Thierry Meyssan A szörnyűséges imposztorság című munkája késő tavasszal jelent meg Franciaországban, aztán tucatnyinál is több országban, végül júliusban az amerikai könyvpiacon. A francia szerző munkája bestseller lett. Viszik, mint a cukrot. Pedig jókora vitákat kavar. Imposztor könyv. Alapjaiban kérdőjelezi meg ugyanis a New York-i és a washingtoni merényletek hivatalos amerikai magyarázatát.
Azt állítja, hogy a Pentagonba nem repülő, hanem rakéta csapódott be, egyenesen az amerikai kormányzat bélelt szobáiban ármánykodó szélsőséges körök és lobbicsoportok parancsára, s a New York-i ikertornyokba sem Bin Laden terroristái repültek bele, hanem ezt a merényletet is ugyanazon erők szervezték, saját érdekeik könnyebb érvényesítése okán… Azért, hogy így kényszerítsék Bush elnököt az Afganisztán, majd Irak elleni háború megindítására, s ezzel a katonai kiadások megnövelésére, kőolaj- és egyéb financiális érdekeik előmozdítására.
Kétségtelen, hogy szeptember 11. borzalmáról sok mindent tudunk. De nem mindent. S ez a „nem minden” alkalmat ad – egyébként szerte a világban – a különféle téves és buta elméletek megszületésére. De mégis. Hiába jelent meg Meyssan könyvének „ellenkönyve” – A szörnyűséges hazugság címmel –, szinte pontról pontra cáfolva Meyssan összeesküvés-elméletének elemeit, hiába próbálták meg különféle konferenciákon és kerekasztalvitákon nevetségessé tenni Meyssan érveinek túlnyomó többségét, egyedül francia földön már több mint háromszázezer példányt adtak el a dolgozatból.
– Nem állítom, hogy minden olvasóm egyetért velem, de legalább arra rájönnek, hogy a terrortámadások hivatalos amerikai változata nem igaz. S ha a hivatalos változatban nem hihetünk, akkor mi marad? De azt sem állítom, hogy az általam leírtak jelentik az abszolút és végleges igazságot, hiszen az igazsághoz úgyis mindig csak fokozatosan juthatunk el – magyarázza Meyssan.
Egy párizsi presszóban találkozunk. Vékony alkatú, sportos, átható tekintetű férfi. Negyvennégy esztendős, s mielőtt belevetette volna magát a politikába, teológushallgató volt. Aztán részt vett egy politikai kutatásokkal foglalkozó társaság – a Voltaire Hálózat – alapításában, s harcos baloldaliként vonult be a párizsi értelmiségi világba. Küzdött a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen, kiállt az emberi és polgári szabadságjogokért, és harcolt a Jean-Marie Le Pen irányította szélsőjobboldali Nemzeti Front ellen.
Ahogyan leül velem szemben, először félénknek látszik, de aztán megpróbál határozott és komoly lenni. Magyarázva beszél. Tőzsdei spekulációkról, amelyek a merényletek előtti héten történtek, légitársaságok részvényei körüli suskusról és biztosítótársaságok obskurus ügyeiről, amelyek következtében néhányan állítólag szép summát tettek zsebre a merényleteknek köszönhetően. Neveket említ, amerikai tábornokokét, akik állítólag részt vettek a merényletek előkészítésében, szól valamiféle összeesküvésről, amellyel Bush elnököt kényszerítették volna lemondásra. Egyszóval, fűzi hozzá, az amerikai demokrácia valamit takargat, rejteget.
Thierry Meyssan halk szavú, de vehemens. Fikarcnyi Amerika-ellenesség sincs benne, mondja, sőt büszke rá, hogy egy olyan pártnak, az egyébként Lionel Jospinék szocialistáival szövetséges PRG-nek a felelős vezetője, amely nemcsak mérsékeltnek mondja magát, hanem éveken keresztül a leginkább Amerika-barát baloldali pártként tartották számon.
– Mégis miért írta meg ezt az ugyancsak vitatott könyvet?
Mosolyogva válaszol.
– Mert nem tudom elfogadni, hogy a merényleteknek nem az igazi kitervelőit tartóztatták le. Nem fogadhatom el, hogy helyettük álbűnösöket neveztek meg, hogy Afganisztánt kezdték el bombázni, százezreket tettek földönfutóvá, megsemmisítve falvaikat. És nem fogadhatom el azt sem, hogy ma meg már azt tervezik: bombázni fogják Irak lakosságát! Miközben a merényletek igazi kiagyalói amerikai földön vannak. S a merényletekről nyilvánosságra hozott hivatalos változat – amely teljességgel hazug! – éppen ezeket a belső, amerikai felelősöket akarja leplezni!
