Fráter Cypriánus,a repülő ezermester

Régóta kísérti az embereket Ikarusz álma. Időről időre hírek keltek szárnyra – itt a kifejezés duplán is helyénvaló – arról, hogy furfangos lelkek megpróbáltak szárnyakat eszkábálni maguknak, és fel is röpültek. A legtöbb ilyesféle hír üres szóbeszédnek bizonyult, némelyiknek azonban lehetett talán némi valóságalapja.
A leghíresebb „szárnyas ember” kétségtelenül Fráter Cypriánus volt, a felvidéki Dunajec folyó partján álló Vörös Kolostor „repülő barátja”. A jeles férfiú a XVIII. században élt, és a feljegyzések tanúsága szerint messze földön híres ezermester volt: természetbúvár és alkimista, orvos, botanikus, tűzmester, asztalos, tükörkészítő és festő. Tőle származik az a bőrbe kötött herbárium 1764-ből, melyet a poprádi múzeumban őriznek. A mű első oldalán a következő szöveg olvasható: „Theologis anima subjecit lapus Adami, corpus medicis et bona juridicis”, vagyis: Ádám bűnbeesése adta a teológusoknak a lelket, az orvosoknak a testet és a jogászoknak a földi javakat. E talányos mottó után rövid vers következik, szintén Fráter Cyprián tollából, melyben elmondja, három dologtól retteg: a haláltól, a halál időpontjának bizonytalanságától, végül pedig attól, hogy nem tudja, mi lesz vele halála órája után.
A nagyalakú kötet 97 lapból áll és 272 préselt tátrai növényt, továbbá ezek négy- nyelvű – görög, latin, német és szlovák – nevét és gyógyászati megjegyzéseket tartalmaz. A szerzetes sajátos rendszer szerint írja le a növényeket, nem hallhatott még kortársa, Linné ebbéli tevékenységéről. Kétségtelenül jól ismerhette a palántákat és azok gyógyhatását, és figyelemre méltó azon megállapítása, hogy a kezelést alapos és pontos diagnózisnak kell megelőznie.
Genersich Keresztély késmárki lelkipásztor és egy Reissig nevű gömöri mérnök a XIX. században egybehangzóan állította, hogy „mielőtt a világ az aerostátokról vagy léghajókról még csak valamit is tudott volna, megkísérelte itt egy barát, akit Cypriánusnak hívtak, aki nagytudományú volt a természetismeretben és a fizikában, és tulajdonképpen a kolostor orvosa volt, hogy maga csinálta szárnyakkal a levegőbe repüljön és szerencsésen el is jutott a Korona-hegy tetejére”. A mérnök ehhez hozzáteszi: Cyprián a kolostorban levő laboratóriumában évekig dolgozott repülőszárnyain, amíg azokat a karjain meg tudta erősíteni. Mindegyik fő- szárnynak volt egy mellékszárnya, amelyeket egy órakonstrukció révén a főszárnyak helyeztek mozgásba. Ezekkel Cypriánus a kolostort körülvevő magas falról felrepült a Korona-hegy tetejére. Ezt többször is megismételte, aminek messze környékről a csodájára jártak.
A derék szerzetest állítólag egyházi elöljárói eltiltották a repülési kísérletektől! Erre utalhat a barát azon epés feljegyzése, miszerint „az éj gyermekei gáncsoskodhatnak, kikacaghatják, annyit csaholnak ellene, amennyit csak akarnak, ám ártani nem árthatnak neki, hiszen nem értenek semmihez. Ezért fölösleges volna az ítéletüktől tartani, az nem nyom semmit a latban”.
Cyprián barátot kigúnyolták, megleckéztették, el is tilthatták a fizikai kísérletektől, ám a legendája nőttön nőtt. Az emberek arról beszéltek, hogy amikor ellenség támadta meg a kolostort, a furfangos lélek felszállt a támadók fölé, és hatalmas köveket zúdított le rájuk. Az a legenda is elterjedt a szepességi Ikaruszról, hogy amikor valahol a kolostor környéki falvakban súlyos kór támadott meg valakit, a hatalmas és messze zengő „havasi kürt” jelével ezt a szerzetes tudomására hozták, ő pedig szárnyra kelve vitte a patikaszert a rászorultnak.