Hatalmi ágként működnek a hálózatok

A múlttal való szembenézés különös probléma Kelet-Közép-Európában. Noha a kommunista rezsimek apparátusának megítélése látszólag egyértelmű, a térség társadalmainak morális válsága miatt az új elit eddig mégsem kaphatott kellő támogatást ahhoz, hogy meghozza a szükséges és indokolt intézkedéseket. Hiányzik a tematikus múltfeltárás és -kutatás; információk csak a régi eliten belül is meglévő törésvonalak mentén szivárognak a nyilvánosság elé.

Miért szavaznak az emberek még mindig az egykori kommunistákra? – teszi fel a kérdést Wojciech Roszkowsky, a neves kutató, aki emigránsként az Egyesült Államokban tanított, majd 1990 után hazatért Lengyelországba. Válasza fájdalmas, de túlontúl is ismerős Kelet-Közép-Európában. A változás szociális következményeit elszenvedők növekvő bizonytalanságukban önkéntelenül is visszaemlékeznek a „régi szép időkre”, amikor ugyan szegénységben éltek, de biztosan. Erre a társadalom többségét alkotó csoportra jelentős befolyással tudott lenni a régi elit, amelynek éllovasai óriási stílusváltást követően új formában tűntek fel ismét, hogy elnyerjék bizalmukat. Professzionális fellépésük és megjelenésük azt a – persze hamis – látszatot kelti az emberek szemében, hogy szakemberekkel van dolguk, s ez a tény feledteti a múltban elkövetett tetteiket. Velük szemben az új, a rendszerváltó elit emberei állnak, vitákkal, különböző kiforratlan elképzelésekkel, tapasztalat nélkül; többen közülük hősök, ám a mindennapi politikában kudarcot vallanak.
A két csoport hátterének különösebb vizsgálata nélkül is megállapítható, a posztkommunisták ideológiai neveltetésük, morális relativizmusuk, szituációfüggő viselkedésük folytán helyzeti előnyben vannak, rugalmasabbak ellenfeleiknél, akiket ezzel szemben elvek kötnek. Lengyelországban ez a „hendikep”, társulva az új elit tapasztalatlanságával és amatörizmusával vezetett a Szolidaritás mozgalom széthullásához – állapítja meg a kutató.
Amennyiben viszont górcső alá vesszük az „újrafényezett” frontgárda hátterét, egy újabb és talán fontosabb erősségük mutatkozik. Régről ismerős arcok, izzadó tenyerű apparatcsikok tűnnek fel – mutat rá Roszkowsky –, ez a hálózatok világa. Míg a rendszerváltók saját vitáikkal voltak elfoglalva, vagy egyes lépéseket fölöslegesnek érezve nagyvonalúan átugrottak, ez egykori titkosszolgálati gárda előkészítette visszatérését a gazdaságon keresztül. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a kommunisták nagyon jól megtanulták az ellenfeleik által megvetett Marx útmutatásait, s – bármilyen bizarr is – átformálódásukban támaszra leltek bennük. Felismerték, hogy a tradicionális három hatalmi ág mellett ma már negyedik és ötödik ágat alkot a gazdaság és a média, így a megfelelő helyekre koncentráltak. Hatodikként pedig talán ott vannak ők maguk, a hálózatok – jegyzi meg keserű iróniával a történész.
Persze tévedés lenne azt hinni, hogy a régi elit máig monolitikus tömböt alkot. Felismerhetők főbb vonulatai az egykori politikai rendőrségtől, a katonai hírszerzéstől, míg egyesek szerint ma Lengyelországban a legerősebb az egykori kommunista ifjúsági szervezet, illetve az ennek nemzetközi kapcsolattal bíró tagjait tömörítő lobbi. Sokak szerint a prágai székhelyű felsőbb szerv közvetlenül a szovjet KGB-hez kötődött. Mindemellett a hálózatok kapcsolatrendszere egészen személyes szintű kontaktusokból, sőt regionális viszonylatokból is szövődhetett, következésképp rendkívül nehéz feltárásuk is. Némi fényt érdekes módon két lap, a NIE és a WPROST derít az összefonódásokra, részt vállalva botrányok kirobbantásában is. Noha látszólag öncélú tényfeltárásról van szó, többek szerint nem elképzelhetetlen, hogy a régi eliten belüli törésvonalak mentén kerülnek nyilvánosságra információk. Ezt a gyanút erősíti a lengyel történész szerint az is, hogy csak villanásnyi képeket kapunk, ám az egész feltárására sohasem kerül sor.
Mindazonáltal 1999-ig semmilyen intézményesített formában nem tárták fel a hálózati múltat. Az ekkor datált átvilágítási törvény alapján a köztisztségre pályázóknak nyilatkozniuk kell, hogy részt vállaltak-e a kommunista titkosszolgálatban. Ha válaszuk igen, folytathatják, ám ha nem, vizsgálatnak néznek elébe, amely szankciókat eredményezhet, akár az elnyert parlamenti mandátumról való lemondást is. A törvény jelentős előrelépés Roszkowsky szerint, annak ellenére, hogy jelentős vitát szült a közvéleményben, rengeteget támadták, szűkítették hatókö-rét, míg a fellebbezés fórumait épp az igazságszolgáltatás azon intézményei jelentik, amelyek függetlennek sokszor megkérdőjelezhetők. Erre – noha jóval korábbról, egy másik politikai helyzetből ered – jó példa a régóta húzódó Oleksy-ügy, melynek vizsgálata első fokon mást eredményezett, mint feljebb.
Hogy a Nyugat miért nézi mindezt ölbe tett kézzel? – a válasz alighanem abban rejlik, hogy talán túlzottan is fejlettnek és stabilnak hiszik a régió új demokráciáit, ahol az emberek immár maguk választják meg vezetőiket. Nem hagyhatóak figyelmen kívül azok az információk sem, miszerint amikor a régi elit gazdasági hatalomra váltotta korábbi pozícióját, esetleg olyan nyugati cégekkel létesített üzleti kapcsolatokat, amelyek a régóta demokratikus nyugati politikai körökhöz is köthetők. Felvethető akár az is: a nyugati titkosszolgálatok sem érdekeltek ebben a feltárásban.
Wojciech Roszkowsky szerint az a leginkább elszomorító a hálózatok további működésében és a felelősségre vonó kérdésekre adott „na és?” válaszaikban, hogy ezek rendkívül rossz hatással vannak a társadalom moráljára. Mit várhatunk el azoktól az állampolgároktól, akik előtt ilyen példával járnak? – tehetjük fel a kérdést.