A viszontbiztosítás (vb) nem más, mint az ügyféllel közvetlen kapcsolatban álló – a szakzsargonban elsődleges – biztosító által vállalt kockázatok optimális kezelésének egyik módja. Utóbbi társaság számára a viszontbiztosító szerződésben vállalja: a befolyt díj egy része fejében a kárkifizetésekből is részesedést vállal. E módszert leginkább a különösen nagy összegű, vagy tömeges katasztrófakárok esetében alkalmazzák.
A vb jelentősége, hogy kár esetén nem egy, hanem több biztosítónak kell helytállnia. Így mindegyikük csak annyit kénytelen fedezni, ami nem veszélyezteti működését. Emiatt a biztosítók olyan kockázatokat is elfogadhatnak, amelyeket különben nem tehetnének meg, mert a pénzügyi hátterük nem tenné lehetővé. A biztosított mindebből semmit sem érez, hiszen ő csak a vele szerződött társasággal áll kapcsolatban.
A tavaly szeptemberi terrorakciók után több elemző is úgy vélte, a cselekmények jelentős biztosítási díjemelést fognak eredményezni. A több tízmilliárd dollárnyi kár miatt ugyanis kimerül a viszontbiztosítók kapacitása, ráadásul a jövőben kalkulációjukba be kell tervezniük a hasonló kockázatokat. Ebből fakadó költségeiket a biztosítókra, azok pedig az ügyfelekre hárítják. Igazuk lett, hiszen a tarifák – elsősorban az ipari módozatoknál – valóban nőttek. Ennek ellenére kérdés, hogy mikor térhetnek magukhoz a vb-piacon komoly károkat szenvedett olyan nagy viszontbiztosítók, mint a svájci Swiss Re, vagy Európa legnagyobbja, a német Munich Re.
Dehogy vagy te ellenségkép!
