Első alkalommal tesz látogatást az Egyesült Államokban a német külügyminiszter, Joschka Fischer a szociáldemokrata–Zöldek koalíciót szerény előnnyel megerősítő parlamenti választás után. Berlin mindent elkövet annak érdekében, hogy a három napra tervezett út ne tűnjön Canossa-járásnak, vezeklésnek a fagypontra süllyedt kapcsolatokért. Mi sem jellemzi jobban a feszült viszonyt, mint a Fehér Ház hűvös, elutasító magatartása a német diplomácia vezéregyéniségével szemben – Fischer kizárólag kollégájával, Colin Powellel találkozik. Bush elnök környezetéből egyetlen bátorító gesztus sem érkezett, hogy a vendég vele szemben, személyesen tudna magyarázattal szolgálni Schröder kancellár heves háborúellenes retorikájáért, amellyel a korteskampány során mereven elhatárolta magát Washington politikájától.
Joschka Fischerre vár a könnyűnek egyáltalán nem minősíthető feladat, hogy megtalálja a kivezető utat. A külügyminiszter mellett szól, hogy ő még a választás feszült hangulatában sem fogalmazott olyan rigorózusan, mint Schröder. Colin Powell részéről udvarias fogadtatásra számíthat, még akkor is, ha valóban jelentős ajánlatokkal nem tud fellépni. Tegnapi – első – kormánynyilatkozatában a kancellár kitért ugyan a német–amerikai barátság fontosságára, kiemelte, hogy a világ különböző pontjain az USA katonai kontingense mellett a Bundeswehr szolgáltatja a legnagyobb létszámú békefenntartó erőt, de ismét határozottan közölte: „Németország nem hajlandó részt venni az Irak elleni háborúban.” Washington figyelmét az sem fogja elkerülni, hogy a védelmi minisztérium költségvetését előreláthatóan ötszázmillió euróval csökkentik. További kényes pontra hívta fel a figyelmet az amerikai német nagykövetség: befolyásos zsidó szervezetek attól félnek, hogy az USA Irak-politikájának elutasítása mögött az Izraelhez fűződő szolidaritás tényét is veszély fenyegeti.
A berlini kancellári hivatalban máris attól tartanak, hogy a legközelebbi NATO-csúcskonferencián, Prágában – november 21–22-én – Schröder ugyanolyan kellemetlen helyzetbe kerülhet, mint legutóbb a védelmi miniszter, Peter Struck, akit a NATO-miniszterek találkozóján Varsóban amerikai kollégája, Rumsfeld tüntetően fél vállra vett és ignorált. Elképzelhető, hogy a cseh fővárosban George W. Bush hasonlóan kezeli majd a német kormányfőt. Ilyen konfliktus elé kellene gátat emelnie Fischernek, aki Washingtonból tovább utazik New Yorkba, ahol az ENSZ főtitkárával, Kofi Annannal tárgyal. Németország januártól kezdve tagja lesz a Biztonsági Tanácsnak, és februárban átveszi az elnökséget is. Ha ott – még egy esetleges ENSZ-mandátum ellenére is – kivonja magát az Irak elleni akcióból, akkor végleg zsákutcába jutnak az USA-hoz füződő kapcsolatai.
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
