Szlovák választás:az integráció a tét

Integráció vagy izoláció – a független elemzők és a politikai szemleírók hetek óta így jellemzik a ma kezdődő szlovákiai parlamenti választások tétjét, de a „lenni vagy nem lenni” kérdést nem ők fogalmazták meg, hanem Brüsszel és Washington.

A nyugat-európai és az amerikai politikusok már az év elején megüzenték Pozsonynak, illetve a szlovákiai választópolgároknak, hogy elégedettek az ország előző négyéves teljesítményével, amellyel teljesítették a NATO-csatlakozás és az EU-felvétel feltételeit, mindkét nemzetközi szervezet ajtaja nyitott Szlovákia előtt, amennyiben a parlamenti választásokon a polgárok újra hitet tesznek a demokrácia mellett, s nem engedik meg, hogy visszatérjen a hatalomba Vladimír Meciar és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. Amennyiben ugyanis az 1994–98-as kormányhoz hasonlót segítenek hatalomra a polgárok, Szlovákia előtt újra elzárják az integráció útját, s nem csatlakozhat az euroatlanti biztonsági és európai gazdasági közösséghez.
Vannak persze, akik berzenkednek Szlovákia ilyen fekete-fehér megítélésén, de változtatni a tényen nem tudnak, minthogy az integráció létérdeke az országnak, kénytelenek ebből kiindulni véleményük megfogalmazásakor. Ebből indult ki Rudolf Schuster államfő is, amikor a közszolgálati médiumokban arról beszélt, a rendszerváltást követő első szabad választásokhoz hasonló fontosságú az idei voksolás, s arra biztatta az embereket – elsősorban a fiatalokat –, menjenek el szavazni, s fejezzék ki európai elkötelezettségüket, erősítsék meg a demokráciát Szlovákiában.
*
Az államfő vélhetően figyelembe vette az elemzők megállapításait, amelyek szerint a választók érdektelensége a választások során elsősorban a vezérelvű és nacionalista pártoknak jó, a még nagyobb arányú részvétel, s főként a fiatalok bekapcsolódása a választásokba viszont az Európa-orientált pártoknak segít. Erre utalnak egyébként az utolsó közvélemény-kutatási eredmények is. Minél többen válaszoltak úgy a feltett kérdésre, hogy részt vesznek a szavazáson, annál jobb eredményeket értek el Meciar ellenlábasai. A részvétel azonban bizonytalansági tényezőként jelent meg a választások előtt: voltak olyan előrejelzések, amelyek szerint a jogosult polgároknak alig 60 százaléka vesz majd részt a szavazáson, mások ezzel szemben nem tartják kizártnak a 80 százalékos részvételi arányt sem.
A másik bizonytalansági tényező az, hogy a felmérések szerint a szavazni szándékozó polgároknak 15-18 százaléka válaszolt „nem tudommal” arra a kérdésre, melyik pártra adná szavazatát. Szociológusok szerint ez nem új jelenség Szlovákiában, 1998-ban is voltak olyanok, akik a szavazóhelyiségben döntötték el, melyik pártra voksolnak, ám ez mindössze a választók hat százalékát tette ki. A határozatlan 15 százaléknyi biztos szavazó és a mintegy 20 százaléknyi bizonytalan választó, aki még azt sem döntötte el, az urnákhoz járul-e, teljesen nyílttá teszi a szlovákiai választások kimenetelét.
A politikai elemzők választási eredményével kapcsolatos latolgatásait egyébiránt a közvéleménykutató központok sem könnyítették meg. A Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Központja és a Módszertani Kutató Intézet felmérései is jelentős eredményt mutatnak: az egyik hét-, a másik hatpárti parlamentet jelez, s míg a statisztikusok szerint Meciar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma nyer mintegy három százalékkal a Robert Fico vezette Irány (Smer) előtt, a módszertanisok fordított sorrendet jósoltak, csaknem egyszázalékos előnyt adva Ficónak. Voltak azonban olyan felmérések is, amelyek szerint kilenc párt jut a parlamentbe, s a Meciart utolsó pillanatban elhagyó Ivan Gasparovic Demokráciáért Mozgalmán kívül a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos támogatottságot eléri a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt is, sőt, a rendszerváltás óta először parlamenti képviselethez jutna Szlovákia Kommunista Pártja is.
A kormányalakítás a Módszertani Kutató Intézet eredménye alapján lenne a legegyszerűbb, hiszen a Magyar Koalíció Pártja, a Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, valamint a Pavol Hrusovsky nevével fémjelzett Kereszténydemokrata Mozgalom a jelenlegi kormány gerincét alkotja, s ezek a pártok már többször is kinyilatkozták, elfogadnák partnernek a liberális eszméket valló, a Pavol Rusko által alapított Új Polgár Szövetséget. Amennyiben több párt jut a parlamentbe, ez a jobbközép koalíció nem tud többséget szerezni a törvényhozásban. Ilyen esetben viszont vélhetően Robert Ficót bízza meg Rudolf Schuster a kormányalakításal, s hogy kik lesznek partnerei, nem tudni. Fico ugyanis nemcsak Meciarral zárta ki az együttműködés lehetőségét, hanem Dzurindával is. Érdekes, hogy a kormányalakítással kapcsolatban nyilatkozató szlovák pártok egyike sem zárta ki elképzeléseiből a Magyar Koalíció Pártját.