Lejtő

A kereskedelmi televíziózás eddig sem dicsekedhetett tárgyilagos, valóságfeltáró, morális tartást adó műsorokkal, de ez a Nagy Testvér – azaz a Big Brother magyar változata – mindent alulmúl. Voltaképpen legyinthetnénk az egészre, de azért nem tehetjük, mert a lakótelepek népének egy része, a fiatalok jelentős hányada s az idős korosztály is nézi ezt a torz, mesterségesen előállított, az életet hazug módon tükröző világot, még ha megvan is róla a véleménye. Hiszen semmiért nem kell megdolgozni, van ennivaló, innivaló, van meleg, van fény, van fürdő, van nő, van férfi, s mindezt tálcán hozzák. Hát nem csodálatos? Van, aki a képernyő előtt beleéli magát, sőt izgatottan várja, hogy történjék valami, valami olyan, amire ő is vágyik. Az életidegen világban közben a „rongyos” tizenötmillió forintért az önként szereplők, az önként vállalkozók amúgy sem szokványos karaktere tovább deformálódik. Azért senki ne gondolja azt, hogy ők az ország tehetségesebb, gondolkodóbb, jóravalóbb, törekvőbb része. Kispályás játékosok ők szerény képességekkel, akik lépre mentek és akiket lépre vittek. Közben ki törődik azzal, hogy miként zilálódik szét a maradék családjuk vagy szűnik meg volt kapcsolatuk? Az üzlet a lényeg, nem az ember.
Mégis miért van ez, és miért hozzák be, miért veszik át külföldről a szemetet, a talmit és ritkán az értékeset? Ez itt a kérdés! Lehet, hogy a következő években azért kell majd az ópium, a bódító, a butító, hogy ne vegyük észre a valódit? A mértékadó elemzők szerint a gazdag és szegény között példátlan módon nő a távolság ma Magyarországon. Amíg egy átlagos nyugat-európainál egy jómódú csak kétszer-háromszor gazdagabb, ez a távolság ma nálunk nyolcszorosára emelkedett az életszínvonalban egyre süllyedők kárára. Ehhez csatlakozik az a magyar középosztály, a tanárok, az egészségügyi dolgozók, a kishivatalnokok, a melósok, azaz a bérből, fizetésből élők serege, akiknek az életminősége folyamatosan romlik. A megtorpanó vagy kedvezőbb irányba haladó folyamaton a baloldali kormányváltások megint fordítanak egyet lefelé. Ismét a multik érdekeinek feltétel nélküli kiszolgálása a cél.
Hogy mit színez át, mit fed el, mit altat el a magyar Big Brother, azt ma még nem lehet tudni. Mindenesetre jó arra, hogy a magyar valóságról elterelje a figyelmet. A baloldal eddig is jól bevált, több évtizedes trükkje, hogy politikamentessé tegye a közéletet, a társadalmat. A televíziózás – megfelelő útmutatásokkal – ezt az átformálást, ezt a munkát már elkezdte. Persze nem mindenki veszi be ezt a trükköt. Ezekben az adásidőkben az ember tüntetőleg be sem kapcsolja a televíziót.
Annak idején sokan nem tekintették testvérüknek a megboldogult Nagy Testvért, a Szovjetuniót. Ma sincs ez másképp, még ha változnak is a díszletek és a rendezés… Akik pedig várják a csodát, várjanak. Mert csodák nincsenek.