Óbuda és Paks között

A Paksi Halászcsárdában az évtizedek során alig változott valami. Talán csak az árak, de ez ügyben a vendéglős külső kényszereknek enged. A hely konokul védelmezi a magyaros gasztronómia hagyományait, őrzi óbudaias kedélyességét a fővárosi éttermek között, kemény munkával kivívott rangját. A belső tér hangulata a békebeli kiskocsmákat idézi, ám az elegáns teríték jelzi, itt a kényesebb igények is kielégíttetnek. Pincérünk azonnal a bizalmába fogad minket, javaslatait érdemes megfontolni, ám, ha nem hallgatunk rá, akkor sem sértődik meg. (Legalábbis nem mutatja.) Rendszeresen elsétál az asztalok között egy tekintélyes külsejű úr, Vadas Iván ő, a „főnök”, aki saját szemével szereti látni, rendben mennek-e a dolgok. Gyakran megáll beszélgetni vendégeivel, olykor egy-egy anekdotát is elmesél, megrövidítendő a várakozás perceit. De szóljunk a konyháról, hiszen az a lényeg. Segítségképpen egy abszolút autentikus forráshoz fordulunk, G. Dénes Györgyhöz, azaz Zsütihez, aki tizenkét esztendeje itt, a Paksi Halászcsárdában adott interjút egy magazinnak – ételről, italról, sok minden másról, amelyek az életet szebbé tehetik. Zsüti nemcsak elismert ínyenc volt, hanem felkészült, eredeti gondolkodású szakértő is, aki ellenállhatatlan bájjal és eleganciával elegyítette a kifinomult étkezési tradíciókat a saját egyéni szokásaival. Szerinte a halászlé olyan, mint a musical, van benne muzsika, balett, kabaré és dráma. A halászlé is sokféle alapanyag harmonikus együttese. Nos, a helyi halászlé egészen kiváló musical, van benne háromféle halszelet, belsőség is bőven, a lé sűrű és tartalmas, kellően csípős, de abbahagyhatatlan. Egyébként a paksi halászlé a szegedihez hasonló, csak éppen dunai halakból készül, kalocsai őrölt paprikával, s főzés közben friss lecsó kerül bele. Megkóstoljuk még az orly mód készített fogast és a kecsegét kárpáti módon (tejszínes, kapros, gombás rákraguval), fenséges mindkettő. Ám ismét Zsütit idézve: a hal voltaképpen nem alkalmas táplálkozásra, mert nincs benne kalória – ezért egy bélszínszeletnek is elláttuk a baját, zöldborsmártással. A hangulatot emelendő cigányzene szólt, amely Zsüti szerint csak alkoholos állapotban élvezhető, de akkor nagyon. Ami azt illeti, a Paksi Halászcsárdában van mód, alkalom, lehetőség a cigányzene élvezetére.
VELTELINI