Német útkeresés

Két merőben ellentétes álláspont között borotvaélen táncolva keresi a német kormány a megoldást az Egyesült Államokkal szemben: vannak, akik úgy vélik, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni fronton fokozódó izoláció fenyegeti Németországot.

Köln. Egy évvel ezelőtt Gerhard Schröder az oly sokat emlegetett „korlátlan szolidaritást” hangoztatva biztosította támogatásáról az amerikaiakat, később pedig katonákat bocsátott az Afganisztánban bevetett biztonsági alakulatok rendelkezésére. Most viszont ugyanilyen határozottsággal utasítja el a Bundeswehr részvételét egy Irak elleni háborúban.
Gerhard Schröder és külügyminisztere, Joschka Fischer tudja azt is, hogy szeptember 22-e, azaz a választások után új fejezet kezdődik a hazai bel- és külpolitikában egyaránt. Ennek megfelelően máris megkezdődött egy olyan diplomáciai megoldás lehetőségének felvázolása, amely ismét helyrebillentheti a németek átmenetileg megrendült pozícióját. A védelmi minisztérium megerősítette a sajtóban napvilágot látott hírt: a tárca hajlandó az iraki háborúval szemben tanúsított merev elutasítás kompromisszumaként magára vállalni az Afganisztánban szolgálatot teljesítő ISAF-békealakulatok parancsnokságát. Megfigyelők szerint a német kormány célzatosan játssza ki az Afganisztán-kártyát, arra a meggyőződésre támaszkodva, hogy aki ilyen kötelezettséget vállal Kabulban, annak nem kell ott lennie Bagdadban.
A fokozott szerepvállalás a Hindukus lábánál csak első pillantásra tűnik biztató útnak. Afganisztánban ugyanis élesednek a belső konfliktusok: amennyiben az ISAF rákényszerül arra, hogy Kabulon túlmenően az egész országra kiterjessze befolyását, úgy legalább háromszázezer katonára lenne szükség. A kereszténydemokrata Willy Wimmer – a védelmi minisztérium volt parlamenti államtitkára – úgy vélte, a katonák állomásoztatása nem helyettesítheti a politikai megoldást. Berlin útkeresése a „Kabul igen, Bagdad nem” labirintusban így könnyen veszélyes megoldásnak bizonyulhat.