Sersli – akit a miniszterelnök múltját vizsgáló testület is meghallgatott – korábban az állambiztonsági szervek iratanyagát kezelő osztály vezetőjeként dolgozott, és aláírásával ő igazolta a dokumentumok kivételét. Gondos Imre, az átvilágítóbírák soros elnöke leszögezte: kizárt, hogy hozzájuk került volna az anyag, ugyanis ők akkor is csak a III/III-as iratokkal foglalkoztak.
Kérdésünkre Mécs Imre elismerte: Sersli Sándort valóban az általa vezetett parlamenti bizottság tanácsadójának javasolta, ám végül úgy ítélték meg, hogy összeférhetetlenség áll fenn a személyét illetően.
Azt, hogy a III/III-as ügyekkel foglalkozó átvilágítóknak, illetve Sersli Sándornak miért volt szüksége Szalay Gábor iratára, maga Mécs Imre sem érti, ezért, mint mondta, Lamperth Mónika belügyminiszternél vizsgálatot kezdeményezett a dokumentum hollétének kiderítése érdekében.
Sersli Sándor az üggyel kapcsolatban közölte: amíg Lamperth Mónika belügyminiszter nem engedélyezi, nem nyilatkozhat arról, hogy kinek a megbízásából vitte el a papírokat.
Lapunk megkeresésére Benkő István, a Belügyminisztérium sajtófőnöke nem tudott felvilágosítást adni, ám kollégájához, Salgó Adrienhez irányított bennünket, aki közölte: ebben a kérdésben csak Lamperth Mónika kabinetfőnöke nyilatkozhat. Szantner Iván azonban – annak ellenére, hogy titkárnője visszahívást ígért – a Magyar Nemzet számára elérhetetlennek bizonyult.
Emlékezetes: korábban Kövér László, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának fideszes elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 1995-ben – Kuncze Gábor (SZDSZ) belügyminisztersége idején – egy jelenlegi szabad demokrata kormánytag iratai eltűntek a BM irattárából. Kuncze Gábor és volt kabinetfőnöke, Gyekiczki András „kolosszális hazugságnak” nevezték Kövér állítását. Ezt követően Markó György, a Történeti Hivatal elnöke lényegében megerősítette: 1995-ben valóban kivették egy szabad demokrata politikus kartonját. Múlt héten Szalay Gábor, a gazdasági tárca politikai államtitkára a nyilvánosság előtt elismerte: együttműködött az állambiztonsági szervekkel. Az úgynevezett iratügyet szerette volna tisztázni a nemzetbiztonsági bizottság is, ám Kövér László, a testület elnöke hiába hívta meg Kuncze Gábort, Markó Györgyöt és Gondos Imrét, meghallgatásukra nem került sor. A kormánypártok ugyanis ragaszkodtak a nyílt ülés megtartásához arra hivatkozva, hogy az egész ügy a nyilvánosság előtt zajlott. Az ellenzék szerint azonban a hatályos jogszabályok szerint csak zárt ülést lehetett volna tartani, mivel Kiss Elemér kancelláriaminiszter nem oldotta fel maradéktalanul az információk titkosságát.
*
Bogár László hozzájárul ahhoz, hogy a rendszerváltás utáni kormánytagok állambiztonsági múltjával foglalkozó országgyűlési bizottság minden, személyére vonatkozó dokumentumot nyilvánosságra hozzon. Mint ismert: a politikus az Antall-, a Boross-, majd az Orbán-kormány idején töltött be politikai államtitkári posztot. – Tájékoztatom, ha ilyen dokumentum nincs, akkor becsületsértésért, ha van – mivel ez csak hamisítvány lehet –, rágalmazásért feljelentést teszek ön ellen, ismeretlen tettes ellen pedig okirat-hamisításért – áll Bogár László Mécs Imrének írt levelében. A volt államtitkár azt írja Mécsnek, hogy „sem önnel, sem bizottságával nem kívánok kapcsolatba kerülni”. Bogár László neve is szerepelt azoknak a kormányzati szerepet vállaló személyeknek a listáján, akik egy országos napilap korábbi közlése, majd a bizottság elnökének rendkívüli sajtótájékoztatója szerint érintettek lehetnek az állambiztonsági múlt tekintetében. Ismeretes: Nógrádi László korábbi közlekedési és Kádár Béla volt külgazdasági minisztert is gyanúba keverte a bizottság, ám azóta kiderült, a két politikus megtagadta az együttműködést az állambiztonsági szervekkel.
Evakuálták a liverpooli lelátót, a csodagyerek lecsapott, Pécsi debütált az Anfielden
