A „nemzet mindenese”

Mikszáth Kálmán illette e találó jelzővel Fáy Andrást, aki munkás életében reneszánsz polihisztor módjára tevékenykedett a közélet legkülönbözőbb területein a haza javára. Fáy 1822-ben Pesten letelepedve Vitkovics Mihály köréhez csatlakozott, akinek a mai Veres Pálné utcában levő otthonában gyakran megfordultak a kor irodalmi jelesei: Berzsenyi, Döbrentei, Kölcsey, Vörösmarty, majd Kisfaludy Károly is, akinek 1821 végén megjelenő Aurórájában Fáy András Pest megyei járási szolgabíró is publikált.
Neve már nem volt ismeretlen e körökben. 1807-ben Bokréta, 1818-ban Friss bokréta címmel jelentek meg írásai. Első könyvét Kazinczynak, követendő példaképének ajánlotta. Nemcsak irodalmi tevékenységére jellemzők választott mesterének ismert sorai: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok / Ezt ha nem érted, szánts és vess s hagyjad másnak az áldozatot.” Fáy vállalta az „áldozatot” – sokféle irodalmi műfajban jeleskedett, „eredeti meséi és aforizmái” Bécsben jelentek meg 1820-ban (három kiadást is megértek); sőt: 1825-ben közzétette „reformeri emlékiratait”, melyek objektív helyzetfelmérő képességről, széles látókörről, a közügyekben szinte atyai gondoskodó lelkületről, élénk elméről, s nem utolsósorban praktikus hazaszeretetről tesznek tanúbizonyságot. Kevés olyan gondolkodó található e különben pezsgő, változást óhajtó, reformokra törekvő korban, aki kisebb-nagyobb mindennapi ügyekben sem átallja szavát hallatni vagy azokban eljárni. Fáy műve „az elavult céhrendszertől a Tudós Társaságig, a börtönügytől a faiskoláig, a koldulás kérdésétől a múzeumi köteles könyvpéldányig felöleli a közélet széles területét” – írja az irodalomtörténész Pándi Pál. (Érdemes volna aprólékosan megvizsgálni, megfogadták-e a két főváros illetékesei Fáy észrevételeit, indítványait?)
Fáy tekintélyét, megállapításainak súlyát később Széchenyi szavai is megerősítették: „A honi reform teendőire az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy meséi ébresztették fel bennem” – fogalmazott Pest megye közgyűlésén 1838-ban.
Ekkorra Fáy – Széchenyi Hiteljén növelve gondolatait – megírta A Bélteky-ház című művét (1832), mely az irodalomtörténészektől „az első magyar társadalmi regény” megtisztelő címet érdemelte ki, s melyet írója Ferenczy Istvánnak – mint írta, „hazám lelkes művészének, barátomnak” – ajánlott. Ferenczy, „a Művész” megmintázta Fáy mellszobrát, amely Jánosdeák Andrásné ajándékaként ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.
Fáy, Ferenczy és Vörösmarty egymás mellett vett szőlőbirtokot Fóton – itt születik a Fóti dal, s egy emléktábla, melyen megörökíttetnek a Fáy présháza építésénél jelen lévő jó barátok és ismerősök: Barabás Miklós, Czuczor Gergely, Bajza, Pólya József, Szontágh Gusztáv.
Fáy eközben az Akadémia „játékszíni bizottsága” pályázatán is részt vett. „Miképpen lehetne a magyar játékszínt Pesten állandóan megalakítani?” – ezt a Kassáról Pestre telepedő magyar színtársulat igazgatása kapcsán (Döbrenteivel) a gyakorlatban is bemutatta. Munkatársa lett az 1837 és ’43 között megjelenő Athenaeumnak, 1840-ben többedmagával megalakította a Mátyás Emléktársaságot. Fő céljuk volt, hogy Ferenczy István tervei alapján – közadakozásból – felállítsák Mátyás király reprezentatív lovas szobrát. Nem Fáyn múlt, hogy a várt nagy mű végül is torzó maradt, s Ferenczy önmagával is meghasonulva visszavonult szülővárosába, Rimaszombatra.
A már említett „reformeri emlékiratokban” Fáy egy takarékpénztár létesítésére is javaslatot tett, mindenekelőtt a kisemberek, iparosok, kisbirtokosok anyagi biztonsága céljából. Pest megye takarékpénztára 1840-ben kezdte meg működését a megyeházán, onnan indult, fejlődött széles hálózatú intézménnyé, és több mint egy évszázadig szolgálta a város polgárainak gazdasági biztonságát és gyarapodását.