A tárgyaláslezárás a legfontosabb

Bár az európai uniós csatlakozásig hátralévő idő rövid, integrációs feladataink teljesíthetőek – nyilatkozta lapunknak Juhász Endre magyar EU-nagykövet. A főtárgyaló elhárította a felvetést, hogy a helyezésnek ma már bármiféle jelentősége lenne a tagjelöltek sorában, s értésre adta: a jobb látszatért „érdemi engedményt nem teszünk”. Ez persze azzal is járhat – jósolta –, hogy a csatlakozási tárgyalások zárószakaszában izgalmasabb pillanatokat kell átélnünk, mint a többieknek.

Melyek a legfontosabb és legsürgetőbb teendők most az Európai Bizottság országjelentése után és alapján?
– Magyarország európai integrációjának két fő összetevője van: egyrészt a csatlakozási tárgyalások, másrészt a tagsági követelmények teljesítésére való felkészülés. Az országjelentés és a stratégiai összegződokumentum megnyitotta és kijelölte a tagsághoz vezető utat. Most a legfontosabb és legsürgetőbb feladat a tárgyalások eredményes folytatása és lezárása. Ugyanakkor tény, hogy az országjelentés elsősorban a felkészülés előrehaladásával, valamint annak problémáival foglalkozik. A teendők időzítését illetően vannak közép- és hosszú távú feladataink. Ilyen például a korrupció elleni harc vagy a romakérdés. Az egyértelmű, hogy ezeket a csatlakozásig teljesen nem tudjuk megoldani. A döntő az, hogy legyen stratégiánk, és annak megvalósításában folyamatosan érzékelhető előrehaladást tudjunk felmutatni. Vannak azonban olyan feladataink is, amelyeknek a megoldása a csatlakozásig elkerülhetetlen. Számos jogharmonizációs lépést kell még megtennünk. Számomra a legfontosabb feladatnak a strukturális és a kohéziós alapok fogadásához, hatékony felhasználásához, valamint a közös mezőgazdasági politika alkalmazásához szükséges intézményrendszer kiépítése és megerősítése tűnik. Az alapvető intézkedéseket már meghoztuk, van mire építenünk. Így, bár a csatlakozásig rendelkezésre álló idő rövid, a feladat elvégezhető.
– Miként lehet az, hogy a lezárt fejezetek számát tekintve a tagjelöltek rangsorában Magyarország a középmezőnyben foglal helyet?
– Most már nincs jelentősége a lezárt fejezetek számának. A csatlakozás első hullámába tartozó országok megnevezése megtörtént; valamennyi tagjelölt számára a feladat az, hogy a tárgyalásokat lezárja. Továbbra is komoly és legitim érdekeinkről van szó, ezért pusztán ama látszatnak a kedvéért, hogy a lezárt fejezetek számán alapuló sorrendben előre lépjünk, nem teszünk érdemi engedményt. Ugyanakkor tény, hogy a nyitott fejezetek vagy a nyitott problémák nagyobb száma nagyobb terheket ró ránk, ezért lehet, hogy a tárgyalások zárószakaszában izgalmasabb pillanatokat kell majd átélnünk, mint más tagjelölteknek.
– Nem kockáztatjuk-e a csatlakozási tárgyalások év végi lezárását azzal, hogy – mint hírlik – az utolsó pillanatra akarjuk hagyni a versenyfejezet lezárását?
– A csatlakozási tárgyalások nem kockázatmentesek. A kérdés az, hogy a kockázatvállalás ésszerű-e, tudjuk-e, mit miért vállalunk? Úgy gondoljuk, hogy politikai, gazdasági és jogi szempontból egyaránt fontos számunkra, miként zárjuk le a versenyfejezetet. A létrehozandó megoldás egyes becslések szerint majdnem kétezermilliárd forintnyi értékű beruházás sorsát érinti. Magyarországnak méltányos feltételeket kell biztosítania azoknak a vállalatoknak, amelyek beruházásaikkal hozzájárultak gazdaságunk fejlődéséhez és korszerűsítéséhez, és ma is a magyar export több mint negyven százalékát adják. Mi a fejezet minél előbbi lezárására törekszünk, de erre nincs garancia. Nem szabad dramatizálni, ha olyan helyzet alakul ki, amelyben e fejezet lezárása valóban az utolsó vagy az utolsó előtti pillanatra marad.
– Bizonyosak lehetünk abban, hogy az EU tagjai a hónap végi brüsszeli csúcson képesek lesznek közös uniós álláspontot kialakítani a bővítés finanszírozásának kérdéseiről? A jelenlegi tagok
részéről nyilvánvaló szűkmarkúság nem kockáztatja-e a bővítés sikerét?
– Ha nem is lehetünk bizonyosak, erősen valószínűsíthető, hogy a bővítés finanszírozásáról a jelenlegi tagállamok meg fognak állapodni. Kérdés, hogy a tagállamok hozzáállását valójában mi jellemzi: a szűkmarkúság, mint ahogy a tagjelöltek gondolják, vagy a méltányosság, sőt nagylelkűség, mint ahogy a jelenlegi tagállamok vélik. Véleményem szerint erre a történelem fogja a választ megadni, valószínűleg csak a csatlakozást követő tizedik vagy huszadik évből viszszatekintve. Úgy vélem, a pénzügyi kérdések nem fogják kockáztatni a bővítés sikerét, de azt azért tudnunk kell, hogy – egyes hiedelmekkel ellentétben – a bővítésnek nincs előre megírt, szükségszerűen követendő forgatókönyve.
– Valóban előfordulhat, hogy Magyarország a belépés utáni első évben rosszabb pénzügyi mérleggel rendelkezik, mint a csatlakozás előtti évben, és nettó befizető lesz?
– A helyzet pontos megértéséhez látni kell, hogy nagy különbség van az úgynevezett kötelezettségvállalási összegek és a kifizetések között. A kötelezettségvállalási összeg azt jelenti, hogy az unió annak folyósítására kötelezettséget vállal, azt számunkra mintegy kiutalja. Ezen a szinten Magyarország nettó pozíciója már az első évben is bőven pozitív területen van, hiszen az Európai Bizottság legutolsó munkaanyagában mintegy ötszázmillió euróval nagyobb összegre szereznénk jogosultságot, mint a befizetési kötelezettségünk. A második évben ez már mintegy kilencszázmillió euróra, a harmadik évben pedig kb. 1250 millió euróra emelkedik.
Természetesen még ezek a számok sem véglegesek, még ezeken is szeretnénk javítani, de látni kell, hogy ebből a szempontból a helyzetünk már most sem rossz, a kötelezettségvállalási összegek szintjén messzemenően teljesül az a magyar követelés, hogy már az első évben jobb helyzetben legyünk, mint a csatlakozás előtt. Ami aggodalomra ad okot, az a kifizetések szintjén kialakuló mérleg, hiszen a számunkra kiutalt összegeknek az első évben csak kevesebb mint felét tudjuk ténylegesen felhasználni. Így áll elő az a helyzet, hogy az Európai Bizottság számítása szerint is Magyarország az első évben a tényleges pénzfolyamatokban rosszabb helyzetbe kerülne, mint a csatlakozás előtti utolsó évben. Ez nyilvánvalóan nem fordulhat elő, nettó pozíciónknak a csatlakozás előtti utolsó évhez képest javulnia kell. Költségvetési kompenzációra van tehát szükség, amely elől az Európai Unió elvben nem zárkózik el, de konkrét ajánlatot még nem kaptunk.

