget vet egy évszázados tudományos vitának, amelyben a fizikusok a fény természetét próbálták tisztázni, kisebb-nagyobb sikerrel. Niels Bohr még némi malíciával úgy fogalmazott, hogy a fény hétfőn, szerdán és pénteken részecske, kedden, csütörtökön és szombaton hullám, vasárnap pedig erőt gyűjtenek a fizikusok. Albert Einstein 1951-ben pesszimistán írta egy levelében: „Ötvenévnyi tűnődés nem hozott közelebb ahhoz, hogy megválaszolhassam a kérdést: mi a fény? Manapság minden gazember azt hiszi, hogy tudja a választ – de tévednek”. Einstein rátalált ugyan a fotonokra, amiért 1921-ben Nobel-díjat kapott, de végleges és megnyugtató elmélettel nem tudott előállni. Sem ő, sem más. Young bebizonyította, hogy a részecskeelmélet téves, Maxwell rájött, hogy a fény az elektromágneses hullámok egyik fajtája, Hertz igazolta ezt, ám Lénárd hamarosan ennek ellentmondó kísérleteket hajtott végre.
Ma ott tartunk, hogy a fény egyszerre mindkettő, mármint hullám és részecske, és egyik sem. Az érvényben lévő konszenzus szerint a fény mint olyan, semmihez nem hasonlítható (az elektromágneses színkép többi tagját kivéve), teljesen egyedi, megfoghatatlan dolog. Viselkedése kettős, amikor terjed, hullámként írható le, bármilyen anyaggal való kölcsönhatásakor viszont részecskeként viselkedik.
Ezt az elméletet dönti meg Demszky Gábor. Az agilis főpolgármester közleménye szerint ugyanis Budapest ma este két, egyenként négyezer méteres fényoszloppal emlékezik a tavalyi New York-i terrortámadás áldozataira. A megemlékezés szép és jogos, együttérző közösségi gesztus. Hogy a fénytornyok alkalmasak-e rá, kétséges. A perdöntő kísérlet elemeit a Gellért-hegyen installálják, a fizikusok számára külön páholyt különítenek el. Ha Demszky Gábornak sikerül négyezer méteres fénytornyokat prezentálnia, akkor az egy világra szóló felfedezés lesz. Ha a két fénysugár megáll négyezer méteren, és, teszem azt, négyezer-három méteren már semmi nem lesz látható, csak a teljes sötétség, akkor Demszky Gábor sejtése bizonyítást nyer. Innentől ugyanis egyetlen következtetés adódik arra a szerencsétlen fényre nézve: sem hullám, sem részecske, és különösen nem mind a kettő. Hanem anyag. Mégpedig szilárd halmazállapotú; ha akarjuk, rá is könyökölhetünk. Lehet majd otthon olyan Demszky-zseblámpánk, ami pontosan tíz centire világít, ezzel persze nagyon közel kell menni a tárgyakhoz a sötétben, de megéri. Büszkék lehetünk Demszky Gáborra, főpolgármesterek eddig szinte még soha nem romboltak le tudományos, különösen fizikai paradigmákat.
Csak a nagy igyekezetben nehogy elsikkadjon Demszky Gábor tegnapi kis előemlékezése, amellyel az SZDSZ-sújtotta Budapest áldozatainak kívánt mementót állítani, a Gellért Szállónál a földből feltörő tizenöt méteres vízoszlop formájában.
Már írtam, hogy ez az utolsó Balra zárva. A találékony sors meglepő fordulatainak újabb demonstrációjaként e rovat eddig álnéven publikáló íróját a Medgyessy-kormány fontos köztisztviselői pozícióba nevezte ki. Sajnos miután ezzel az állással a társadalom aljára kerültem, nem érzem magamban azt a morális meghatalmazást, hogy a Magyar Nemzet hasábjain a jövőben megjelenhessek. Megélhetési száműzetésem végeztével nyilvános élménybeszámolót tartok majd. Köszönöm eddigi figyelmüket.