A bizonyíték minderre? Meyssan inkább spekulatívan alátámasztott magyarázattal hozakodik elő. Már amennyire a spekulatív alapú elmélet egyáltalán bizonyító erejűnek tekinthető…
– Abban mindenki egyetért, hogy az ilyen merényletek megszervezése, hosszas és titkos előkészítése csakis összeesküvéssel lehet – mondja. – Nagy horderejű esemény volt, és senkivel sem lehet elhitetni, hogy mindöszsze néhány szakállas figura műve, akik egy sziklamélyedésben kuksoltak Afganisztánban, és egyszer csak rábukkantak az amerikai elnöki hivatal titkos kódjaira. E kód megszerzéséhez vagy az Egyesült Államok haderejének vezérkarához kell tartozni, vagy Bush elnök legközelebbi környezetéhez, de mindenképpen az amerikai államapparátus felső köreihez!
Thierry Meyssan ezzel véli magyarázhatónak a New York-i és a washingtoni merényletek rendkívüli precizitását. Szerinte a New York-i ikertornyokba nem terroristák által elrabolt repülő csapódott be, hanem számítógép vezérelte szerkezet, amelyet az amerikai szélsőséges csoportok emberei irányítottak, s különben is, a tornyok nem a becsapódott gép üzemanyagától omlottak össze, hanem azért, mert előzőleg valakik robbanóanyagot helyeztek el bennük. Így Meyssan. Szerinte a legkülönösebb és leggyanúsabb a washingtoni Pentagon, azaz a védelmi minisztérium épületének esete, ahová szerinte egyetlen repülőgép sem csapódott be.
Ülünk a presszóban, és Meyssan előveszi a könyvét. Nem kell sokat lapozgatnia, szinte magától kinyílik ott, ahol a Pentagont a merénylet után ábrázoló fotók vannak. Látszik, hogy a könyvnek ezt a fejezetét már sokszor felütötte. Szinte bocsánatkérő mosollyal nyújtja felém.
– Ez a kép a Pentagon homlokzatáról készült, mindjárt a merényletet követően. Ezeket a fotókat az Egyesült Államok védelmi minisztériuma bocsátotta rendelkezésre, és soha senki nem vitatta a valódiságukat.
És már mutatja is, hol csapódott be – no, nem a repülőgép, hanem – a „tárgy”.
– A becsapódásnak azonban nyoma sincs a Pentagon homlokzatán, pedig a hivatalos amerikai magyarázat szerint egy Boeing–757-es gép ütközött az épületnek. A falakon nyomuk sincs sem a repülőgép szárnyainak, sem pedig a tizenkét méter magas repülőgépfaroknak, tehát itt repülő nem csapódhatott be – mondja, s valóban, a fotókon nem látni repülőgép-lenyomatot, csupán egy ajtónyi lyuk éktelenkedik a falon, ahol állítólag a becsapódó repülő behatolt az épületbe. Meyssan szerint a hivatalos változat ellen szól az is, hogy a repülőgépből egyetlen darabka sem került elő.
– Nyilván találtak repülőgépdarabokat, csak a nyomozás érdekében nem hoztak nyilvánosságra minden információt – vetem közbe. Meyssan ingatja a fejét.
– Nem, nem! A merénylet utáni három napon a védelmi minisztérium sajtótájékoztatóin pontosították, hogy egyetlen repülőgépdarabot sem találtak, kivéve a gép két fekete dobozát, amelyeket viszont használhatatlanoknak, mi több, azonosíthatatlanoknak minősítettek. Minden részlet arra utal, hogy a Pentagonba csakis rakéta csapódhatott be.
– Az általam megszólaltatott szakértők nagyon pontosan elmagyarázzák, hogy amikor egy repülőgép vagy bármely nagy tömegű test – amely ráadásul óriási sebességgel érkezik – zuhan lefelé, s becsapódik a földbe vagy egy épületbe, akkor sajátos fizikai jelenség alakul ki. A repülőgép lyukat vág, és abba zuhan bele. De ezt a szakértők pontosan elmagyarázzák a könyvben, s meg lehet kérdezni más ballisztikai szakértőket is, amit Meyssan nyilvánvalóan nem tett meg.
Ezt már Jean Guisnel mondja, aki Guillaume Dasquié társszerzővel együtt megírta A szörnyűséges hazugság című könyvet, amelyben ízekre szedi Meyssan téziseit, s amelynek legalább akkora visszhangja van, mint Meyssan művének.
