Költségvetési gondok a tagjelölteknél

Az Európai Bizottság országjelentései a csatlakozásra váró országok egyik legsarkalatosabb problémájának – leszámítva a balti államokat – az államháztartási egyensúly romlását tartják – derül ki az ICEG Európai Központ elemzéséből. Az elemzés figyelmeztet: a hiány növekedése egyes gazdaságokban már kritikus, és hosszabb távon nehezen kezelhető szintet ért el.

Az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott országjelentések szinte egységesen állapították meg, hogy a csatlakozásra váró országok körében kedvezőtlen folyamat az államháztartási hiány növekedése. Ez egyes gazdaságokban már kritikus és hosszabb távon nehezen kezelhető szintet ért el, és mindenképpen visszaveti a gazdaságok nominális konvergenciáját és képességét a maastrichti feltételek teljesülésére – áll az ICEG Európai Központ elemzésében.
A Baltikumban az államháztartási egyenlegek összességében kedvezően alakulnak, a hiány a jelek szerint egyik gazdaságban sem haladja meg 2002-ben a GDP két százalékát. Ráadásul a fegyelmezett költségvetési politikával rendelkező Észtország mellett 2002-ben előreláthatólag Lettországnak és Litvániának is sikerül mérsékelni államháztartási hiányát, amelynek súlyozatlan átlaga így 1,3 százalékra mérséklődhet a három gazdaság esetében.
A balti államokkal összehasonlítva a közép-európai gazdaságok növekvő fiskális problémákkal kénytelenek szembenézni. Az öt közép-európai gazdaság államháztartási hiányának súlyozatlan átlaga a 2000-ben megfigyelt GDP-arányos 2,7 százalékról 2001-re 3,7 százalékra növekedett, és az előrejelzések szerint 2002-ben elérheti a GDP 5,6 százalékát is. Az államháztartás deficitje különösen Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon ölt aggasztó méreteket: az elemzés szerint idén 5,5, 8,0 és 6,5 százalékos hiány várható ezekben a gazdaságokban. Ráadásul a hiány a kormányzati programok és a szakértői becslések alapján is tartósnak tűnik. A magas államháztartási hiány következtében Magyarországon megtorpant az államadósság GDP-arányos szintjének csökkenése, míg a négy másik gazdaságban az államadósság/GDP mutató növekszik – írja az elemzés.
Az egyenlegek romlása minden gazdaságban tükrözi a ciklikus tényezők kedvezőtlen hatását, amely elsősorban az adóbevételek tervezettnél kisebb mértékű növekedésén keresztül érvényesül. A közép-európai csatlakozó államok exportjának 75 százalékát adó Európai Unió rendkívül alacsony, az előrejelzések alapján egy százaléktól is elmaradó növekedése erőteljes negatív sokként jelentkezik és mérsékli a gazdaság növekedését: miközben az öt közép-európai állam átlagos növekedése 2000-ben még 3,9 százalék volt, addig 2002-ben 2,1 százalék lesz. Jelentős a növekedési ütemek visszaesése Lengyelországban és kisebb mértékben Szlovéniában, de a negatív keresleti sokk az összes gazdaságban visszahat az egyenlegek alakulására. A növekedési ütem jelentős gyorsulására rövid távon nem lehet számítani, figyelembe véve a kereslet szerkezetét és dinamikáját.
A deficit növekedéséhez az elemzés szerint – sajátos módon – a közép-európai csatlakozó gazdaságokban a sikeres dezinfláció is hozzájárul. A költségvetési politikáknak egyre inkább figyelembe kell venni, hogy az infláció nyújtotta jövedelemátcsoportosítás lehetőségei sokkal korlátozottabbak a mérséklődő infláció mellett. (Az átlagos inflációs ráta 2000 és 2002 között éppen a felére, 9 százalékról 4,5 százalékra csökken az öt ország átlagában.)
