A terrorizmus nincs híján az ötleteknek

Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre több merénylet borzasztja el a világ közvéleményét. A szélsőséges cselekedetekre kétségtelenül a Balin elkövetet robbantások tették fel a koronát, amelyek közel kétszáz, szórakozó, védtelen turista életét oltották ki kegyetlen brutalitással. Úgy tűnik, a tavaly szeptember 11-e óta dömpingszerűen megrendezett biztonságpolitikai konferenciák, amelyek az „új kihívásokról”, „aszimmetrikus hadviselésről” értekeztek, igaz jóslatoknak bizonyultak.
Az utóbbi merényletek igazolták, hogy a terroristák kifogyhatatlanok az ötletekből. 2001. szeptember 11-e után megerősítették a légi utasok ellenőrzését, fokozták a légvédelem készültségét szerte a világon – akkor úgy tűnt, hogy ezzel sikerül elejét venni az újabb támadásoknak. Rengeteg pénzbe került a meglévő rendszerek, eljárások megváltoztatása, megszigorítása, ám senki sem merte kijelenteni, hogy ráleltek a bölcsek kövére. A nagyobb fokú éberség ellenére ma éppúgy végrehajtható egy hasonló repülőgépes támadás, mint korábban. Tévedés lenne ugyanakkor azt hinni, hogy a vádolt al-Kaida, illetve testvérszervezetei – hogy azokat a szervezeteket, amelyek hasonló vagy más okokból gyűlölik az Egyesült Államokat, Izraelt, a nyugati civilizációt, vagy a globalizmust, ne is említsük – legközelebb így próbálkoznának. A nyílt társadalmak rendkívül sérülékenyek: egy diszkóban nem lehet szigorú biztonsági intézkedéseket hozni, mert ez elrontaná a szórakozást, tönkretenné az üzletet. A parti vizeken hajózó, kikötőkbe befutó tankereket, utasszállító vagy hadihajókat lehetetlen elkülöníteni a kicsiny, gyors motorcsónakoktól, bárkáktól, amelyek potenciálisan öngyilkos robbantókat hordozhatnak. A nyugati világ egyik alapját jelentő óriási volumenű áruforgalmat „vágná agyon” egy ilyen rendelkezés.
A terrorizmus elleni hadjárat megkezdése óta látszólag emelkedő tendenciát mutatnak a világszerte elkövetett merényletek. Sem a biztonsági intézkedések, sem a terrorizmusra mért – elsősorban katonai – csapások nem hoztak kézzelfogható eredményt. A lakosság biztonságérzetét aligha fokozza Észak-Amerikában vagy Nyugat-Európában, hogy Afganisztánban sikerült szétbombázni az állítólagos terroristakiképző központokat. Míg ugyanis a katonai műveletek térben és időben súlyosan korlátozottak, a terroristák bármikor, bárhol felbukkanhatnak, kommunikálhatnak, kiképezhetik magukat, részei lehetnek a mindennapoknak egészen addig, amíg végre nem hajtják irracionális módszerrel akciójukat. Azok, akik a terror elleni globális műveletek kezdetén óvtak az „ágyúval verébre” hibájától, igazoltnak látják érveiket.
Az Egyesült Államoknak a legújabb fejlemények alapján igenis el kellene gondolkodnia, újra kellene értékelnie terrorizmusellenes politikáját. A jelenség gyökerének felkutatása sokkal hatékonyabb módszernek ígérkezik, mint a néhány tucat, vélt elkövető lebombázása válaszképpen.