Ciános ügyek

Ha létezik Magyarországon katasztrófaturista, eljött számára a Kánaán: alig száznyolcvan kilométert kell autóznia a magyar határtól Romániában, hogy belecsöppenjen egy hamisítatlan balkáni történetbe. Verespatakon minden díszlet adott: rövidesen megnyitják Európa legnagyobb felszíni bányáját, de cserébe római kori települést áldoznak fel a mindenható profit oltárán. Egyszerű falusi emberekből csinálnak napokon belül lejmilliárdosokat, ha azonnal elköltöznek, miközben messzi földről jött vállalkozók lesznek milliárdosok dollárban. A technológiából adódóan két és fél millió tonnányi veszélyes hulladéknak minősülő cián-, arzén-, uránium-, kadmium-, vas-, higany- és nikkelvegyületek nagy koncentrációját tartalmazó zagy kerül egy száznyolcvan méter magas gát mögé, fittyet hányva a környezetvédők tiltakozásának és az érvényes bányászati egyezményeknek.
A történet szereplői is érdekes figurák. A koncessziós jogot versenytárgyalás nélkül, alig hárommillió dollárért nyerte el a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai–román vegyesvállalat. Fő tulajdonosának, a Barbadoson bejegyzett, ám torontói illetőségű Gabriel Resources cégnek nincs bányászati tapasztalata. A cég vezérigazgatója egy Romániából Ausztráliába kivándorolt fiatalember, akit – a helyi környezetvédő szervezet információi szerint – kétszer is elítéltek heroinkereskedelem miatt. Idén áprilisban azt a Myke Steynt nevezték ki a verespataki projekt igazgatójának, aki korábban a Gold Fields Ghana Ltd. regionális igazgatója volt, ahol húszezer helyi lakos kitelepítéséért volt felelős. A Bankfigyelő Hálózat információi szerint a Tarkawa aranybányánál 1999-ben a rendőrség kilenc embert lőtt agyon vagy sebesített meg a tiltakozók közül. A bánya Ghána legnagyobb környezeti katasztrófáját okozta tavaly októberben, amikor több ezer köbméter cián- és nehézfém-tartalmú szennyvíz került a közeli folyóba.
A ciánlúgozási eljárás bányászati alkalmazását tiltja a tavaly aláírt berlini nyilatkozat. A verespataki elképzelések szerint egy gramm arany kinyeréséhez ötszáz gramm erősen mérgező cianidot használnak majd. A halak esetében már a literenkénti 0,03 milligramm cianidtartalom is halálos dózis, három milligramm már kipusztítja a folyó teljes élővilágát. Az ülepítőben a tervezett koncentráció ötven milligramm lesz literenként. Másfél évvel ezelőtt a nagybányai baleset során a folyóba ömlött vegyi anyag elpusztította a Tisza és a Duna alsó folyásán az élővilág jelentős részét, a Csernobil utáni Európa legsúlyosabb környezeti katasztrófáját okozva. A most tervezett ülepítőben tízszer annyi zagy lesz, mint amennyi a nagybányai Aurul vállalat ülepítőtavából elszabadult.
Bár a Világbank néhány napja elutasította a Rosia Montana Gold Corporation kétszázötvenmillió dolláros hitelkérelmét, a bányavállalat folytatja a beruházást. A Magyar Nemzet riporterei azt tapasztalták (a verespataki riportot a szombati számunk hétvégi mellékletében olvashatják), hogy már több mint száz családdal megállapodtak a gyors elköltözésről, annak ellenére, hogy a háromszáz helyi gazdát képviselő Alburnus Maior civil szervezet teljességgel ellenzi a kitelepítéseket, a külszíni fejtést, a ciánlúgozásos eljárást és a jelentős régészeti értékek és műemlékek elpusztítását. A szervezet kérése ellenére nem szerveztek helyi népszavazást a bányanyitásról.
Az espoo-i egyezmény kötelezővé teszi a határon átnyúló környezeti hatásvizsgálat elkészítését azokban az esetekben, amikor több ország is közvetlenül érintett. A verespataki projekt az egyezmény függelékében felsorolt kategóriák közül háromban is érintett: mérgező és veszélyes hulladékok lerakóhelye lesz; nagy gát és tározó épül; valamint nagyobb bányászatra, fémércek helyi kitermelésére és feldolgozására készülnek. Mivel Verespatak a Maros vízgyűjtőjében található, Magyarország a tározó esetleges balesetének következtében érintett országgá válik. Az elmúlt évek romániai katasztrófái azt bizonyítják, hogy ez nem csak elméleti lehetőség.
Lépni kellene.