Ki nevet a végén?

Mindent lemértek, mindent kiszámítottak, mindent elemeztek a buzgó közvélemény-kutatók, szinte másnaponként bombázták adataikkal az elnököt választó Szerbiát, s ezek az adatok nem is tértek el lényegesen egymástól. S most már csak arra várnak, hogy a vasárnapi megmérettetés igazolja a megjósoltakat. Mit mutat tehát a papírforma? Két favorit holtversenyét. A tizenegy elnökjelölt közül ugyanis csak kettőnek van esélye arra, hogy Szerbia elnöke legyen. S ezek az esélyek szinte teljesen kiegyenlítődtek. E két jelölt pedig Vojiszlav Kostunica jelenlegi szövetségi államfő, a Szerbiai Demokrata Párt elnöke és jelöltje, valamint Miroljub Labusz független jelölt, aki kezdetben a szerbiai kormánykoalíció (DOS) támogatását élvezte, hogy a kampányzárásig szép lassan eloldalogjon mögüle a DOS-os pártok jó része, s Kostunicához pártoljon át (amit Djindjics szerb kormányfő is vereségként könyvelhet el).
Van egy harmadik is, aki ott ólálkodik a két nagy esélyes mellett, s még meglepetést is okozhat. A szélsőségesen nacionalista Vojiszlav Seseljről van szó, aki fokozatosan gyarapította támogatottságát (már a 20 százalékot közelíti), s aki révén egyenesen Milosevics – illetve a milosevicsi politika – térne vissza diadallal Szerbiába. Ám ez a veszély – a papírforma is ezt mutatja – nem tűnik reálisnak.
Mindebből az valószínűsíthető, hogy egyik elnökjelölt sem szerzi meg a szükséges 50 százalék plusz egy szavazatot az első menetben. S így – kétfordulós rendszer lévén – a két legjobban szereplő jelölt ismét versenybe száll egymással a szavazatok több mint feléért. Labusznak az első fordulóban, Kostunicának a másodikban vannak jobb esélyei. Ha Szerbiának sikerülne egyből elnököt választania – ami nem valószínű –, akkor Labusz okkal reménykedhetne, hogy az ő lesz, mivel a másik oldal szavazatai több jelölt között oszlanak meg. Ám a második menetben kétségkívül Kostunica a nagyob favorit. A fél szemmel Hágára figyelő Seselj szavazói ugyanis egyként állnának a „mérsékelten” nacionalista politikus mögé. Ezt tennék az ugyancsak nacionalista Pelevics és Draskovics hívei is, de a szocialisták sem voksolnának Labuszra, aki már csak azokban bízhat, akik még nem döntöttek.
De mi is a választások tétje? A fiatalabbak, az értelmiség és inkább az északiak által támogatott Labusz a polgári opció, a demokrácia, a minél gyorsabb európai integráció híve, s e célhoz igazodik politikája. Az idősebbek és a délebbiek kedveltje, az erősen konzervatív felfogású Kostunica a szerb nacionalista eszme és az ortodox keresztény értékek elkötelezettje, s nem látja annyira sürgetőnek a nyugati felzárkózást sem. Mivel Szerbiában az alkotmány a köztársasági elnököt ruházza fel a legnagyobb hatalommal, nem mellékes, ki tölti be e tisztséget, illetve melyik Szerbia kerekedik majd felül.