A diadalmas kocsihajtó és a merengő szatír

Az antik gemmák olyan – többnyire drágakőből vagy féldrágakőből készült – apró dísztárgyak, melyeket domborítások és varázsszövegek ékesítettek. Kisebb részben dísztárgyul szolgáltak, ennél azonban fontosabb volt mágikus funkciójuk: rontástól, betegségtől védték gazdájukat. Csillapítaniuk kellett a fájdalmat, elhárítaniuk a forgószelet vagy a villámcsapást. Meg kellett viselőjüket védeniük a skorpió meg a pók csípése ellen. Antik hiedelmek szerint még szomjúságot oltó, emlékezetvesztést, elmezavart elhárító és látást javító szerepe is lehetett a gemmáknak, melyeket többek között ametisztből, jáspisból, kalcedonból, ónixból és türkizből is készítettek. Minden kőnek más és más bajelhárító képességet tulajdonítottak.
A római kor emlékeként a Kárpát-medence földjéből is sok-sok gemma került elő. A legjelentősebb hazai gyűjtemény Jankovics Miklósé, amely később a Nemzeti Múzeumba került. Egy négyes fogaton felrobogó diadalmas kocsihajtót ábrázoló gemma a hajdani budai Drasche-téglagyár területén talált kettős sírból került elő. A monumentális hatású, ám mindössze durván másfél centiméter átmérőjű (!) gemma barna jáspiskőből készült és egy vasgyűrű pecsétjeként használta ismeretlen tulajdonosa. A pannóniai Brigetióban (Szőny) egy sziklán ülő szatírt ábrázoló karneol ékkövet találtak. A mitikus lény mezítelen, egyik karján bőrköpönyegét tartja, a másikban pásztorsípot szorongat. Merengve bámulja az előtte magasodó Priapos-szobrot. Egy másik, narancssárga karneolból domborított gemma az őrjöngő szatírt jeleníti meg. A mezítelen lény eksztatikus táncot lejt, fejét hátraveti. A Tata-Gébicspusztáról előkerült, barna jáspisból megalkotott dísz a Gyíkölő Apollónt (Apollon Sauroktonos) mutatja be. Az istenség jobbjában nyílvesszőt tart, mellyel egy fa törzsén felfelé kúszó gyíkot vesz célba, másik kezével pedig a fa ágának támaszkodik. A szárnyas Fortunát megjelenítő barna jáspisgemma Gorsiumból került elő. Az istennő egyik kezével köpenye csücskét tartja maga elé, másik kezét egy nyolcküllőjű keréken nyugtatja.
Gyakori a gemmákon az állatábrázolás. Egy szintén Szőnyben (Brigetio) talált vörösbarna jáspis ékkövön csigaházból kiugró kutya látható. Ugyanitt találták a barna jáspisba domborított legelésző ló alakjával díszített gemmát. Gorsiumi lelet a lépő oroszlánt bemutató, bronzgyűrű pecsétjeként szolgált díszítmény. Egy hematitba domborított díszen arató férfi halad a mezőn. A lépő hangyát (!) felülnézetben ábrázoló és a koszorúba foglalt sasmadarat bemutató gemma egyaránt Szőny földjéből került elő.
Dunaújváros helyén, a római kori Intercisa régi temetőjéből származik egy fehér-sötétkék szardonixba vésett ékkő, mely Medúza-főt ábrázol. Ugyanitt találták meg a mezítelen szárnyas Ámort megmutató gemmát. Az istenség kantáron vezet egy szamarat, melynek hátán az ittas félisten, az erdei Szilénosz ül. Szarvasvadászattal ékeskedik az a – később, a középkorban – ezüstgyűrűbe foglalt veres karneol, melyet ismeretlen helyen találtak. A képen kutya által űzött szarvas látható. Erotikus jelenetet – Ámor és Psyche ölelkezését – mutatja be egy sötétveres jáspisba domborított gemma. Ezt a XVIII. században találták, de hogy hol, nem tudható.
Az antik gemmák olyan kedveltek voltak a gyűjtők körében, hogy egy időben hamisították is őket. Némelyik „utánzat” szép és sejtelmes. Az égő oltár fölött csapongó pillangókat bemutató ékkő például a lélek tűzben való megtisztulására utal. Egy másik újkori hamisítványon a lángoló oltár előtt áldozatot bemutató Ámor térdel.