Én nem tudom...

Kristóf Attila
2002. 09. 30. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én nem tudom, hogy gondolt-e a XXI. századra Illyés Gyula, amikor megírta Az egy mondat a zsarnokságról című versét. S azt sem tudom, hogy mi úgy általában örökérvényűnek tekinthetjük-e zseniális sorait. Politikáról szól-e a költő vagy az emberi természetről, a teremtett lények ama hajlamáról, hogy uralkodjanak mások felett.
A zsarnokság ellentétének látszik a szabadság. De a zsarnok előbb mindig a szabadságról és népjólétről beszél. Rosszul mondom: ez a megjelölés, hogy zsarnok személytelen annyiban is, hogy nem a zsarnok teremti meg a zsarnokságot, hanem a zsarnokság a zsarnokot. Koba és Hitler a kor produktumai. Sok kis zsarnok él a világban, s csak alkalomra vár, hogy agressziója kiteljesedjen. A zsarnoksághoz hatalom kell, bármily kicsi; hatalom, akár egy család, egy házastárs, egy gyermek, egy beosztott fölött. A zsarnok kezdetben csupán akarnok. Ha nőnemű, esetleg csak házisárkánynak nevezik, ha hím, akkor lehet netán egy dühöngő részeg.
Nemrégiben ezeket a sorokat idéztem Illyés Gyulától: „Belőled bűzlik, árad, / Magad is zsarnokság vagy.” Eközben arra gondoltam, hogy a zsarnokság – számtalan válfajában – olyan, mint a betegség, vagy mint egy kórokozó, mondjuk a herpeszvírus: lappang, fellobban, visszahúzódik, hogy újra fellobbanjon. A zsarnokság csak a makacsul szembeszegülők számára halálos. Mivel alaptermészete szerint mindig a népre és az igazságra hivatkozik (Szabad Nép, Pravda), a populáció egy jelentős részéből az elégedettség érzését váltja ki. A zsarnokság az egyenlőségre apellál, s ebben az értelemben az emberi fajta egy alapvető tulajdonságára, az irigységre.
A kérdésem az: mikor szűnt meg Magyarországon a zsarnokság? Rákosi halálával? A kádári kiegyezéssel? A Világbankhoz való csatlakozással? A rendszerváltással? Az Antall-kormány hatalomra kerülésével?
Rákosi bukása után jött 1956, majd a mészárlás a népuralom érdekében. Népköztársaság volt, néphadsereg, népfront, s a nép hatalmát a legnépebb nép fiai, a munkásőrök védték. Ezt a korszakot a zsurnálszleng „puha diktatúrának” nevezi. A puha diktatúrában a párt, az állam maga volt a puha, engedékeny zsarnokság, az állambiztonság szervezetei is puhák voltak és rugalmasak, mint a rágógumi. Épp a minap hangzott el egy szocialista szájból, hogy a III. per pozitív szerepet játszott a rendszerváltozás előkészítésében. Szeretnünk illenék. A puha diktatúra idején az ország ma hatalmon lévő politikai elitje utánpótlás, vagy felnőttkorú pártmunkás volt. Többségük az úgynevezett nómenklatúrához tartozott. Sok közülük puha (becsődölt) reformok tervezésében, kieszelésében és végrehajtásában vett részt, ezzel kiérdemelve későbbi pénügyi körök elismerését, már-már csodálatát.
Velük és bennük szűnt meg a zsarnokság?
Emlékeznek, milyen csöndben ülte végig a parlamentben az Antall-kormány első éveit a szocialista frakció? Mintha hatalmuk és vagyonuk sem volna. Ez volt a fent említett lappangási időszak. Sőt! 1994–98 között is érződött a szocialista mindentudásban némi visszafogottság. (Ezért tisztelet illeti Horn Gyulát, aki mindentudó hajlamait a teniszpályára korlátozta.)
Itt abba is hagyom. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a zsarnokságban szocializálódott populáció nem heverte ki a zsarnokságot. Annak puha ágyán szeretne pihenni.
Most (a Mécs-bizottság stb. bűvöletében, az október 23-i koszorúzások közeledtével) ismét idézek két sort Illyés Gyulától:
„Ő mondja meg, ki voltál, sírod is neki szolgál.”
Hát nem kísérteties?
Hogy a költő miként volt képes egy ihletett pillanatában ily pontosan látni a jövőt, én nem tudom…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.