Balatonboglár és környéke nem tartozott soha a nagyon felkapott borvidékeink közé. Nyilván ebben komoly szerepe volt annak is, hogy a szocialista időkben zömmel a BB borok alapanyaga, később zömmel német exportra szánt tankpezsgők alapanyaga született a borvidéken. Aztán a 90-es évek elején megjelentek Légli Ottó borai – kezdetben Eifert-Légli néven – majd jöttek a Konyári borok és Garamvári Vencel. A borvidéket sokáig a könnyű, illatos borok szülőjeként kezelték. Mára a helyzet szerencsésen megváltozott. Érdemes kicsit körülnézni, hiszen itt a nyár, ideje kalandozni. A Dél-Balaton az ország talán legnagyobb tömegeket vonzó üdülőkörzete. Adott a cél, hogy a pihenő ember nyaralását jó borok kóstolásával, igényes borturizmussal gazdagítsuk.
A borvidék Somogy-megye északi lankáin (Külső- és Belső-Somogy-i dombság), a Balaton déli partján Zamárditól Földváron, Lellén keresztül Balatonberényig, dél felé Andocs és Tab vonaláig terjed.
A hivatalos kiterjedése cca. 8000 ha – a nagyobb borvidékeink közé sorolja a gyakorta nevet váltó borvidéket, de valóságban alig több, mint 3000 ha termő szőlője van. Ez sajnos általános jelenség, még így is soknak tűnik a szőlő, ami terem az országban.
Sokan azt tartják, a déli partban az a legjobb hogy onnan látjuk az északit. Ami persze nem igaz.
Éghajlata pedig szőlőtermesztésre kifejezetten kedvező. Sok napfény, normális esetben – és évjáratban – kellő mennyiségű csapadék, átlagos csapadék mennyisége kedvező, 600-800 mm. Klímája kiegyenlített, így a termelési biztonság jó. A borvidék nagy kiterjedése ellenére földtani szempontból meglehetősen egységes. A szőlőtermő dombok fő tömegét a miocén Pannon-beltóban leülepedett agyagos-homokos üledékek adják. A kihalt Congeria ("kecskeköröm") kagylók héjait néha éppen a szőlőhegy oldalában találjuk meg! A balatonboglári Kálváriahegy és a fonyódi Várhegy felépítésében egy-egy apró pontusi-pliocén bazaltvulkán is részt vett. Majd vastag, szélfútta lösz fedte be a tavi üledékeket. Ez ma az elsődleges talajképző kőzet. A szőlőültetvények a löszön kialakult homokos lejtőlöszön, vályogtalajon, barna erdőtalajokon, barnaföldeken, helyenként homokon települnek. Legjellemzőbb talajféleség a közepesen kötött vályog.
Domborzata nem túl tagolt. A dombokat folyóvízi kaviccsal kitöltött völgyek szabdalják, északon, itt-ott homokturzások, tőzeglápok határolják. A dél-balatoni szőlőhegyek déli lejtői általában lankásak, míg az északi oldal gyakran meredek leszakadásokat, löszfalakat mutat (például a Fonyódi-hegy).
A Balatonboglári borvidék történetét nyomozva, korai feljegyzések alapján tudjuk, hogy kezdetben nem nagyon tettek különbséget a Balaton északi és déli partvidékének borai között. Így például már a XIV. században „balatoni borokat” termeltek a Veszprémi püspökség Balaton déli partján elterülő szőlőbirtokain.
A török időkben terjedt el itt a vörösborok előállításához felhasznált kékszőlő, amely egészen a filoxéravészig domináns volt a vidéken. A XIX. század végén a Balaton déli partját bortermő körzetekre osztották, amelyek közül a kéthelyi körzet a Kisbalaton és a Nagyberek között terült el és főként vörösbort termelt. Balatonkeresztúr és Balatonszárszó között húzódott a főként siller borokat termelő somogyi homokszőlők területe. A Szárszótól Kiliti-ig terjedő körzetben szintén siller borokat, míg Siófók és Balatonfőkajár között vegyesen fehér és vörösborokat készítettek.
