A filoxéra Magyarországon 1875 és 1895 között a szőlőültetvények (és velük együtt az ősi fajták) kétharmadát elpusztította. A század végén tehát a Balaton vidékén is megjelent a filoxéra, s egyedül Badacsony hegyén sikerült a nagyobb veszteséget szénkénegezéssel megelőzni. Az állam nagy erőfeszítéseket tett a filoxéra okozta kár enyhítésére: kölcsönöket biztosított az újratelepítéshez, megszervezte a gazdák felvilágosítását, új bortermő helyek kialakítását szorgalmazta, amelyek homoktalajuk miatt immunisak voltak a filoxérával szemben. Ilyen terület volt a Balaton somogyi partján 1891-ben létesített Máriatelep, amelynek területét gróf Festetics Tasziló által felajánlott 800 hektárnyi legelő biztosította, melyből az állam egy jókora területet ki is jelölt telepítésre. Máriatelep fő fajtái az olaszrizling, a zöldszilváni, ezerjó és nagyburgundi (kékfrankos) lettek. A filoxéravész után tehát errefelé zömmel a fehérszőlő telepítés vált uralkodóvá.
Részben a tihanyi bencés uradalomban, részben az egykori Festetics birtokon virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette.
A Balatonboglári borvidék a XIX. század végén és a XX. század első felében Balatonmelléki borvidék néven szerepelt. A két világháború között a tájat Somogy-Zala-i borvidék néven is emlegették. 1949. és 1982. között borvidéki minősítését elvesztette, 1982. óta Délbalatoni borvidék néven említette a bortörvény, egészen 2001-ig, amikor a borvidék centrumában lévő BB hatására a Balatonboglári borvidék nevet nyerte el. Mostanra úgy tűnik, nyugvópontra jutott a történet.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!