Növekvő katari befolyás

Egy francia újság értesülései szerint az Egyesült Államok katari kapcsolatai sem felhőtlenek. A Journal du Dimanche azt állítja, hogy a kis öbölmonarchia 1996-ban megtagadta egy Washington által körözött terrorista letartóztatását. A hír azért is figyelemre méltó, mert szakértők szerint Katar bizonyos értelemben átvehetné Szaúd-Arábia szerepét.

Néhány évtizede még Katar a Perzsa-öböl egyik legszegényebb országa volt, ahol a gazdaság javarészt a gyöngyhalászatra épült. Mára Katar fényűző palotákkal és hipermodern bevásárlóközpontokkal a világ egyik leggazdagabb állama lett – köszönhetően az ország partjainál húzódó hatalmas kőolaj- és földgázmezőknek. A kis öböl menti monarchia – mindössze félmillióan lakják a félszigetet – igyekszik politikai tőkét kovácsolni a gazdasági előnyökből. Az országban immáron három amerikai katonai bázis működik; az elmúlt hetekben erősítették meg az al-Udeid légitámaszpontot, ahol már háromezer tengerentúli katona állomásozik.
A legnagyobb kérdés az, hogy az Egyesült Államok a jövőben milyen szerepet szán a katari bázisoknak: pusztán a szaúdi támaszpontok kiegészítői lennének vagy a jövőben Katar válna Washington legfontosabb partnerévé a Perzsa-öbölben. Az mindenesetre állítható, hogy a térségben – a vahabista, félfeudális Szaúd-Arábiával ellentétben – Katar a demokratizálódás úttörőjének számít. Katar nagy „demokratikus vívmányainak” egyike, az al-Dzsazíra hírtelevízióval, amely az 1996-os alapítása óta mára az arab világ CNN-jévé nőtte ki magát.
Tévednénk azonban, ha azt állítanánk, hogy Katar teljesen egyetért az Egyesült Államok politikájával. A katari külügyminiszter, Hamad bin Dzsászim sejk nemrég Bagdadban járt, ahol az iraki vezetőkkel tárgyalva közölte: országa ellenzi az amerikaiak készülődő katonai csapását és reméli, hogy ez nem is fog bekövetkezni. Ezzel a nem várt kijelentéssel, valamint a Journal du Dimanche fent említett titkosszolgálati értesülésével Katar külpolitikai helyzete bizonytalanná válik. De hogy a meglepetéseknek ne legyen vége s hogy az irakiak se érezzék teljes mértékben a kis monarchia támogatását, Dzsászim sejk megemlítette: Iraknak együtt kell működnie az ENSZ fegyverzetellenőreivel.
Katar meglepő diplomáciai manővereivel az arab világ „fenegyerekévé” vált s úgy tűnik: nem akarja magát véglegesen elkötelezni. Az Egyesült Államokkal mint a világ elsőszámú szuperhatalmával kénytelen-kelletlen együttműködik, ugyanakkor Katar az „arab testvérekkel” is baráti viszony kialakítására törekszik. A nagy testvérrel, Szaúd-Arábiával azonban sehogy sem sikerül felhőtlen kapcsolatot kiépítenie. Rijád legutóbb azért orrolt meg kis szomszédjára, mert az al-Dzsazírában kritizálni merték Abdullah szaúdi koronaherceg béketervét. Washingtonban aggodalommal tekintenek ezekre a vitákra. Nem szeretnék, hogy az öbölmonarchiák közötti civakodások keresztülhúznák az Irak-ellenes csapás tervét és bizonytalanná tennék a katonai felvonulási terepet.