Kossuth Lajos negyvenhárom évi száműzetés után 1894-ben hunyt el Torinóban, s némi politikai és hatalmi vita után Budapesten temették el, a Kerepesi úti temetőben. Akkor még nem tudták, hogy nyughelye ideiglenes, vele együtt hazatértek felesége és lánya hamvai is. A király megtiltotta a magyar szabadság emblematikus alakjának állami gyászünnepét, a kormánytagok, a főrendek stb. csak magánemberként vehettek részt a nagyszabású temetésen, amely minden idők egyik legemlékezetesebb búcsúztatójává lett.
Az 1894. április 1-jei temetést mind a kortársak, mind az utókor teátrálisnak minősítette – kétségtelen, hogy a túlcsorduló és a királyi hatalomnak ellenszegülő nemzeti érzület igényelte a látványos külsőségeket nagy halottjainak búcsúztatásánál. Deák Ferencet 1876-ban, Rákóczi Ferenc hamvainak eltemetését 1906-ban szintén óriási pompa, gondosan megtervezett elemek jellemezték.
1900-ban társadalmi nyomásra új pályázatot kellett kiírni Kossuth Lajos újabb, méltó sírhelyére. Gerster Kálmán terve impozáns, historizáló-klasszicista építményt ábrázolt, az 1902-ben kezdődött kivitelezés 1909-re fejeződött be. Nagy nevek sorakoznak a továbbiakban a csaknem botrányosan hosszú ideig eltartó és igen drága építkezésnél: a mozaikokat Kölber Dezső tervezte s Róth Miksa üvegművész készítette el, a szobrászati munkákat Stróbl Alajosra bízták. A mauzóleumba kerültek 1914-ben Kossuth Ferenc maradványai, s 1923-ban az utolsó közvetlen leszármazott, Kossuth Lajos Tivadar hamvai, aki 1918-ban halt meg Olaszországban, de a háborús viszonyok miatt csak évekkel később tudták hazahozatni.
A Kossuth-mauzóleumot három éve állíttatták helyre, környéke azonban kimaradt a rekonstrukcióból.
Az előző kormány meghirdette Kossuth-bicentenárium természetesen folytatódik, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság a tegnapi koszorúzás előtt egy héttel vállalta, hogy elvégzi a környezet rendezését is: a mintegy ezer négyzetméternyi terület egy részét burkolattal látták el és parkosították.
ellenségkép
Dehogy vagy te ellenségkép!
