Jó nyomon

Állítólag jó nyomon jár a Magyar Szocialista Párt – ezt Jánosi György mondta, aki pedig nem akárki az MSZP-ben (pillanatnyilag talán alelnök, választmányi főnök, esetleg kengyelfutó). Jó a nyom, Jánosi elvtárs tisztán látja, így el kell hinnünk a tőle származó értesülést, miszerint biztató jel, hogy a falvakban, kistelepüléseken, valamint a fiatalok körében nőtt a kormány és a párt (helyesebben: a Párt) támogatottsága.
Nekem eredetileg tetszett ez a Jánosi György, semmi elvtársi gőgöt, leharcoltságot, tahó modort nem véltem fölfedezni a szájából. Elegánsan fogalmazott, diszkrét és visszafogott volt az előadásmódja (talán még egy MIÉP-alapszervezet is beeresztette volna a tájékoztatójára), most viszont visszatetsző ez a „jó nyomon jár a Párt” kezdetű anekdota. Fals. Kiérződik belőle a disszonancia. Recseg a koncertterem, rájuk ne szakadjanak a traverzek…
Amúgy a Magyar Szocialista Párt legutóbbi választmányi ülésén maga Szekeres Imre (ő most politikai államtitkár, borzasztóan érti a dolgát) mondott beszédet a nemzethez. Amit ebből ki lehetett venni, az az volt, újabb száz napra készül a kormány (szerintem nem lesz rá idejük, igyekezniük kell, esetleg átütemezést kérniük), merthogy a költségvetésről fog dönteni a kabinet, vagyis vigyázzunk magunkra, jobbra hajtsunk!
A szamárságnak kategóriái vannak, láttam belőle néhányat. Az egyik suk-süköl, a másik beszédet mond (szintén suk-sükkel), a harmadik egyenesen süket. Meg vak.
Jó nyomon jár a Magyar Szocialista Párt, tájékoztat kedves mindnyájunkat szeretett Jánosi Györgyünk. Szerintem meg elcsúsztak a lépcsőn, szegények hamarosan nyakukat szegik, kezüket, lábukat törik, a nyakukat majd később…
Jó nyomon? Uramisten, merre járunk?…