MENETREND 2002 VÉGÉIG. A csatlakozási tárgyalások elkövetkező időszakában szinte egymásba érnek a sorsdöntő események. Elsőként október 19-én Írországban népszavazáson próbálják elfogadtatni a nizzai szerződést, amely a bővítés intézményi kereteit (is) rögzíti. Ezt követi október 22-én a laekeni tízek, azaz az Európai Bizottság által a múlt héten megnevezett felvételre esélyes tagjelölt külügyminisztereinek találkozója Prágában. Utána a brüsszeli testület bővítési ajánlásairól mondanak véleményt, és a remények szerint közös álláspontra jutnak a finanszírozás kérdéseiről a jelenlegi tagállamok vezetői az október 25–26-i brüsszeli EU-csúcson. A tagjelöltek állam- és kormányfői e tanácskozás döntéseiről a tervek szerint október 28-án, Koppenhágában kapnak tájékoztatást az Európai Unió soros elnöki feladatait ellátó Dánia vezetőitől. Amint megvan az uniós közös álláspont a bővítés finanszírozásáról, minden tekintetben a csatlakozási tárgyalások legnehezebb és legkényesebb szakasza következik. Az Európai Bizottság és a tagjelöltek illetékezeinek egyezségre kell jutniuk a mezőgazdasági, a regionális politika és a költségvetési fejezetek lezárásáról. Ha ez megtörténik, az Európai Unió évzáró csúcstalálkozóján szentesítik a közösségi szándékot az új tagok 2004-es felvételére. (MN)