Mécs az éjszakában

Mécs Imre egyenként vizslatja végig az általa érintettnek talált egykori kormánytagokat, hogy megfelelnek-e a Mécs-bizottság által felállított szigorú szempontoknak. A szigorú szempontokat maga Mécs hírforrás állította össze, és valahogy úgy szólnak, hogy a jelöltek szimpatikusak-e Mécs döntőbírónak, mert ha nem szimpatikusak, akkor haladéktalanul ki kell szivárogtatni a nevüket. Mécs kartonozó rosszallóan csóválja a fejét, ha ilyen nem szeretem emberek neve kerül elé, és már emeli is a telefont, hogy újabb neveket találtam, ezeket villámgyorsan ki kell szerkeszteni, mert nincs más megoldás az ilyen veszélyes elemek megfékezésére.
Mécs képviselő, aki nem a választók, hanem Demszky Gábor akaratából jutott ilyen magas tisztségbe, hogy kedvére szortírozza a neveket, és mindenféle kartonokkal párosítsa össze őket, most atyai fejmosásokat hajt végre a bizottsági munka rovására. Ugye, mondtam nektek, gyerekek, hogy előre kellett volna köszönni nekem az elmúlt évtizedben, de ti csak röhögtetek, hogy ni, a Mécs megint duzzog, hát most lássátok, mire mentetek, itt van a nevetek és itt van egy-egy karton melléjük. A Szalay, az igen, az udvarias, jó fiú volt, annak nem is jutott karton, valahol elveszhetett a zsebemben, de alkalomadtán majd átnézem a ruházatomat. Lettetek volna eszdéeszesek vagy legalább emeszpések, most nem ülnétek itt előttem, körmösre várva, ronda jobboldali banda, majd adok én nektek, aki sokat ugrál, annak mindjárt adok még egy kartont, a titkárom meg ír bele jelentést, van nekünk egy csomó, még a Mérleg utcából, hehe.
Ezeket gondolhatja most magában az ádáz Mécs Imre, miközben arra készül, hogy egy titkos helyen, titkos időpontban találkozzon a kartonosokkal. Csak legalább ő odataláljon.