Régi cégek, üzletek nevei

Az egykori pest-budai üzletek, a többi európai nagyvároshoz hasonlóan, ma már viccesnek tűnő neveket viseltek hosszú időn keresztül. Családnevek ekkoriban jobbára csak a legkisebb boltok cégérein szerepeltek, a többi üzlet pedig állatok, növények, illetve jellemző foglalkozások nevét kapta. Előfordultak kissé furcsán hangzó cégérek is, amelyek közül talán az Elefántkebel vagy a Körül Piszkos viszi el a pálmát, míg névadója bizarr ízléséről a Halálfőhöz címzett vendéglő árulkodott.

Az üzletnévtípusok bizonyos fokig jellemezték egy-egy vendéglátóhely stílusát, színvonalát, tevékenységét egykoron. Hiszen egy jól eltalált név a díszes cégéren néha a tömegek kíváncsiságát keltette fel és vonzotta őket az adott helyre. Az üzletneveknek két nagy csoportja alakult ki az idők során. Ezek egyike a tulajdonos, bérlő vagy a híres előd családnevét hirdette cégérén. Ezek között magyar neveket alig, ám németes hangzásúakat – mint az Eisenmagen, a Hocheisl vagy a Vielwenig annál inkább olvashattak a régi fővárosiak.
A családnevek mellett sokkal nagyobb számban találjuk a kereszt-, fantázia-, földrajzi és híres személyiségek neveit a korabeli üzletek feliratai között. Nemzetközi nevekkel jobbára a nagyobb szállodák dicsekedhettek ekkoriban, míg egzotikus – Jáva, Sanghai vagy Zanzibár – feliratok főként éjszakai szórakozóhelyek homlokzatán díszelegtek. Ezek ellentéte volt a Szatyor bár és a Szenesláda mulató, világosan utalva a betérni szándékozónak az utóbbiak színvonalára. A két-három szóból álló összetételek többségében számnevek vagy színek is szerepeltek. Leggyakoribbak azonban a színnel és számmal variált állatnevek voltak; mintegy hatvan különböző állatnevet találhatunk a korabeli cégéreken. Míg a számok közül főként a két, három, négy vagy hét szerepelt előtagként, a színekből főként az aranyat, a fehéret és a kéket részesítették előnyben a korabeli vendéglátósok. Érdekes, nemegyszer már-már furcsa szóösszetételek pattantak a meglódult fantáziájú tulajdonosok agyából. Előfordult ezek között Három Majom, Kék Egér, Két Kék Bakkecske vagy akár Tizenkét Égi Csillag is. Az áruválasztékra utaló nevek mellett érdekesek voltak az üzletek tevékenységi körét sejtető elnevezések is, mint az Ámor Terem, Bacchus pince, a Gambrinus, a Golf, a Gourmand vagy a Szerelem Bolondjai fogadó. Természetesen életszerűbb, többek között foglalkozásra utaló nevek is felbukkantak az üzletnevek sorában. Ilyen volt a hagyományos Hajós, Halász, Kőműves elnevezések mellett a ma már úgyszólván ismeretlen foglalkozásokat jelölő Kőrajzoló, Szárvágó, Trombitás és Pintérlegényhez címzett cégér is.
A bizarr nevű üzletek között találhatjuk a Pokol vagy a Halálfőhöz címzett vendéglőket, mely utóbbiról az egyik kortárs meg is jegyezte: „Különös czím! Hisz azért jár az ember vendéglőbe enni és inni, hogy megéljen, nem pedig hogy a halállal ijesztgessék.” Egyik vendéglő neve sem élt sokáig.
A humoros elnevezések azonban ma is jól csengnek, az ember szívesen gondol arra, milyen vidám élet folyhatott egykor az Elefántkebel, Koma, Nyanya, Kövér Tetű avagy a Serpocsolya nevezetű helyeken, és a hó végéhez közeledve ma is szívesen látogatna el az Utolsó Fillérhez címzett intézménybe.