Hagyomány és vasbeton

Árkay Aladár emlékét nem a szokványos mészkőtábla őrzi valamelyik általa tervezett épület falán, hanem a városmajori kistemplom mellett egy karcsú oszlop, amely valaha – emlékkútként – medence szélén állt. A kút ma már nem működik, a medencét szorgos kezek tarka virágokkal ültették tele. Az építőművész az oszlopon körbefutó felirat szerint éppen hetven esztendeje hunyt el. A hálás városmajori hívek kezdeményezték az emlékoszlop felállítását, hiszen az Árkayaknak köszönhették templomaikat – a fák közt megbújó, várszerű, erdélyies hangulatú, erődítményre emlékeztető tornácos kisebbet (1923), s a sima, dísztelen tömbökből konstruált, vasbeton szerkezetű, színes üvegablakokkal díszített nagyobbat (1933). Utóbbinak csak első terveit készítette Árkay Aladár, a végleges koncepció és kivitelezés a fiatalabb Árkay, Bertalan munkája. Az emlékkút felállítására a nagytemplom felszentelése után került sor 1933. október elsején.
Árkay Aladár Temesváron született. Budapesti műegyetemi tanulmányai mellett festészettel, rajzolással is foglalkozott. Balló Edénél, majd a Mintarajziskolában Székely Bertalannál, illetve Lotz Károlynál tanult, de megfordult Párizsban is. Akvarelljei az épített környezet iránti érdeklődését tükrözik, utca- és városrészleteket örökítenek meg. Bár a Műcsarnokban olajképeket is kiállított, mégis apósa, Kallina Mór példájára az építészet mellett döntött. Bécsben a színházépítésről nevezetes Fellner-Helmer cég irodavezetője, majd Hauszmann Alajos társaságában a budai királyi palota bővítési munkálatain dolgozott. Munkásságában megtalálhatók a keleties építészeti elemeket felmutató tervek, az erdélyi reminiszcenciák és a magyaros díszítő motívumok, de a legmodernebb építészeti megoldások – a vasbeton szerkezet – alkalmazása is.
Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület kissvábhegyi „lakótelepének” villái (az 1910-es években épültek) kalotaszegi ornamentikával ékesek – mindegyik ház egyedi megoldást mutat – és az erdélyi tetőkiképzés jellemző rájuk. A fasori református templom szerencsésen ötvözi a kettős indittatású gondolkodást, illetve annak összehangolására irányuló törekvését: ez az első vasbeton kupolás templom Magyarországon, kapuját pedig színes Zsolnay-csempék díszítik. A belső térben, az ablakokon, a padokon a díszítőelemek egyértelműen népi, magyaros eredetre utalnak: a csillárokon például régi magyar lószerszámok motívumai jelennek meg. A magyaros formanyelv alkalmazása mindig is szívügye volt Árkaynak. A Rákóczi Gimnázium 1925-ben megépült templomának belső tere a Rákóczi-színeket – piros, kék, arany – villantja fel. A megrendelők kifejezett kérésére ez esetben ragaszkodnia kellett historizáló hangulati elemek alkalmazásához. A románkori kapuzatokat idéző bejáratot tulipános motívumsor övezi. A kőbányai lengyel templom, a rákosszentmihályi kultúrház, a Vágóhíd utcai görögkeleti templom hasonló szellemben épült.
Legnagyobb sikerét a Győr-gyárvárosi templommal aratta. 1930-ban a Kisfaludy Társaság Greguss-díjjal tüntette ki. Az üvegablaktervek (Sztehló Lili munkái) már korábban, az 1928-as monzai világkiállításon Grand Prixet nyertek. E művében – írja Dercsényi Balázs – „elméletileg eljutott a modern építészetig”. A bazaltkő borítású építmény homlokzata a kapcsolódó árkádsorral itáliai középkori templomokat idéz, belsejének szerkezetét vasbeton ívek tagolják. Rendkívül jelentősek a budapesti városházra és városközpontra vonatkozó, 1917-ben készült rendezési tervei: legszimpatikusabb, máig aktuális vonásuk a sok zöld terület kialakításának igénye. A Madách sugárút indításának díjnyertes pályaterve (1930) kelet–nyugati irányban „kinyitotta” volna a belvárost – még a kapuzat is csak részben, Árkay halála (1932) után valósulhatott meg.