Egy realista tündérmeséje

Az ördög is tud a Bibliából idézni, ahhoz képest igazán ártalmatlan dolog néhány megszívlelendő intelemre fölhívni a figyelmet, amelyek Németh Miklóstól, az előző rendszer utolsó miniszterelnökétől származnak. A közgazdász végzettségű egykori KISZ- és MSZMP-politikus, a szocializmus reformszakaszának vezető figurája abból az alkalomból nyilatkozott a Népszabadság miskolci tudósítójának, hogy a múlt héten Szerencsen szakmai fórumot rendeztek hazánk EU-csatlakozásának kérdéseiről, s amelynek vendége volt ő is. A Zemplént szűkebb pátriájának mondható volt kormányfő véleménye a manapság első számú belpolitikai vitatémává előlépett kérdésről többszörösen is érdekes, hiszen az egykori „népi baloldali” káder 1991-ben a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alelnöki székét foglalta el, a választások előtt pedig sokáig úgy beszéltek róla, mint aki a szocialisták jelöltjeként kihívója lehet Orbán Viktor miniszterelnöknek. Belülről és jól ismeri az unió pénzügyi gyakorlatát, különös mellőzésére pedig a választásokon eddig nemigen akadt érthető magyarázat.
Németh Miklós szerint az EU-csatlakozás ügyében „nálunk nincs senki, aki a megfelelő kérdéseket józanul feltenné, ezért lehet aztán mindenféle tündérmesékkel elárasztani az országot. Beszélgetett-e a szakma és a politika felelősen a társadalommal a valódi sorskérdésekről, például arról, hogy mi lesz a magyar vidékkel a helyzet az Európai Unióban?” – tette fel a kérdést a volt miniszterelnök, s mindjárt meg is válaszolta: „Nem, mert ezzel nem lehet választást nyerni.”
Tovább sorolván a mulasztásokat, az oktatásról, a munkaerő szükséges átképzéséről, az intézményi és pénzügyi rendszer reformjáról, a hatékonyabb és takarékosabb közigazgatásról ejtett szót, s óva intett attól, hogy – szavaival – újfajta csasztuskabrigádok járják az országot jó pénzért, népszerűsíteni az unióhoz való csatlakozást. „Jelentős pénzekhez juthatunk az unió kohéziós és strukturális alapjából, ezáltal fejlődhet a gazdaságunk, de csak akkor, ha felkészültek vagyunk (…) évi egy-másfél milliárd eurónyi nettó hozadéka is lehet a csatlakozásnak, de ha rosszul tesszük a dolgunkat, akár még befizetők is lehetünk” – figyelmeztetett nyilatkozatában Németh Miklós.
Alig szükséges kommentárt fűzni az idézetekhez, ezektől a kérdésektől hangos a hazai politika hetek óta. Pontosabban azóta, hogy Orbán Viktor a „saját nyilvánossága” előtt többször is felvetette többé-kevésbé ugyanezeket az aggályokat, józan feltételekhez kötve a törvénymódosítások megszavazását, amire a kormányoldal – „jól fizetett csasztuskabrigádjaival” – azonnal gorombán lehurrogta, és politikai zsarolásnak titulálta az ellenzéki politikus felelősségteljes intelmeit. Ehhez tartozik még tényként, hogy éppen az előző kormány intézkedései között voltak olyanok, amelyek például a magyar termőföld, az agrárium és a kisvállalkozások, a régiók védelmét, gazdasági megerősödését hivatottak szolgálni, és amelyeket a hatalomra került MSZP–SZDSZ kormány elsőként vágott a sutba, Fidesz-kacatokként.
Igaza van Némethnek, ezekkel a józan érvekkel, tényekkel bizonyítottan nem lehet(ett) választást nyerni. De ő maga is érezheti – és most már mások is kezdhetik kapisgálni –, hogy miért nem felelt meg az MSZP kormányprogramjához miniszterelnök-jelöltnek az eurokompatibilis baloldali politikus.