A bevételeket kedvezőtlenül alakító folyamatok mellett az államháztartási egyenlegek romlása mögött a költségvetési kiadások erőteljes növekedése áll, ami elsősorban a kormányzatok által a kedvezőtlen keresleti sokkok kezelése érdekében alkalmazott anticiklikus fiskális politikák hatását tükrözi. A csökkenő nettó export, illetve a lassabban bővülő vagy csökkenő magánberuházások ellensúlyozása érdekében a kormányzatok erőteljes költekezésbe kezdtek, amit több gazdaságban a politikai ciklus is erőteljesen befolyásolt. Az államháztartási kiadások közül a folyó és a tőkejellegű beruházási kiadások egyaránt dinamikusan növekednek.
A kedvezőtlen ciklikus hatások és a fellazuló fiskális politika mellett a romló államháztartási egyenlegek strukturális tényezők hatását is jelzik: így Csehországban és Szlovákiában most jelentkeznek a korábban végrehajtott szerkezeti reformok költségei, amelyek a bankszektor konszolidálásával, illetve a pénzügyi fegyelem erősítésével állnak összefüggésben.
A fiskális politikák fellazulása nyomán a gazdaságok többségében változott a gazdaságpolitikai mix: lazuló fiskális politika párosult szigorú, vagy éppen szigorodó monetáris kondíciókkal. A kialakuló monetáris-fiskális politikai mix azonban kedvezőtlen makrogazdasági hatásokkal jár. Így negatívan hat a gazdasági növekedésre, különösen ott, ahol a magánberuházások és -fogyasztás kamatérzékenysége magas, illetve nem érvényesül a jövedelempolitika fellazulása. A gazdaságpolitikai mix hozzájárult a kamatfüggő tőkebeáramlások növekedéséhez, illetve gyorsítja a valuták elmúlt időszakban amúgy is érzékelhető felértékelődését – mutat rá az elemzés.
Az államháztartási deficit növekedésének vannak azonban hoszszabb távú kedvezőtlen hatásai is – írja az elemzés. Az egyik ilyen következmény, hogy a magas államháztartási hiánnyal rendelkező gazdaságokban időben csúszhat az egységes valuta bevezetése. Miközben a balti államok euróövezeti tagságát a valutarendszerük, az alacsony infláció és államháztartási hiány/államadósság felgyorsíthatja, addig a közép-európai gazdaságoknak rendkívüli erőfeszítéseket kell tenniük az államháztartási deficit lefaragásához. Eddig ugyanis a gazdaságok többsége a minél gyorsabb euró-övezeti csatlakozást támogatta, ami a 2004-es EU és ezt követő ERM–II-tagság alapján legkorábban 2007-re valósítható meg. Figyelembe véve azonban a közép-európai gazdaságokban megfigyelhető államháztartási hiányokat, a háromszázalékos deficit teljesítése 2005-re rendkívül ambiciózusnak tűnik. Ez a cél ugyanis éves szinten átlagosan 1-1,5%-os GDP-arányos deficitcsökkenést feltételez, aminek megvalósulása a jelenlegi gazdasági és politikai feltételek mellett nehezen tűnik kivitelezhetőnek jelentősebb költségvetési politikai fordulat nélkül.
Az euróövezethez történő csatlakozás időbeli elhúzódása viszont kedvezőtlen várakozásokat alakíthat ki a piaci szereplőkben: nagyobb árfolyam-volatilitást, a kamatprémium növekedését eredményezheti.
Az euróövezeti tagsággal kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a költségvetési kiigazítás a közép-európai gazdaságokban rendkívül nehéz feladat lesz – figyelmeztet az elemzés. Ennek egyik oka, hogy a külső adottságok rendkívül kedvezőtlenek és nem segítik a költségvetési korrekciót: az euróövezet növekedési kilátásai rosszak, az egyensúlyi és szerkezeti gondok miatt a belföldi kereslet növekedése is korlátozott. A kedvezőtlen ciklikus tényezők mellett figyelembe kell venni azt is, hogy rövid távon a várható EU-csatlakozás pluszfeszültségeket is eredményezhet a gazdaságokban – áll az elemzésben.