A filoxéra Magyarországon 1875 és 1895 között a szőlőültetvények (és velük együtt az ősi fajták) kétharmadát elpusztította. A század végén tehát a Balaton vidékén is megjelent a filoxéra, s egyedül Badacsony hegyén sikerült a nagyobb veszteséget szénkénegezéssel megelőzni. Az állam nagy erőfeszítéseket tett a filoxéra okozta kár enyhítésére: kölcsönöket biztosított az újratelepítéshez, megszervezte a gazdák felvilágosítását, új bortermő helyek kialakítását szorgalmazta, amelyek homoktalajuk miatt immunisak voltak a filoxérával szemben. Ilyen terület volt a Balaton somogyi partján 1891-ben létesített Máriatelep, amelynek területét gróf Festetics Tasziló által felajánlott 800 hektárnyi legelő biztosította, melyből az állam egy jókora területet ki is jelölt telepítésre. Máriatelep fő fajtái az olaszrizling, a zöldszilváni, ezerjó és nagyburgundi (kékfrankos) lettek. A filoxéravész után tehát errefelé zömmel a fehérszőlő telepítés vált uralkodóvá.
Részben a tihanyi bencés uradalomban, részben az egykori Festetics birtokon virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette.
A Balatonboglári borvidék a XIX. század végén és a XX. század első felében Balatonmelléki borvidék néven szerepelt. A két világháború között a tájat Somogy-Zala-i borvidék néven is emlegették. 1949. és 1982. között borvidéki minősítését elvesztette, 1982. óta Délbalatoni borvidék néven említette a bortörvény, egészen 2001-ig, amikor a borvidék centrumában lévő BB hatására a Balatonboglári borvidék nevet nyerte el. Mostanra úgy tűnik, nyugvópontra jutott a történet.
Az itt termett borok jellege és minősége talán nagyobb mértékben függ a termesztésmódtól és a hozamoktól, mint más borvidéken. Fehér és vörösborban egyaránt találunk üde, könnyű, egynyári borokat szép savakkal és jó gyümölcsösséggel (pl. királyleányka, Irsai fajtából), ugyanakkor kifejezetten nehéz, fahordós érlelést is kívánó, magas alkoholtartalmú, koncentrált fehér és vörösborok is előfordulnak itt. Olaszrizling, rajnai rizling, tramini éppúgy adhat kiváló minőséget, mint a pinot noir vagy a cabemet fajták.
Annak idején rengeteg pezsgőalapbor készült errefelé. Nem csak a BB, de a 90-es évek közepétől Garamvári Vencel is az itt termesztett szőlőből készítette pezsgői alapborainak jelentős részét. A jól ismert termelők mellett néhány pincészet az elmúlt tíz-tizenöt évben komoly tételekkel iratkozott fel a dél-balatoni kiemelkedő termelők közé. A Bujdosó Pincészet, Légli Géza, a Késa, Ikon, Kék ajtó, Kristinus, Várszegi Pince ma már országosan is elismert birtokok, remek borokkal. Stílusában a borvidék adottságainak megfelelően meglehetősen sok könnyű, egyszerűbb, főként reduktív fehér bort találunk, sok rozé mellett. Viszont az igényes termelők pincéiben nagyon szépen alakul egy koncentrált, határozott egyediséget kínáló stílus is. Érdemes ezeket a borokat nyomon követni.
Bujdosó Pincészet Our Sea Chardonnay 2023
A palackos erjesztésű és érlelésű borok sorát gazdagítja ez az igazán szép chardonnay. Az, hogy ez a fajta a Balaton déli partján is kiváló alapanyagokat adhat, már tudjuk. Viszont azt, hogy ennyire jól áll a pincének ez a stílus, mostanában kezdjük megszokni. Illatában nem tolakodó, de egyértelműen érezzük a kissé vajas, enyhén pörkölt aromákat hozó jegyeket. Szerkezete igen szép a bornak, aromatikája nem nélkülözi az eleganciát sem. Arányos bor, nem ül fel a stílus kínálta egyszerűbb megoldások hullámaira. A bor ára nem kevés, de megéri az árát.
Garamvári Extra dry palackos erjesztésű pezsgő évjárat nélkül
Garamvári Vencel pezsgői lassan harminc éve a legmegbízhatóbb hazai pezsgők közé tartoznak. Tökéletes technológia és alapanyag választás, határozott karakter, jó ízlés jelöli ki pezsgői kereteit. Élénk savak, érezhetően picit magasabb dosage – extra dry kategória – 12- 14 g/l közötti. Gyöngyözése élénk és selymes érzetet kelt a szájpadláson.