Lapozgatom a könyvet. Különféle ábrák és szakértői elemzések magyarázzák a rejtélyesnek látszó Pentagon-becsapódást is. Kiderül, hogy a Boeing körülbelül nyolcvanfokos szögben érkezett az épülethez, s ez a szög az ütközéskor megakadályozta a gép mindenfajta elmozdulását. Így a repülő a szó szoros értelmében behatolt az akadályba, amely krátert formálva fogadta be. Aerodinamikai okoknál fogva a repülőgép szárnyai nem formálnak derékszöget a géptesttel, hanem hátrafelé húznak, így amikor a gép szétroncsolódik, semmi nem tartja többé a szárnyakat, leválnak, s a nagy sebesség hatására a repülőgép orra által kivájt kráterbe zuhannak. Valószínű tehát, hogy a szárnyak maradványai a kráter belsejében lelhetők fel.
A szörnyűséges hazugság című könyvben egyébként hat fejezet cáfolja a meyssani téziseket. Guisnel és kollégája – Thierry Meyssannal ellentétben – nem kizárólag az internetről és újságkivágásokból, ellentmondásosnak látszó nyilatkozatokból szerezte az információkat, hanem elutazott az Egyesült Államokba, ahol szemtanúkkal, hozzátartozókkal, szakértőkkel beszélgetett. Fontosnak tartották a könyv megírását.
Jean Guisnellel az irodájában beszélgettem.
– Meyssan könyve intellektuális szélhámosság, s tűrhetetlen, hogy egy demokratikus országban, amilyen Franciaország is, arcátlanul és tudatosan ilyen hazugságokat írjanak le. A könyv az amerikai rendszer abszolút meg nem értéséből táplálkozik, át- meg átszövik a tévedések, a valótlanságok, az ellenőrizetlen állítások, a még csak minimális mértékben sem bizonyított elemek. Ezért volt szükséges elmondani nemcsak azt, hogy Meyssan csaló, hanem azt is, hogy miért az! – mondja Guisnel, aki egyébként újságíró.
Kitér az összeesküvés-elmélet néhány részletére. Elmondja, hogy például az a bizonyos titkos kód, az amerikai elnöki hivatal kódja 1996 óta rajta volt az interneten. Egy számítógépes kalózcsapat csente el, és jelentette meg a saját honlapján. De az Al-Kaidának és Bin Ladennek nem is volt szüksége különféle kódokra, s az Egyesült Államok vezetése számára sem kellett szükségszerűen meglepetésnek lennie e támadásnak, hiszen Bin Ladenék az utóbbi években már több merényletet is elkövettek amerikai képviseletek ellen, s többször bejelentették előre a tavaly szeptemberi terrortámadásokat is. Semmiféle rejtély nincs hát – mondja Guisnel.
S bizony, igaza van. Emlékezzünk csak! 1998-ban Bin Ladenék Kenyában és Tanzániában követtek el véres merényleteket az amerikai nagykövetségek ellen, 2000-ben Jemenben robbantottak fel egy amerikai hadihajót, és gyakorlatilag immár jó néhány éve mondogatják, hogy merényleteket fognak elkövetni az Egyesült Államok ellen. Csakhogy az Egyesült Államok illetékes felelősei fittyet hánytak minderre. A világsajtóban egyre több helyen és egyre gyakrabban jelennek meg oknyomozó riportok, amelyek feltárják, hogy bizony, Washington sok jelzést kapott a szeptember 11-i támadások előkészületeiről. Szudáni és egyiptomi hírszerzők küldték figyelmeztető jelentéseiket amerikai kollégáikhoz. Guisnel szerint nem egyszerűen hanyagok, hanem arrogánsak voltak. Az amerikai hírszerzés, mondja, túlságosan is elszemélytelenedett, s szinte kizárólag a technikai úton megszerezhető információkra támaszkodik. Ügynökei immár képtelenek arra, hogy elmenjenek egy bárba, bebarangoljanak egy koszos kisvárost, bejárják a külterületeket és a szegénynegyedeket, hogy megtudják, mi is történik az adott országban valójában.
Jean Guisnel szerint Meyssan könyvét nem is a benne foglaltak, mint inkább a sikere teszi igazán rémisztővé. Vajon mivel magyarázható ez a siker?
– Meyssan tézise jórészt a hírhedt amerikai Lyndon LaRouche elméletének másolmánya! – mondja Guisnel. – De Franciaországban mostanság különös jelenség tanúi lehetünk. Az emberek nem bíznak senkiben és semmiben, úgy tartják, hogy az értelmiség nem korrekt, az elit – köztük a politikai elit is – nem tisztességes, a politikusok mindahányan hazudnak, az újságírók nem az igazat mondják, sőt elkendőzik a valóságot. Társadalmilag és politikailag beteg helyzet ez, s ahhoz vezet, hogy az emberek állandóan összeesküvések áldozatainak tekintik magukat, azt hiszik: elrejtik előlük az igazságot, s ezért mindenféle hivatalos magyarázatot meg kell kérdőjelezniük.
pápa
XIV. Leó pápa a fiataloknak üzent
