A Fortuna fogadó

Buda város tanácsa 1784-ben építette és nyitotta meg a Fortuna fogadót a budai Várnegyedben, amelynek falai között később a magyarság számára rossz emlékezetű Hentzi tábornok is megszállt. Az épület 1973 óta a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak ad otthont.
A külföldiek Mária Terézia uralkodásának idején kezdtek érdeklődni hazánk iránt. Az igényt felismerve, három középkori lakóház összevonásával építette meg Buda város tanácsa 1784-ben a Várnegyed szívében a környék egyik legrégibb és legnépszerűbb szállóhelyét, a később az utca névadójául is szolgáló Fortuna fogadót. A tizenkét szobás, elegáns étteremmel, kávéházzal, külön biliárdteremmel és ivóval is rendelkező szállóhely istállóiban egyszerre ötven lovat lehetett elhelyezni. Az Országgyűlés Budára költözése és a közeli Vörös Sün fogadó megszűnése miatt népszerűsége egyre nőtt a megnyitása utáni évtizedekben. Ekkoriban már főrangú vendégek is megfordultak falai között, nagytermében pedig nemegyszer színházi előadásokat, hangversenyeket, farsang idején pedig vacsorákkal egybekötött mulatságokat rendeztek. 1822-re a legjobb várbeli fogadóként tartották számon, amelynek kávéházában a nívós hazai lapok mellett több európai újságot is forgathattak a vendégek. Híres volt fagylaltja, de több, azóta már nem létező étel- és italkülönlegességet is felszolgáltak kávéházában, így például chaudeau-t, barbarast, püspökitalt, ákovitát, puncsot, sőt karampampulit is. Számos híresség is megszállt falai között, így Mohamed török követ 1835-ös budai látogatása alkalmával, vagy a szabadságharc körüli időszakban a számunkra meglehetősen rossz emlékű Hentzi tábornok.

A szabadságharc után azonban a budai élet vesztett mozgalmasságából. Pesold József, a Tigris fogadó volt tulajdonosa, bízva a szép idők visszatértében, kibérelte a Fortunát, és 1850 nyarán nagyszabású felújítási munkákba kezdett. A fogadó szobáit újrafestették, bútorozták, éttermét és kávéházát bővítették, és néhány hónap múlva megnyitották. A következő években azonban visszaesett a hazánkba látogató külföldek száma. A kiegyezés utáni évben végleg bezárt a Fortuna fogadó, négy év múlva pedig étterme is. Szobáit egy ideig lakóhelyiségekként használták, később két emelettel megtoldva, és egy fedett függőfolyosóval a szomszédos házhoz csatolva ebben kapott helyet a törvényszék úgynevezett bűnfenyítő osztálya. A néhai patinás szobákat – nyilván kevésbé komfortos körülmények között – ebben az időben zsebmetszőkkel, gyilkosokkal, betörőkkel és pénzhamisítókkal töltötték meg.
A későbbi Vendéglátóipari Múzeum megalakítása a századforduló idejére tehető, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum átvette a Kereskedelmi Múzeum áruminta-gyűjteményét, és az 1896-os millenniumi kiállítás archív anyagát. Az 1950-es évektől kezdődött meg a szakmatörténeti emlékek összegyűjtése. 1970-ben egy rendelet után kapta a Magyar Vendéglátóipari Múzeum nevet. Három év múlva a lakásokból kiköltöztették az ott élőket, s a Fortuna utcai épületet múzeummá alakították. A múzeum részben tárgyakból, részben dokumentációból álló anyagát szakmai értékű művészettörténeti, érem- és egyéb gyűjtemények egészítik ki.